Jó szerencse, és minden más

Egy "T" lakás története az ötvenes években

Az államvédelmi, majd állambiztonsági szervek mind a külső, mind pedig a belső ellenséges, vagy ellenségesnek tartott erők tevékenységének felderítésére és leleplezésére számtalan titkos operatív eszközt alkalmaztak. Ezek között a legfontosabb a titkos együttműködésbe bevont ügynökök hálózata volt. Egy nyíregyházi politikai rendőrségi beszervezés és egy konspirációs lakás felhasználásának története elevenedik meg a dokumentumok alapján.

4.

„Szigorúan titkos."

Tárgy: özv. GL nyíregyházai lakos
beszervezésének megtörténtéről

J e l e n t é s
Nyíregyháza, 1955. október 29.

1955. október 28-án előzetes tanulmányozás, javaslat alapján „T" lakás tulajdonosként beszerveztük özv. GL, MDP-tag, MEZŐKER-dolgozó, Nyíregyházai lakost. A beszervezését az alábbiak szerint hajtottuk végre.

A beszervezési javaslatban leírt beszervezési beszélgetéstől annyiban tértünk el, hogy nem a saját lakásán, hanem a Főosztály egyik irodahelyiségében lett beszervezése végrehajtva.

1955. október 28-án délelőtt felhívtam özv. GL-t telefonon, abból a célból, mivel lakásán ritkán lehet vele beszélni. GL telefonon elmondotta, hogy délután fél háromkor lesz ideje - mivel mondottam neki, hogy beszélni szeretnék vele - amire én azt feleltem, hogy [várni] fogom a Főosztály előtt. A Főosztályra megérkezése után fölkísértem az emelet 2-es számú helyiségébe, ahol Mester Sándor áv. szds. elvtárs és Ramocsa Lajos áv. alhdgy. voltak jelen.

A beszélgetés megkezdésekor közömbös dolgokról folytattunk beszélgetést, majd rátértünk politikai beszélgetésre. Beszélgetés ideje alatt említést tettünk, hogy az ellenség milyen formában igyekszik mindent elkövetni népi demokráciánk ellen. Majd kérdeztünk, hogy ön mit tenne, ha valaki nem népi demokráciához való, különböző kijelentést tenne, melyre azt választolta, hogy jelentené a hatóságnak, mivel a hatósághoz tartozik. Továbbá minden kommunistának kötelessége, hogy a hatóságot ilyenformában segítse.

A beszélgetésünk során kérdeztük, hogy milyen lakása van, ami után elsorolta, hogy neki 2 szoba összkomfortos lakása van. Elmondotta, hogy mióta férje meghalt, azóta úgy az ávó, mint a rendőrségtől az elvtársak nem hagynak békét, már a tanácson keresztül is kérték, hogy engem nem illet a két szoba összkomfortos lakás. Majd válaszolva elmondottuk, hogy valóban nem jár és nem-e [!] volna részünkre hajlandó (részünkre) az egyik szobát átadni. G elmondotta, hogy igen bajos, mert úgy néz ki, ha az egyik szobát átadom, egy hónap múlva egyet gondolnak és az egészet elveszik. Továbbá ismertettük röviden, hogy mi nem azért kértük, hogy a szobáját család részére ajánlja fel, hanem közvetlen a mi munkánk során akarunk ott kihallgatásokat végezni. A szobát, melyet részünkre felajánl azt a reggeli és délutáni órákban fogjuk használatba venni, továbbá lesz olyan idő, amikor késő esti órákban is szükség lesz rá. GL látta azt, hogy mi nem a kijátszás módszerét alkalmazzuk és tudatában volt annak, hogyha mi részünkre átadja szobáját ki lesz zárva a sok zaklatás, ami után a lakást fölajánlotta. A nyilatkozatban [!] foglaltuk bele, hogy erről senkinek, soha említést nem tesz, még családi körében sem, tudja, hogy ha erről említést tesz, államtitkot sért meg, ami után büntetés jár. A nyilatkozat megírása után megegyeztünk abban, hogy a szobáért 100 forintot fogunk adni, továbbá a kulcsát át fogja adni részünkre.

A munkahelyéről való távozást legalizáltuk oly formában, hogy egy rendőrségi idézést állítottunk ki, amit saját kezébe adtunk azért, hogy feltűnést ne keltsen visszamenetele. Az idézésre feltüntettük, hogy tanúként akarjuk kihallgatni, mivel a lakásában lévő házmesternek fia nem rég betört a Szabadságharcos szövetség helyiségébe és egy motorkerékpárt lopott el, ami után felelősségre lett vonva. Ezzel legalizálva volt távolléte. A fenti beszélgetés kb. 2 és fél óráig tartott.

Látta:

Mester Sándor áv. szds.                                                                     Ramocsa Lajos áv. alhdgy.
osztályvezető  

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő