Két munkástanácstag elbocsátása az Óbudai Harisnyagyárból

„Október 25-26-án, amikor a kerületi PB-nél tüntetés volt [...] felvetődött a dekorációk leszedése. (Zászlók, címer, vörös csillag stb.) Ezeket a vezetők kérésére, közreműködésére ő leszedte több helyről. Később a hátsó kapuhoz került őrségbe, és ott is felvetődött a kultúrterem dekorációjának leszedése, melyet V. elvtárssal együtt csináltak, és az lett mondva, hogy a nagy párt és címer emblémát törjék össze, mert eldugni nem lehet. Felróják még azt is, hogy nem segítette szervezni a KISZ megalakulását - bár segített, de ő nem lépett be - ezért elbocsátották.”

B. Lajosné levele H. Jánosnénak

III. kerületi Pártbizottság Káderosztály. H. elvtársnő kezeihez.

Jelentés (Aláhúzás az eredetiben.)

H. Gyula és H. Ödön az Óbudai Harisnyagyár volt dolgozóinak az elbocsátásukkal kapcsolatos panaszuk felülvizsgálása.

Először a Kötszövőipari Igazgatóság - mint a Harisnyagyár felettes szerve - vezetőinek véleményét hallgattam meg. B. elvtárs iparági főmérnök abban az időben ideiglenes megbízatással iparigazgató is volt. Elmondja, hogy H. Ödön - és ezt L.-ről is mondja - ingadozók voltak, szívesen működtek együtt a munkástanáccsal, de a munka megindításáért harcoltak. Pld. Szén beszerzés, gépek felfűtése. H. Ödönről elmondja még, hogy munkásszármazású, az üzemben, mint segédmunkád kezdte. Nem tartja helyesnek az ellenség karjaiba dobni őket. Elmondja még, hogy kb. áprilisban, a kinevezésük előtt B. László elvtárs megvizsgálta az ellenforradalom alatti magatartásukat, ezt rendben találták. Később, mikor L. Józsefné visszahelyezése felmerült, H. Jánosné elvtársnő úgy nyilatkozott, hogy tévedés volt és rossz információn alapult, H. Ödön és L. funkcióba való helyezése a pártbizottsággal megbeszélve nem volt, B. László elvtárs egyedül döntött.

H. Ödön ellen vádnak hozták fel, hogy a sárga J.-t kocsin behozta az üzembe. Ezt a munkástanács határozata alapján tette, nem volt az főbenjáró bűn. H. Ödönt hibái dacára, melyet elkövetett, hozzánk tartozónak tartja. Szó van róla, hogy az ipar vagy a Budapesti harisnyagyárba vagy a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyárba helyezi főmechanikusnak. Tudomása szerint H. Ödön párttag akar lenni, valószínűleg ezért fordult a párthoz. Kérdésemre kijelentette, hogy H. Gyulát kevésbé ismerte, az ő ügyéről nem tud nyilatkozni.

S. elvtárs jelenlegi iparigazgató elmondja, hogy (...) H. Ödön felmondó levele 1957. június 3-án kelt. Körülbelül így hangzik: "A Kötszövőipari Igazgatóság felmentette önt főmérnöki beosztásából. Közöljük, hogy más munkakörbe(n) mi nem kívánjuk foglalkoztatni, ezért nálunk viselt állását 15 napra felmondjuk. A felmondási idő alatt munkájára nem tartunk igényt." A felmondás szabálytalan, mert indoklást nem tartalmaz, holott erre szigorú rendelkezés van, hogy felmondólevélhez részletes indoklást kell adni. S. elvtárs elmondja, hogy H. Ödön fellebbezett is az egyeztető bizottsághoz, de ő ezt még nem továbbította, mert nem akarja, hogy a vállalatnak visszamenőleg nagy összegeket kelljen kifizetni. Szó van most H. Ödön megfelelő elhelyezéséről az iparban és abban az esetben nyilván vissza fogja vonni a fellebbezést. Elmondja még S., hogy megállapodtak annak idején az Óbudai Harisnyagyárral, hogy főmérnöki beosztásából leváltják, de ez az üzem nem fogja elküldeni, hanem más beosztásba helyezi, mégis elküldték. A pártba való esetleges felvételét nem tartja fontosnak. Hibásnak, de egyébként becsületes embernek tartja H. Ödönt, azonban antipolitikus és nem kommunista.

H. Gyulával kapcsolatban elmondja, hogy az ellenforradalom alatti magatartását hallomásból ismeri, hogy eléggé hőbörgött! Ő még az ellenforradalom előtti időből ismeri, mikor ő főmérnök volt a Harisnyagyárban, H. Gyula akkor technikus volt. Véleménye, hogy H. Gyula karrierista, talpnyaló, ellenséges a népi demokráciával szemben. Igyekszik a bűneit kimagyarázni. Helyesli az elbocsátását.

Az Óbudai Harisnyagyárban beszéltem L. Józsefné, É., Sz. elvtársakkal. Kérdésemre, hogy H. Gyuláról adtak-e rossz véleményt az új munkahelyére? Az elvtársak határozott nemmel felelnek! Sz. elvtárs személyzeti vezető elmondja, hogy ő adott szóbeli információt, amelynek lényege az volt, hogy az ellenforradalom alatt passzívan viselkedett, gunyoros volt, szemmel láthatólag velük tartott, más nem merült fel ellene. L. Józsefné elvtársnő is adott információt - mint mondja - ennek lényege az volt, hogy vezető állásba nem javasolja. Főbenjáró bűnt nem követett el. Sz elvtárs és L. Józsefné elvtársnő szerint technikusi vagy hasonló munkakörbe mehetnek. L Józsefné elvtársnő véleménye H. Gyuláról, hogy a munkáskádereket elnyomta, cinikus, munkáját is rosszul látta el. H. Gyulának azon bejelentése, hogy a dekoráció leszedése (vörös csillag, zászlók, címer megsemmisítése) a vezető elvtársak hozzájárulásával és közreműködésével történt. L. Józsefné elvtársnő kijelenti, hogy ő nem vett részt a dekorációk leszedésében, de tudomása szerint valóban úgy történt, ahogy azt H. Gyula leírta. Sz. és É. elvtársak szintén kijelentik, hogy a dekorációk leszedése és megsemmisítése kb. úgy történt, ahogy azt H. Gyula előadja. Ezekkel a dolgokkal ők nem vádolják. H. János és K. elvtársak ugyancsak emlékeznek, hogy október 25-26-a tájban, mikor kint jártak az Óbudai Harisnyagyárban, a vezetők azzal foglalkoztak, hogy részben eltávolítják, részben leragasztják, vagy megsemmisítik a párt jelképeit. Kérdésemre elmondják, az elvtársak, hogy H. Gyulának (...) átszervezés címen mondottak fel. Valóban a főtechnológusi munkakör megszűnt, mai napig nincs betöltve. H. Ödönnel kapcsolatban elmondják az elvtársak, hogy a munkástanács alelnöke volt, bár főbenjáró bűnt ő sem követett el, de kiszolgálta a munkástanácsot, a sárga J-t is behozta a munkástanács megbízásából. Egyébként csendes ember volt, a dolgozók szerették, és nagyon sajnálták, amikor elbocsátották. Szorgalmas volt, áldozatkész, munkáját jól végezte, de puha ember volt, befolyásolható, gazdasági vonalon is kisebb szabálytalanságokat követett el. É. elvtárs szerint nem tartották volna egészségesnek, hogy ott maradjon, mert alantasa lett volna B.-nak és klikket alkotott volna...

Azok a cselekedetek, melyekre H. Ödön hivatkozik panaszában, hogy ezért bocsátották el, É. elvtárs szerint nem áll (sic!) fenn, ezek az indokok a pártba való felvételével merültek fel. Bár ezek a hibák felmerültek, mégis javasolta a vezetőség a pártba, feltételül szabták, hogy az április végi munkásgyűlésen szólaljon fel, mondja el önbírálat formájában is, hogyan hitte akkor a dolgokat, hogyan mossa. H. Ödön ezt nem tette meg.

Összefoglalás (Aláhúzás az eredetiben.)

Véleményem szerint úgy H. Gyula, mint H. Ödön eltúlozzák, túl "sötéten" látják az elvtársak róluk alkotott véleményét, az ellenforradalom alatti magatartásukat illetően. Példa erre H. Gyula a dekorációk leszedését és megsemmisítését tartja ellen fő vádnak, holott ez fel sem merül, mert nem tartják elvben hibának. Vagy H. Ödön, aki az elbocsátásra olyan indokokat hoz fel, ami a pártba való felvételével merült fel, és nincs összefüggésben a felmondással. (...) A vizsgálat alapján úgy látom, hogy egyikük sem követett el főbenjáró bűnt - H. Gyulát legfeljebb kisebb hőbörgéssel lehet vádolni. Egyéb egyéni hibái, pld. munkáját általában nem megfelelően végezte el, vagy cinikus természetű, nem ehhez az ügyhöz tartozik. Az új munkahelyen, ahogy megítélik a munkáját és magatartását, olyan munkakörbe helyezhetik kisebb részlegvezetőnek, nagyobb vezető állásba nem.

H. Ödön esetében megdől teljesen a fellebbezés azon része megdől teljesen a fellebbezés azon része, hogy a "c" pont alapján lett elbocsátva. Bizonyítja ezt maga a felmondólevél, és az a tény, hogy a Kötszövipar, mint főmechanikust akarja az iparban elhelyezni, amely beosztás ugyanaz, mint volt neki az ellenforradalom előtt. A pártba való felvételének elutasítását az ellenforradalom alatti magatartása miatt igazságosnak tartom és azzal egyetértek.

Végül figyelmeztetni kellene az Óbudai Harisnyagyári elvtársakat, hogy információadáskor tárgyilagosak legyenek a jövőben. Fenti két dolgozóról ugyanazt a véleményt adják, mint amit nekem, illetve a pártnak adtak.

 B. Lajosné

MOL. M-Bp-8-2/1957. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP III. kerületi Bizottsága PB iratai - Önálló Bizottságok és alapszervezetek - Óbudai Harisnyagyár iratai)

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 20.

1944

Sikertelen merénylet Claus von Stauffenberg ezredes által Adolf Hitler ellenTovább

1969

Neil Armstrong holdsétája - "Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek"Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő