Bajorországban kikiáltják a Tanácsköztársaságot.Tovább
Jó szerencse, és minden más
Egy "T" lakás története az ötvenes években
Az államvédelmi, majd állambiztonsági szervek mind a külső, mind pedig a belső ellenséges, vagy ellenségesnek tartott erők tevékenységének felderítésére és leleplezésére számtalan titkos operatív eszközt alkalmaztak. Ezek között a legfontosabb a titkos együttműködésbe bevont ügynökök hálózata volt. Egy nyíregyházi politikai rendőrségi beszervezés és egy konspirációs lakás felhasználásának története elevenedik meg a dokumentumok alapján.
6.
BM Szabolcs-Szatmármegyei Rendőrfőkapitányság
Politikai Nyomozó Osztálya
„Szigorúan titkos!"
| Engedélyezem: | Tárgy: „Szerencselak" fn. „T" |
| Pálinkás Ferenc r. őrnagy osztályvezető | lakás kizárása |
J a v a s l a t
Nyíregyháza, 1959. november 20.
1955. október 28-án Ramocsa Lajos áv. alhdgy. elvtárs özv. GL Nyíregyháza, Széchenyi u. 1. [...] em. [...] szám alatti lakását találkozási lakásnak beszervezte. A beszervezésétől kezdve a mai napig állandóan és rendszeresen használták találkozók levezetésére. A lakás a követelményeknek megfelelt. Több esetben ellenőriztük és az ellenőrzések alkalmával olyan körülmények és adatok nem merültek fel, hogy a lakás felhasználásáról illetéktelen személyek tudomást szereztek volna.
A lakás tulajdonosa özv. GL 1959. év novemberében házasságot kötött PB [...] Nyíregyháza, [...] alatti lakossal. Az ellenőrzés során megállapítottuk, hogy PB 1940-től katonai szolgálatot teljesített s mint zászlós teljesített szolgálatot a horthy [!] hadseregben. 1943. évben szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1955. évben tért haza. Háborús és népellenes bűncselekmények miatt a Szovjetunióban 25 évre ítélték el, azért mert a megszállt területen szadista módszerekkel bántalmazta a helyi lakosságot.
Hálózati ellenőrzés alkalmával megállapítottuk, hogy PB bizalmas, meghitt baráti körben ellenségesen nyilatkozik a Szovjetunióról és rendszerünkről. Közeli rendszerváltozásról beszél. [...]
Mivel GL politikailag megbízhatatlan személlyel kötött házasságot, a találkozási lakás további felhasználása veszélyes lenne részünkre, ezért javaslom a hálózatból való kizárását.
Orvos István
r. őrnagy
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő