Jó szerencse, és minden más

Egy "T" lakás története az ötvenes években

Az államvédelmi, majd állambiztonsági szervek mind a külső, mind pedig a belső ellenséges, vagy ellenségesnek tartott erők tevékenységének felderítésére és leleplezésére számtalan titkos operatív eszközt alkalmaztak. Ezek között a legfontosabb a titkos együttműködésbe bevont ügynökök hálózata volt. Egy nyíregyházi politikai rendőrségi beszervezés és egy konspirációs lakás felhasználásának története elevenedik meg a dokumentumok alapján.

4.

„Szigorúan titkos."

Tárgy: özv. GL nyíregyházai lakos
beszervezésének megtörténtéről

J e l e n t é s
Nyíregyháza, 1955. október 29.

1955. október 28-án előzetes tanulmányozás, javaslat alapján „T" lakás tulajdonosként beszerveztük özv. GL, MDP-tag, MEZŐKER-dolgozó, Nyíregyházai lakost. A beszervezését az alábbiak szerint hajtottuk végre.

A beszervezési javaslatban leírt beszervezési beszélgetéstől annyiban tértünk el, hogy nem a saját lakásán, hanem a Főosztály egyik irodahelyiségében lett beszervezése végrehajtva.

1955. október 28-án délelőtt felhívtam özv. GL-t telefonon, abból a célból, mivel lakásán ritkán lehet vele beszélni. GL telefonon elmondotta, hogy délután fél háromkor lesz ideje - mivel mondottam neki, hogy beszélni szeretnék vele - amire én azt feleltem, hogy [várni] fogom a Főosztály előtt. A Főosztályra megérkezése után fölkísértem az emelet 2-es számú helyiségébe, ahol Mester Sándor áv. szds. elvtárs és Ramocsa Lajos áv. alhdgy. voltak jelen.

A beszélgetés megkezdésekor közömbös dolgokról folytattunk beszélgetést, majd rátértünk politikai beszélgetésre. Beszélgetés ideje alatt említést tettünk, hogy az ellenség milyen formában igyekszik mindent elkövetni népi demokráciánk ellen. Majd kérdeztünk, hogy ön mit tenne, ha valaki nem népi demokráciához való, különböző kijelentést tenne, melyre azt választolta, hogy jelentené a hatóságnak, mivel a hatósághoz tartozik. Továbbá minden kommunistának kötelessége, hogy a hatóságot ilyenformában segítse.

A beszélgetésünk során kérdeztük, hogy milyen lakása van, ami után elsorolta, hogy neki 2 szoba összkomfortos lakása van. Elmondotta, hogy mióta férje meghalt, azóta úgy az ávó, mint a rendőrségtől az elvtársak nem hagynak békét, már a tanácson keresztül is kérték, hogy engem nem illet a két szoba összkomfortos lakás. Majd válaszolva elmondottuk, hogy valóban nem jár és nem-e [!] volna részünkre hajlandó (részünkre) az egyik szobát átadni. G elmondotta, hogy igen bajos, mert úgy néz ki, ha az egyik szobát átadom, egy hónap múlva egyet gondolnak és az egészet elveszik. Továbbá ismertettük röviden, hogy mi nem azért kértük, hogy a szobáját család részére ajánlja fel, hanem közvetlen a mi munkánk során akarunk ott kihallgatásokat végezni. A szobát, melyet részünkre felajánl azt a reggeli és délutáni órákban fogjuk használatba venni, továbbá lesz olyan idő, amikor késő esti órákban is szükség lesz rá. GL látta azt, hogy mi nem a kijátszás módszerét alkalmazzuk és tudatában volt annak, hogyha mi részünkre átadja szobáját ki lesz zárva a sok zaklatás, ami után a lakást fölajánlotta. A nyilatkozatban [!] foglaltuk bele, hogy erről senkinek, soha említést nem tesz, még családi körében sem, tudja, hogy ha erről említést tesz, államtitkot sért meg, ami után büntetés jár. A nyilatkozat megírása után megegyeztünk abban, hogy a szobáért 100 forintot fogunk adni, továbbá a kulcsát át fogja adni részünkre.

A munkahelyéről való távozást legalizáltuk oly formában, hogy egy rendőrségi idézést állítottunk ki, amit saját kezébe adtunk azért, hogy feltűnést ne keltsen visszamenetele. Az idézésre feltüntettük, hogy tanúként akarjuk kihallgatni, mivel a lakásában lévő házmesternek fia nem rég betört a Szabadságharcos szövetség helyiségébe és egy motorkerékpárt lopott el, ami után felelősségre lett vonva. Ezzel legalizálva volt távolléte. A fenti beszélgetés kb. 2 és fél óráig tartott.

Látta:

Mester Sándor áv. szds.                                                                     Ramocsa Lajos áv. alhdgy.
osztályvezető  

Ezen a napon történt november 29.

1903

Megnyítják a Nyomorék Gyermekek Otthonát Budapesten.Tovább

1923

Franciaország és a Szovjetunió megnemtámadási és semlegességi szerződést köt.Tovább

1945

Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.Tovább

1947

Az ENSZ közgyűlésén döntenek arról, hogy az angol mandátumterületet, Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztják ketté.Tovább

1970

Befejeződik az MSZMP X. kongresszusa.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő