Jó szerencse, és minden más

Egy "T" lakás története az ötvenes években

Az államvédelmi, majd állambiztonsági szervek mind a külső, mind pedig a belső ellenséges, vagy ellenségesnek tartott erők tevékenységének felderítésére és leleplezésére számtalan titkos operatív eszközt alkalmaztak. Ezek között a legfontosabb a titkos együttműködésbe bevont ügynökök hálózata volt. Egy nyíregyházi politikai rendőrségi beszervezés és egy konspirációs lakás felhasználásának története elevenedik meg a dokumentumok alapján.

3.

„Szigorúan titkos."

Tárgy: özv. GL beszervezési
javaslata és terve

 

B e s z e r v e z é s i   j a v a s l a t
Nyíregyháza, 1955. október 14-én.

A BM Szabolcs-Szatmármegyei Főosztály I. osztálya foglalkoztatott hálózat egyrésze Nyíregyháza város területén van. Ezen személyekkel a kapcsolattartás ezideig célszerűtlenül, különböző helyeken lett megtartva a város területén, mely azt eredményezte, hogy a kapcsolattartás felületes és rossz volt. Ennek következtében kellően nem tudtunk foglalkozni egyes hálózati személyekkel, mert a találkozás lebonyolításakor csak igen kevés időt tudtunk biztosítani az ügynökség által hozott jelentések kiértékelésére. Egyes konkrét feladatok megadását sem tudtuk célszerűen megbeszélni s ennek következtében több esetben előfordult az, hogy az ügynökség által hozott jelentések nem ütötték meg azt a mértéket, amit egy-egy hálózati személytől a feladatok végrehajtása érdekében el tudtunk volna érni. Ugyancsak nem tudtuk módszeresen felhasználni azokat a szempontokat, amelyek kémelhárítás terén egyes konkrét, céltudatos feladat megoldásánál szükséges lett volna.

A fenti céltudatlanság kijavítása, a hálózat megfelelő nevelése, irányítása céljából javaslom özv. GL nyíregyházai lakost T. lakástulajdonosként beszervezni. Ezáltal az ügynökség azon tagjait, akiknek céltudatos és meghatározott irányításra van szükségük alaposabban és jobban tudjuk eligazítani a találkozás megtartásakor.

A javaslatba hozott lakás alkalmas arra, hogy ott feltűnés nélkül reggel 8 h-tól 17 h-ig találkozásokat bonyolítsunk le. Ugyanis ezen idő alatt GL munkahelyén dolgozik. Déli órákban nem jár haza, így biztosítva van a konspiráció. Mint lakástulajdonos GL megbízható, 1947 óta MDP-tag, az előzetes tanulmányozásnál megállapítást nyert az, hogy semmilyen fasiszta, vagy más egyéb jobboldali kapcsolattal nem rendelkezik. Férje nincs, 1954-ben meghalt betegségéből kifolyólag.

GL [...] özvegy, munkás családból származik, 6 elemi iskolát végzett, MDP-tag, MEZŐKER dolgozója, Nyíregyháza, Széchenyi u. 1. szám [...] emelet [...] szám alatti lakos. Iskoláit Nyíregyházán végezte, miután Oros községbe került háztartásbeli alkalmazottnak. Majd bekerült Nyíregyházára Papp nevezetű kereskedőhöz, ahol pénztárosi minőségben dolgozott. Közben megtanulta a gyors-gépírást. 1945-ben a Honvéd Kiegészítő parancsnoksághoz került, mint gépíró. Itt 1947-ig dolgozott majd kisebb megszakításokkal a város területén több munkahelyen dolgozott, 1948-ban pedig a nyíregyházai MDP Pártbizottságon nyert alkalmazást. A Pártszervezetnél szintén irodai beosztásban volt, férjhezmenetele után átkerült a MEZŐKER vállalathoz, jelenleg is ott dolgozik, mint gyors-gépíró.

GL munkás családból származik, apja BM [...] foglalkozása: alkalmi munkás, Nyíregyházán az állomásfőnökségen teljesített vasúti szolgálatot, azonban innen demokrácia ellenes magatartása miatt elbocsájtott[ák] és ekkor ki is zárták az MDP-ből. Demokrácia ellenes kijelentéseiért bíróság elé volt állítva, azonban ítéletet az ügyben nem hoztak, mivel mérlegelték munkás származását. Jelenleg lányától külön él, alkalmi munkával foglalkozik, feleségével él közös háztartásban [...] alatt.

GL 1947 óta az MDP-nek tagja, pártmunkát rendszeresen végez, politikailag közepesen képzett. Több politikai szemináriumot végzett, jelenleg a marxizmus-leninizmus alapjai tanfolyamra jár. Ugyanakkor most végzi a dolgozók iskolája II. gimnáziumát.

1948-ban ment férjhez, férjével 1954-ig lakott, ekkor férje betegségből kifolyólag meghalt. Házasságukból egy fiú gyermekük van [...].

A lakása közvetlen közelében vagyis mellette lakik PE a Gyógyszer NV-nél van alkalmazásban, napközben nem tartózkodik a lakásban. MF, iparos családból származik, MDP-tag, a KISKER Váll-nál dolgozik, mint vezető. A fenti két személynek jellemzését a javaslathoz csatolom.

A központi nyilvántartón keresztül leprioráltuk GL-t a mellette lakó személyeket, s megállapítottuk, hogy nyilvántartásunkban nem szerepelnek.

Beszervezési terv

Beszervezését Ramocsa Lajos áv. alhdgy. fogja végrehajtani, melyhez segítséget ad Mester Sándor áv. szds. osztályvezető. A beszervezését saját lakásán fogjuk végrehajtani olyan formában, hogy előzetesen megtudjuk azt, hogy ő melyik napon fog elmenni Debrecenbe, amikor azt megtudjuk, akkor előzőleg beszélek vele, s megmondom neki, hogy saját lakásán szeretnék vele elbeszélgetni. Ugyanis nem lesz feltűnő munkahelyén ez, ezért ezt az időpontot válasszuk ki arra, hogy elbeszélgessünk vele.

1. Amikor a lakásán felkeressük közöljük vele, hogy mi célból akarunk vele beszélgetni. Először is a munkahelyén történt egyes kirívó esetekről kérünk tőle felvilágosítást, miután a beszélgetésből megtudjuk azt, hogy mennyiben hajlandó ezek után a Belügyminisztérium Államvédelmi szervének felajánlani lakását. A beszélgetés további menetében pedig úgy tesszük fel neki a kérdést, hogy mint az ellenség elleni harc egyik módszerének céltudatos leleplezésére szükségünk van az ő saját lakására azon idő alatt, míg ő reggel 8 h-tól este 17-ig, munkában van. Mivel ezen idő alatt akarjuk igénybe venni lakását munkánk elvégzése céljából. Amikor hajlandó lesz felajánlani saját lakását részünkre a BM áv. szervével kötött megállapodását nyilatkozat formájában írásba foglaljuk, amely azt fogja tartalmazni, hogy ő, mint magyar állampolgár, hazafias kötelességének tartja, hogy segítségére legyen a BM áv. szerveinek az ellenség elleni harcban, annak leleplezésében. A velünk kötött megállapodásáról senkinek nem beszél. Ekkor megmagyarázom neki, hogy mennyire fontos az, hogy ne tudják azok a személyek, akik nem illetékesek a lakás használatát. A lakásnak „Szerencse-lak" fedőnevet adjuk.

Miután a fenti beszélgetés megtörtént kioktatom a konspirációra és arra, hogy mit mondjon akkor, ha esetleg a szomszédjai kérdezik tőle, milyen célból járnak fel hozzá idegen személyek. Mondja azt, hogy ezek néki rokonai és szoktak hozzá jönni bizonyos időközönként. Ugyanakkor megbeszélem vele, hogy részünkre szükséges a bejárat ajtó kulcsa, ami a mi birtokunkban lesz és így zavartalanul járhatunk fel a lakásába.

A beszélgetés elején, ha azt látom, hogy részünkre nem ajánlaná fel szolgálatát, akkor elállok beszervezésétől. Felhívom arra figyelmét, hogy amiről velünk beszélt arról munkahelyén vagy esetleg másoknak ne beszéljen mert az titkot képez. Ezután lakását elhagyjuk.

A beszervezést a javaslat jóváhagyása után 1955. október 24-én fogjuk végrehajtani.

Egyetértek:                                                                             Javaslom:

Mester Sándor áv. szds.                                                         Ramocsa Lajos áv. alhdgy.
osztályvezető

Engedélyezem:

[olvashatatlan aláírás TGY helyett]
Tóth György r. alezr.
főosztályvezető

[Az engedélyező kézzel írt lapszéli megjegyzései: Politikai nevelést is kell alkalmazni. A felajánlásra való rávezetést alaposabban kell tárgyalni, mert a lakás tulajdonos beszervezésénél ez a fő kérdés. A beszervezést Mester szds. e. hajtsa végre, és a Ramocsa e. legyen jelen.]

Ezen a napon történt október 27.

1904

Megkezdi működését az első New York-i metró.Tovább

1912

Megalakult a Debreceni Izraelita Ifjak Dalköre. Elnöke dr. Bruner Lajos.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő