Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább
Két munkástanácstag elbocsátása az Óbudai Harisnyagyárból
„Október 25-26-án, amikor a kerületi PB-nél tüntetés volt [...] felvetődött a dekorációk leszedése. (Zászlók, címer, vörös csillag stb.) Ezeket a vezetők kérésére, közreműködésére ő leszedte több helyről. Később a hátsó kapuhoz került őrségbe, és ott is felvetődött a kultúrterem dekorációjának leszedése, melyet V. elvtárssal együtt csináltak, és az lett mondva, hogy a nagy párt és címer emblémát törjék össze, mert eldugni nem lehet. Felróják még azt is, hogy nem segítette szervezni a KISZ megalakulását - bár segített, de ő nem lépett be - ezért elbocsátották.”
Források
H. Jánosné levele B. Lajosnénak
| MSZMP III. kerületi Pártbizottság | 1957. október 30. |
Kedves B. elvtársnő!
Kérlek, vizsgáld meg az alant felvetett problémát, mert nevezettek nem értenek egyet azzal az indoklással, amit mondtak nekik elbocsátásuknál.
H. Gyula az Óbudai Harisnyagyár főtechnológusa volt. 1957. III. hóban lett felmondva neki - átszervezés címén. (aláhúzás az eredetiben)
Elmondja, hogy az ellenforradalom kezdeténél több napon át bent volt az üzemben, részt vett az üzemi őrségben is. Október 25-26-án, amikor a kerületi PB-nél tüntetés volt, L. Józsefné elvtársnő, V., a volt párttitkár és K. elvtárs és H. János (a levél írójának férje) is tud róla, hogy felvetődött a dekorációk leszedése. (Zászlók, címer, vörös csillag stb.) Ezek a vezetők kérésére közreműködésére ő leszedte több helyről. Később a hátsó kapuhoz került őrségbe, és ott is felvetődött a kultúrterem dekorációjának leszedése, melyet V. elvtárssal együtt csináltak, és az lett mondva, hogy a nagy párt és címer emblémát törjék össze, mert eldugni nem lehet. Felróják még azt is, hogy nem segítette szervezni a KISZ megalakulását - bár segített, de ő nem lépett be - ezért elbocsátották. Még ezen túl a jelenlegi munkahelyére egy nagyon rossz információt adtak, így most nem lett egy kisebb gazdasági funkcióra kiemelve.
Kéri, vizsgáljuk meg, és bíráljuk el cselekedetét.
H. Ödön: (aláhúzás az eredetiben) Az Óbudai Harisnyagyár főmechanikusa volt és a munkástanács alelnöke. Kb. júniusban lett elbocsátva az üzemből a 29/c. pont alapján. Indokul hozták fel neki, hogy 1.Nem akadályozta meg a december 6-i tüntetést. (1956. december 6-án a Kádár-kormány Budapest több pontján kommunista gyűléseket szervezett. Az ún. vörös zászlós tüntetéssel szemben több helyütt spontán ellentüntetés bontakozott ki, valószínűleg egy ilyen jellegű tüntetésre utalnak. )
2. A 48 órás sztrájkot is megengedte, másodszor volt. (A Nagybudapesti Központi Munkástanács által hirdetett első országos 48 órás sztrájk 1956. november 22-23-án volt, a második 1956. december 11-én 0 órától 1956. december 12-én 24 óráig volt meghirdetve. A levél a második 48 órás sztrájkra utal.)
A taggyűlés sem vette fel a pártba. Felvételét áprilisban kérte.
Kérlek, légy szíves megnézni a tényleges indokot, amiért elbocsátották, és hogy az ellenforradalom alatt milyen tevékenységet fejtett ki.
Elvtársi üdvözlettel:
H.-né (Kézírással.)
A vizsgálat alapján H. Gyulával személyesen meg lett beszélve ügye és L. Józsefné elvtársnővel is tisztázták. H. Ödön ki lett értesítve, de nem jött be. Ha lejön, a vizsgálat tárgyát lehet ismertetni vele. H.-né (Utólag, kézírással rávezetve.)
MOL. M-Bp-8-2/1957. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP III. kerületi Bizottsága PB iratai - Önálló Bizottságok és alapszervezetek - Óbudai Harisnyagyár iratai)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 05.
1914
1914
a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő