MEFESZ IB ülésén – az április 8-ai titkársági ülés felfogásával összhangban – elvetették a kisebbség elképzelését a rétegszervezet hosszú...Tovább
Két munkástanácstag elbocsátása az Óbudai Harisnyagyárból
„Október 25-26-án, amikor a kerületi PB-nél tüntetés volt [...] felvetődött a dekorációk leszedése. (Zászlók, címer, vörös csillag stb.) Ezeket a vezetők kérésére, közreműködésére ő leszedte több helyről. Később a hátsó kapuhoz került őrségbe, és ott is felvetődött a kultúrterem dekorációjának leszedése, melyet V. elvtárssal együtt csináltak, és az lett mondva, hogy a nagy párt és címer emblémát törjék össze, mert eldugni nem lehet. Felróják még azt is, hogy nem segítette szervezni a KISZ megalakulását - bár segített, de ő nem lépett be - ezért elbocsátották.”
B. Lajosné levele H. Jánosnénak
III. kerületi Pártbizottság Káderosztály. H. elvtársnő kezeihez.
Jelentés (Aláhúzás az eredetiben.)
H. Gyula és H. Ödön az Óbudai Harisnyagyár volt dolgozóinak az elbocsátásukkal kapcsolatos panaszuk felülvizsgálása.
Először a Kötszövőipari Igazgatóság - mint a Harisnyagyár felettes szerve - vezetőinek véleményét hallgattam meg. B. elvtárs iparági főmérnök abban az időben ideiglenes megbízatással iparigazgató is volt. Elmondja, hogy H. Ödön - és ezt L.-ről is mondja - ingadozók voltak, szívesen működtek együtt a munkástanáccsal, de a munka megindításáért harcoltak. Pld. Szén beszerzés, gépek felfűtése. H. Ödönről elmondja még, hogy munkásszármazású, az üzemben, mint segédmunkád kezdte. Nem tartja helyesnek az ellenség karjaiba dobni őket. Elmondja még, hogy kb. áprilisban, a kinevezésük előtt B. László elvtárs megvizsgálta az ellenforradalom alatti magatartásukat, ezt rendben találták. Később, mikor L. Józsefné visszahelyezése felmerült, H. Jánosné elvtársnő úgy nyilatkozott, hogy tévedés volt és rossz információn alapult, H. Ödön és L. funkcióba való helyezése a pártbizottsággal megbeszélve nem volt, B. László elvtárs egyedül döntött.
H. Ödön ellen vádnak hozták fel, hogy a sárga J.-t kocsin behozta az üzembe. Ezt a munkástanács határozata alapján tette, nem volt az főbenjáró bűn. H. Ödönt hibái dacára, melyet elkövetett, hozzánk tartozónak tartja. Szó van róla, hogy az ipar vagy a Budapesti harisnyagyárba vagy a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyárba helyezi főmechanikusnak. Tudomása szerint H. Ödön párttag akar lenni, valószínűleg ezért fordult a párthoz. Kérdésemre kijelentette, hogy H. Gyulát kevésbé ismerte, az ő ügyéről nem tud nyilatkozni.
S. elvtárs jelenlegi iparigazgató elmondja, hogy (...) H. Ödön felmondó levele 1957. június 3-án kelt. Körülbelül így hangzik: "A Kötszövőipari Igazgatóság felmentette önt főmérnöki beosztásából. Közöljük, hogy más munkakörbe(n) mi nem kívánjuk foglalkoztatni, ezért nálunk viselt állását 15 napra felmondjuk. A felmondási idő alatt munkájára nem tartunk igényt." A felmondás szabálytalan, mert indoklást nem tartalmaz, holott erre szigorú rendelkezés van, hogy felmondólevélhez részletes indoklást kell adni. S. elvtárs elmondja, hogy H. Ödön fellebbezett is az egyeztető bizottsághoz, de ő ezt még nem továbbította, mert nem akarja, hogy a vállalatnak visszamenőleg nagy összegeket kelljen kifizetni. Szó van most H. Ödön megfelelő elhelyezéséről az iparban és abban az esetben nyilván vissza fogja vonni a fellebbezést. Elmondja még S., hogy megállapodtak annak idején az Óbudai Harisnyagyárral, hogy főmérnöki beosztásából leváltják, de ez az üzem nem fogja elküldeni, hanem más beosztásba helyezi, mégis elküldték. A pártba való esetleges felvételét nem tartja fontosnak. Hibásnak, de egyébként becsületes embernek tartja H. Ödönt, azonban antipolitikus és nem kommunista.
H. Gyulával kapcsolatban elmondja, hogy az ellenforradalom alatti magatartását hallomásból ismeri, hogy eléggé hőbörgött! Ő még az ellenforradalom előtti időből ismeri, mikor ő főmérnök volt a Harisnyagyárban, H. Gyula akkor technikus volt. Véleménye, hogy H. Gyula karrierista, talpnyaló, ellenséges a népi demokráciával szemben. Igyekszik a bűneit kimagyarázni. Helyesli az elbocsátását.
Az Óbudai Harisnyagyárban beszéltem L. Józsefné, É., Sz. elvtársakkal. Kérdésemre, hogy H. Gyuláról adtak-e rossz véleményt az új munkahelyére? Az elvtársak határozott nemmel felelnek! Sz. elvtárs személyzeti vezető elmondja, hogy ő adott szóbeli információt, amelynek lényege az volt, hogy az ellenforradalom alatt passzívan viselkedett, gunyoros volt, szemmel láthatólag velük tartott, más nem merült fel ellene. L. Józsefné elvtársnő is adott információt - mint mondja - ennek lényege az volt, hogy vezető állásba nem javasolja. Főbenjáró bűnt nem követett el. Sz elvtárs és L. Józsefné elvtársnő szerint technikusi vagy hasonló munkakörbe mehetnek. L Józsefné elvtársnő véleménye H. Gyuláról, hogy a munkáskádereket elnyomta, cinikus, munkáját is rosszul látta el. H. Gyulának azon bejelentése, hogy a dekoráció leszedése (vörös csillag, zászlók, címer megsemmisítése) a vezető elvtársak hozzájárulásával és közreműködésével történt. L. Józsefné elvtársnő kijelenti, hogy ő nem vett részt a dekorációk leszedésében, de tudomása szerint valóban úgy történt, ahogy azt H. Gyula leírta. Sz. és É. elvtársak szintén kijelentik, hogy a dekorációk leszedése és megsemmisítése kb. úgy történt, ahogy azt H. Gyula előadja. Ezekkel a dolgokkal ők nem vádolják. H. János és K. elvtársak ugyancsak emlékeznek, hogy október 25-26-a tájban, mikor kint jártak az Óbudai Harisnyagyárban, a vezetők azzal foglalkoztak, hogy részben eltávolítják, részben leragasztják, vagy megsemmisítik a párt jelképeit. Kérdésemre elmondják, az elvtársak, hogy H. Gyulának (...) átszervezés címen mondottak fel. Valóban a főtechnológusi munkakör megszűnt, mai napig nincs betöltve. H. Ödönnel kapcsolatban elmondják az elvtársak, hogy a munkástanács alelnöke volt, bár főbenjáró bűnt ő sem követett el, de kiszolgálta a munkástanácsot, a sárga J-t is behozta a munkástanács megbízásából. Egyébként csendes ember volt, a dolgozók szerették, és nagyon sajnálták, amikor elbocsátották. Szorgalmas volt, áldozatkész, munkáját jól végezte, de puha ember volt, befolyásolható, gazdasági vonalon is kisebb szabálytalanságokat követett el. É. elvtárs szerint nem tartották volna egészségesnek, hogy ott maradjon, mert alantasa lett volna B.-nak és klikket alkotott volna...
Azok a cselekedetek, melyekre H. Ödön hivatkozik panaszában, hogy ezért bocsátották el, É. elvtárs szerint nem áll (sic!) fenn, ezek az indokok a pártba való felvételével merültek fel. Bár ezek a hibák felmerültek, mégis javasolta a vezetőség a pártba, feltételül szabták, hogy az április végi munkásgyűlésen szólaljon fel, mondja el önbírálat formájában is, hogyan hitte akkor a dolgokat, hogyan mossa. H. Ödön ezt nem tette meg.
Összefoglalás (Aláhúzás az eredetiben.)
Véleményem szerint úgy H. Gyula, mint H. Ödön eltúlozzák, túl "sötéten" látják az elvtársak róluk alkotott véleményét, az ellenforradalom alatti magatartásukat illetően. Példa erre H. Gyula a dekorációk leszedését és megsemmisítését tartja ellen fő vádnak, holott ez fel sem merül, mert nem tartják elvben hibának. Vagy H. Ödön, aki az elbocsátásra olyan indokokat hoz fel, ami a pártba való felvételével merült fel, és nincs összefüggésben a felmondással. (...) A vizsgálat alapján úgy látom, hogy egyikük sem követett el főbenjáró bűnt - H. Gyulát legfeljebb kisebb hőbörgéssel lehet vádolni. Egyéb egyéni hibái, pld. munkáját általában nem megfelelően végezte el, vagy cinikus természetű, nem ehhez az ügyhöz tartozik. Az új munkahelyen, ahogy megítélik a munkáját és magatartását, olyan munkakörbe helyezhetik kisebb részlegvezetőnek, nagyobb vezető állásba nem.
H. Ödön esetében megdől teljesen a fellebbezés azon része megdől teljesen a fellebbezés azon része, hogy a "c" pont alapján lett elbocsátva. Bizonyítja ezt maga a felmondólevél, és az a tény, hogy a Kötszövipar, mint főmechanikust akarja az iparban elhelyezni, amely beosztás ugyanaz, mint volt neki az ellenforradalom előtt. A pártba való felvételének elutasítását az ellenforradalom alatti magatartása miatt igazságosnak tartom és azzal egyetértek.
Végül figyelmeztetni kellene az Óbudai Harisnyagyári elvtársakat, hogy információadáskor tárgyilagosak legyenek a jövőben. Fenti két dolgozóról ugyanazt a véleményt adják, mint amit nekem, illetve a pártnak adtak.
| B. Lajosné |
MOL. M-Bp-8-2/1957. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP III. kerületi Bizottsága PB iratai - Önálló Bizottságok és alapszervezetek - Óbudai Harisnyagyár iratai)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 15.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő
