Fiatalok és a kábítószer az 1970-es évek Budapestjén

„Ily módon fiatal lányok akaratát törték meg szexuális céljaik elérése érdekében”

„A nyugati országokkal való kapcsolataink kiszélesedésének melléktermékeként – fiatalok egyes csoportjainál – élénk érdeklődést tapasztalhatunk a kábítószerek iránt. E jelenség fokozatosan erősödött, a főváros több kerületére és középiskolai tanulók jelentős számú csoportjára terjedt ki és napjainkban is tartós. Véleményünk szerint az érdeklődés fokozódását elősegítették az e témával kapcsolatban közzétett cikkek, közlemények és egyes filmek is.“

Források 

Orvosszakértő feljegyzése a budapesti kábítószerhelyzetről

Magyar Szocialista Munkáspárt Párt és Tömegszervezetek Osztálya
Baranyai Tibor elvtársnak

A budapesti kábítószerhelyzetről
(Feljegyzés)

Az elmúlt évekig a hazai orvostársadalom egyöntetű véleménye az volt, hogy hazánkban a kábítószerkérdés nem jelent különösebb problémát. A klasszikus kábítószerek vonatkozásában (Morphin, Opium stb.) valóban ez a helyzet. Az e készítményekkel való visszaélés hosszú évek óta állandó, viszonylag alacsony szinten áll. Néhány kivételtől eltekintve gyakorlatilag az egészségügyi dolgozók jutnak hozzá a kábítószerekhez. 1972 elején észleltük első ízben, hogy a fiatalok körében terjed a Parkán nevű készítmény szedése. E gyógyszer nem kábítószer, de nagyobb adagban szedve, különösen fiatalokra, kábító- és hallucinogén hatású. 1972 áprilisától személyesen foglalkoztam egy kb. 70 tagú fiatalokból álló csoporttal, akik rendszeresen szedtek Parkánt. A Parkán mellett egyéb, a mindennapi gyógyászatban rendszeresen használt gyógyszereket is szedtek, melyek alkohollal kombinálva kábító hatásúak. (Seduxen, Pypolphen, Tardyl stb.) A vizsgálatok során az is tisztázódott, hogy a fiatalok nem tanulnak, nagy részük 

 gyakorlatilag  élnek. Káros ideológiát alakítottak ki, mellyel minden rend és szabály ellen foglalnak állást, saját maguk [!] által kialakított életmód elérésére törekszenek. E csoport feldolgozása során a kapott adatok orvosi vonatkozásait közöltem az Orvosi Hetilap 1973. 15. számában, ill. az Ideggyógyászati Szemlében. A nem orvosi vonatkozással kapcsolatban tájékoztattam a BRFK-t és a Legfőbb Ügyészséget. A későbbiek során a csoport több tagja ellen közönséges bűncselekmények miatt eljárás indult. Ugyanebben az időben a „Nagyfa galeri" néven ismert csoportosulás tagjai is szedtek Parkánt, több tagjuk ellen részben közönséges - részben politikai jellegű bűncselekmények miatt eljárás indult. Biztos adataink vannak ezzel kapcsolatban, hogy jelenleg is talán még több fiatal szed Parkánt Budapesten, mint 1972-ben.

A BRFK-hoz 1968-tól érkeztek bejelentések 1-1 iskolából ragasztóanyagokat szívó fiatalokról. (E ragasztóanyagok hatása az egészségre károsabb, mint a Parkán, egyébként kábító- és hallucinogén hatásuk hasonló. 1963 decemberétől egy négytagú munkacsoporttal kezdtem el a ragasztóanyagokkal kapcsolatos vizsgálatokat. Eddig elsősorban a VI. kerületi iskolák által bejelentett fiatalokkal, összesen mintegy harminc fiatallal foglalkoztunk. A legfiatalabbak 12 évesek, az átlag életkor 14 év. A BRFK-tól, továbbá a gyermekvédelmi osztálytól kapott adatok szerint Budapest minden kerületében elterjedt e káros szenvedély általános és középiskolák mellett az egyetemeken is. 1973 decemberében egy haláleset is történt ragasztószívás következtében. Tudomásom szerint az általunk vizsgált fiatalok közül többen részt vettek egy csoportosulásban, mely csoportosulásnak izgató jellegű célkitűzései voltak. (E kérdéssel a Gyermekvédelmi Osztály foglalkozik.)

Az elmúlt időkig e problémával hivatalos formában semmilyen szerv nem foglalkozott. A ragasztóanyagokkal való visszaélés 

terjedése, továbbá e visszaélés egészségkárosító hatása és az egész jelenség társadalmi veszélyessége az illetékes szerveknél felhívta a figyelmet arra, hogy megfelelő preventív intézkedések szükségesek. A BRFK-tól és a Gyermekvédelmi Osztálytól kapott tájékoztatás értelmében jelenleg az alábbi elképzelések szerint próbálják megszervezni a preventiot:

  1. Az általam készített tájékoztatót sokszorosítják és eljuttatják a kerületi rendőrkapitányságokra és Pártbizottságokra.
  2. Gondosan regisztrálják a kábítószerekkel kapcsolatos jelzéseket, és az összegyűlt anyagot a Gyermekvédelmi osztályon értékelik ki.

Tekintettel arra, hogy a kábító hatású készítmények egészen fiatal korban való alkalmazása nem minden esetben kerül a rendőri szervek tudomására, az alábbiakat javaslom:

  1. Bizottság létrehozása látszik szükségesnek. E bizottságban a Pártapparátus, a KISZ, a BM képviselői mellett ideggyógyászok, psychologusok [!] és szociológusok működnének.
  2. E bizottság tervet dolgozna ki a szülők, a pedagógusok és az általános orvosok felvilágosítására, ill. tájékoztatására.
  3. Megfontolandó a fiatalok megfelelő formában való felvilágosítása is.
  4. Tekintettel arra, hogy mind a Parkánszedés, mind a ragasztószívás után előfordulnak átmeneti elmezavar állapotok, továbbá, mivel az elvonás hosszadalmas és megfelelő szakképzettséget igényel, célszerűnek látszik egy kórházi idegosztály kijelölése, mely profilját tekintve elsősorban a toxicoman esetekkel foglalkozna. (Lengyelországban és Nyugaton működnek ilyen osztályok.)

dr. Kisszékelyi Ödön r. o. alezr.

Budapest, 1974. március 15.

Ezen a napon történt március 29.

1973

Az utolsó amerikai katona is elhagyja Vietnamot.Tovább

1974

Először közelíti meg és küld fényképeket űrszonda (Mariner–10) a MerkúrrólTovább

1976

Dálnoki Veress Lajos honvéd vezérezredes, II. világháborús hadseregparancsnok (*1889)Tovább

1989

A rákoskeresztúri Új köztemetőben Kralovánszky Alán régész és a Budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézet szakcsoportja megkezdik a...Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő