Horthy Miklós katonái Rákosi Magyarországán

Akik megúszták egy „fasiszta ének”eléneklését

"A nyomozás során megállapítást nyert, hogy a gyanúsítottak erősen italos állapotban haladtak végig a vádbeli időben a falun, és ilyen állapotban énekelték a fenti nótát. Ezen tényállás azonban, figyelembe véve az eset kísérő körülményeit, valamint a gyanúsítottak osztályhelyzetét, az izgatás bűntettének tényálladéki elemeit nem merítik ki, és az eljárást a rendelkező rész értelmébe meg kellett szüntetni.”

Tehát a vádhatóság egyrészt a gyanúsítottak erősen italos állapotával, illetve az esetet kísérő körülményekkel indokolta a büntetőeljárás megszüntetését. (Lásd a 3. dokumentumot!) A borgőzös, ittas állapot ezek szerint itt enyhítő körülménynek számított, de elképzelhető, hogy azt is annak vette a vádhatóság, hogy a Tőzeggyár-majorból Fertőszentmiklósra berukkoló vén bakák aznap éppen a honvédségnél voltak ellenőrzésen. S mint ilyen, a sorozáshoz, toborzáshoz, vagy a bevonuláshoz kapcsolódó alkoholfogyasztás ezen alkalommal is rendeltetésszerűnek minősülhetett, mint ahogy a fokozottabb borfogyasztáshoz kapcsolódó kisebb túlkapások, kilengések is. Az ezekben testet öltő férfi virtus részeként pedig még a Horthy Magyarországot, de legalábbis annak királyi honvédségét – az egyébként második világháborút kivétel nélkül megjárt gyanúsítottak részéről – megidéző dalolás is bocsánatosabb bűnnek tűnhetett, még ha a dorgálást nyilván nem kerülhették el. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az alkohol mellett a Tőzeggyár-majori bakákat elsősorban épp a világháborús katonaemlékek ragadtatták a hatóság –

 által kifogásolt katonanóta éneklésére, s nem pedig a tudatos politikai véleménynyilvánítás szándéka.

Mielőtt az esetnek politikai(bb) jellegű megközelítéséről is szót ejtenék, azért érdemes megjegyezni, hogy a sok tekintetben a szájhagyományon terjedő, formálódó, politikai tartalommal rendelkező dal- és nótakincs jelesebb darabjai több – sokszor egymással gyökeresen szembenálló – politikai kurzust is képesek túlélni, s az aktualizált változat segítségével népszerűségükben megmaradni. Bár az általunk tárgyalt esetben nem erről van szó – hiszen a Horthy Miklós katonáját eredeti tartalmú szöveggel énekelték –, érdemes megemlíteni, hogy például a híres 1848–1849-es „Kossuth Lajos azt üzente” című dalt az évtizedek során énekelték Ferenc Józsefre, majd 1918-1919-ben előbb Károlyi Mihályra, majd a Tanácsköztársaság alatt is.

De mint korábban írtuk, az előbb részletezett szempontok csak az egyik részét képezték a büntetőeljárás megszüntetését eredményező döntésnek, s az azt megelőző mérlegelésnek. Ugyanis a vádhatóság indoklásában kiemelten hivatkozott a gyanúsítottak osztályhelyzetére, ti. arra, hogy mind a nyolcan korábban gazdasági cselédek voltak, illetve hogy szüleik és feleségeik is a Tőzeggyár-majori gazdasági cselédek közül került ki. Ekkoriban más perekben is gyakran hasonlóan mérlegelt az ügyészség, illetve a bíróság: ezek szerint a gyanúsított/vádlott osztályhelyzetéből nem következik, következne – pontosabban épp ellentmond – a terhére rótt bűncselekmény. Amint például egy 1951–1952-ben zajlott büntetőeljárás kapcsán a másodfokú megyei bíróság indokolta a felmentő ítéletét : „és végül, mert a vádlott atyja gazdasági cseléd sorban volt, a felszabadulást megelőzően és a népi demokrácia jóvoltából jutott földhöz, míg a vádlott éppen jó munkája folytán került magasabb állásba, mely körülmények egymagukban is valószínűtlenné teszik azt, hogy a vádlott a vád tárgyává tett magatartást tanúsított volna”.

A fentiek alapján érzékelhető, hogy a gazdasági cselédek, akik a háború után jutottak földhöz, s válhattak saját maguk urává, önálló gazdálkodóvá, s akikre a kommunista államhatalom is támaszaként tekintett – egyfajta védelmet élveztek. Azonban talán nemcsak arról van szó, hogy a hatóságok, illetve az igazságszolgáltatás szervei megengedőbben viseltettek irányukban, hanem talán arról is – például az itt tárgyalt esetben szintén –, hogy elítélésükkel az is kimondták, beismerték volna, hogy a kommunista állammal, az általa teremtett viszonyokkal azok is elégedetlenek, akikre a hatalom folyamatosan hivatkozik. Azaz az egykori kizsákmányoltak, mint például a gazdasági cselédek. Pedig az utóbbiak valóban jóval kedvezőbb, szinte kivételezett elbírálásba részesültek olyan korabeli vegzatúrák kapcsán is, mint a beszolgáltatási kötelezettség. De a falvakban ezidőtájt a kuláklistázás által okozott félelem is elkerülte őket. Elgondolhatjuk, hogy mindezek után többen egyfajta kárörömmel is szemlélhették, hogy lám, a tőzeggyári újgazdák, volt cselédek is Horthy-nótát énekelnek. (Egyébként a nyolc gyanúsítottból hárman voltak a kommunista párt (MDP) tagjai, míg a -nak szinte valamennyien.)

Tőzeggyár-majorról annyit érdemes elmondanunk, hogy a Fertőhöz közel, a Hanság területén fekszik, s az itt bányászható, kitermelhető tőzegről kapta nevét. A háború előtt a herceg Esterházy-uradalomhoz tartozó majorságban az országos átlagnál jobb volt a cselédek dolga, ami a cselédlakások színvonalában is meglátszott, így például azok nagy részében már a harmincas években a víz.

Hogy a nyolc tőzeggyári öreg baka esetleg ilyen apró dolgok miatt is, vagy csupán a közös katonaemlékek miatt idézte meg a Horthy-kort, nem tudhatjuk. A nyomozati szakaszban készített környezettanulmányok sematikussága azonban arra utal, hogy már ekkor megfogalmazódott a hatóságokban a „felmentő ítélet”, az eljárás majdani beszüntetése. (Lásd a 2. dokumentumot!) Mint írtuk, nagyon hasonló társadalmi hátterű személyekről van szó, a környezettanulmányok sorban ismétlődő azonos kitételei szinte formálissá teszik az egyébként társadalomtörténeti szempontból is érdeklődésre számot tartó iratokat, s egyben irattípust.

A foglalkozási (földműves, korábban gazdasági cseléd) és a családi adatokra (a szülők ugyancsak gazdasági cselédek voltak) vonatkozó megegyezéseket, illetve a katonaviseltségre vonatkozó hasonló adatokat követően olyan, kevésbé tényszerű, így személyi, jellembeli vonásokra, illetve viselkedésre utaló kitételeket is megegyezően fogalmazzák meg:

– mai rendszerrel szembeni magatartása kielégítő, kötelezettségeinek mindenben eleget tesz,
– szoros baráti kapcsolatot nem tart fenn,
– munkáját becsületesen látja el, a majorban szorgalmas, megbízható embernek ismerik,
– jelleme nyílt és őszinte.

Az utóbbi, a gyanúsítottak „magatartására” vonatkozó jellemzések, közlések közül kifejezetten az első kettő tekinthető rendszer specifikusnak. Azzal, hogy mindkettő kapcsán pozitív tartalommal szolgáltak a felvett környezettanulmányok – így például jelezvén, hogy a gyanúsítottak nem tartanak fenn szoros baráti kapcsolatot (valóban?; Cs. E.) –, elvetették, hogy államellenes cselekvésről, izgatásról, összeesküvésről lenne szó. Ebből a szempontból az is szerencsésnek bizonyult, hogy nyolcuk közül csak egy volt a nyugati fronton. (Más, de mindenképpen figyelemreméltó adat, hogy egyikük sem részesült katonai kitüntetésben.)

A források a Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára (SL) Soproni Járásbíróság, Büntetőperek 20147/1951. sz.

találhatók

 

Ezen a napon történt augusztus 09.

1914

Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább

1945

Az Egyesült Államok hadserege atombombát dob NagaszakiraTovább

1945

A Szovjetunió hadat üzen a Japán Birodalomnak és megkezdi Mandzsúria megszállását.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő