Fiatalok és a kábítószer az 1970-es évek Budapestjén

„Ily módon fiatal lányok akaratát törték meg szexuális céljaik elérése érdekében”

„A nyugati országokkal való kapcsolataink kiszélesedésének melléktermékeként – fiatalok egyes csoportjainál – élénk érdeklődést tapasztalhatunk a kábítószerek iránt. E jelenség fokozatosan erősödött, a főváros több kerületére és középiskolai tanulók jelentős számú csoportjára terjedt ki és napjainkban is tartós. Véleményünk szerint az érdeklődés fokozódását elősegítették az e témával kapcsolatban közzétett cikkek, közlemények és egyes filmek is.“

Források 

Orvosszakértő feljegyzése a budapesti kábítószerhelyzetről

Magyar Szocialista Munkáspárt Párt és Tömegszervezetek Osztálya
Baranyai Tibor elvtársnak

A budapesti kábítószerhelyzetről
(Feljegyzés)

Az elmúlt évekig a hazai orvostársadalom egyöntetű véleménye az volt, hogy hazánkban a kábítószerkérdés nem jelent különösebb problémát. A klasszikus kábítószerek vonatkozásában (Morphin, Opium stb.) valóban ez a helyzet. Az e készítményekkel való visszaélés hosszú évek óta állandó, viszonylag alacsony szinten áll. Néhány kivételtől eltekintve gyakorlatilag az egészségügyi dolgozók jutnak hozzá a kábítószerekhez. 1972 elején észleltük első ízben, hogy a fiatalok körében terjed a Parkán nevű készítmény szedése. E gyógyszer nem kábítószer, de nagyobb adagban szedve, különösen fiatalokra, kábító- és hallucinogén hatású. 1972 áprilisától személyesen foglalkoztam egy kb. 70 tagú fiatalokból álló csoporttal, akik rendszeresen szedtek Parkánt. A Parkán mellett egyéb, a mindennapi gyógyászatban rendszeresen használt gyógyszereket is szedtek, melyek alkohollal kombinálva kábító hatásúak. (Seduxen, Pypolphen, Tardyl stb.) A vizsgálatok során az is tisztázódott, hogy a fiatalok nem tanulnak, nagy részük 

 gyakorlatilag  élnek. Káros ideológiát alakítottak ki, mellyel minden rend és szabály ellen foglalnak állást, saját maguk [!] által kialakított életmód elérésére törekszenek. E csoport feldolgozása során a kapott adatok orvosi vonatkozásait közöltem az Orvosi Hetilap 1973. 15. számában, ill. az Ideggyógyászati Szemlében. A nem orvosi vonatkozással kapcsolatban tájékoztattam a BRFK-t és a Legfőbb Ügyészséget. A későbbiek során a csoport több tagja ellen közönséges bűncselekmények miatt eljárás indult. Ugyanebben az időben a „Nagyfa galeri" néven ismert csoportosulás tagjai is szedtek Parkánt, több tagjuk ellen részben közönséges - részben politikai jellegű bűncselekmények miatt eljárás indult. Biztos adataink vannak ezzel kapcsolatban, hogy jelenleg is talán még több fiatal szed Parkánt Budapesten, mint 1972-ben.

A BRFK-hoz 1968-tól érkeztek bejelentések 1-1 iskolából ragasztóanyagokat szívó fiatalokról. (E ragasztóanyagok hatása az egészségre károsabb, mint a Parkán, egyébként kábító- és hallucinogén hatásuk hasonló. 1963 decemberétől egy négytagú munkacsoporttal kezdtem el a ragasztóanyagokkal kapcsolatos vizsgálatokat. Eddig elsősorban a VI. kerületi iskolák által bejelentett fiatalokkal, összesen mintegy harminc fiatallal foglalkoztunk. A legfiatalabbak 12 évesek, az átlag életkor 14 év. A BRFK-tól, továbbá a gyermekvédelmi osztálytól kapott adatok szerint Budapest minden kerületében elterjedt e káros szenvedély általános és középiskolák mellett az egyetemeken is. 1973 decemberében egy haláleset is történt ragasztószívás következtében. Tudomásom szerint az általunk vizsgált fiatalok közül többen részt vettek egy csoportosulásban, mely csoportosulásnak izgató jellegű célkitűzései voltak. (E kérdéssel a Gyermekvédelmi Osztály foglalkozik.)

Az elmúlt időkig e problémával hivatalos formában semmilyen szerv nem foglalkozott. A ragasztóanyagokkal való visszaélés 

terjedése, továbbá e visszaélés egészségkárosító hatása és az egész jelenség társadalmi veszélyessége az illetékes szerveknél felhívta a figyelmet arra, hogy megfelelő preventív intézkedések szükségesek. A BRFK-tól és a Gyermekvédelmi Osztálytól kapott tájékoztatás értelmében jelenleg az alábbi elképzelések szerint próbálják megszervezni a preventiot:

  1. Az általam készített tájékoztatót sokszorosítják és eljuttatják a kerületi rendőrkapitányságokra és Pártbizottságokra.
  2. Gondosan regisztrálják a kábítószerekkel kapcsolatos jelzéseket, és az összegyűlt anyagot a Gyermekvédelmi osztályon értékelik ki.

Tekintettel arra, hogy a kábító hatású készítmények egészen fiatal korban való alkalmazása nem minden esetben kerül a rendőri szervek tudomására, az alábbiakat javaslom:

  1. Bizottság létrehozása látszik szükségesnek. E bizottságban a Pártapparátus, a KISZ, a BM képviselői mellett ideggyógyászok, psychologusok [!] és szociológusok működnének.
  2. E bizottság tervet dolgozna ki a szülők, a pedagógusok és az általános orvosok felvilágosítására, ill. tájékoztatására.
  3. Megfontolandó a fiatalok megfelelő formában való felvilágosítása is.
  4. Tekintettel arra, hogy mind a Parkánszedés, mind a ragasztószívás után előfordulnak átmeneti elmezavar állapotok, továbbá, mivel az elvonás hosszadalmas és megfelelő szakképzettséget igényel, célszerűnek látszik egy kórházi idegosztály kijelölése, mely profilját tekintve elsősorban a toxicoman esetekkel foglalkozna. (Lengyelországban és Nyugaton működnek ilyen osztályok.)

dr. Kisszékelyi Ödön r. o. alezr.

Budapest, 1974. március 15.

Ezen a napon történt december 06.

1912

Ludwig Borchardt irányításával dolgozó német régészcsoport megtalálja Nofertiti portréját.Tovább

1916

I. világháború: A központi hatalmak csapatai bevonulnak az elfoglalt Bukarestbe.Tovább

1917

I. világháború: Az Amerikai Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar MonarchiánakTovább

1917

A kanadai Halifax kikötőjében felrobban az SS Mont-Blanc francia lőszerszállító hajó. 2000 ember életét veszti, 9000 sebesült. 2 km2-es...Tovább

1938

Német–francia megnemtámadási nyilatkozat.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő