"Legfőbb érték az ember"

1955-ben fiatalkorúként börtönben

„A zárkák két személyesek, kicsiny, szűk helyiségek. Egy-egy kétszemélyes zárkában azonban nem két fiatal, hanem 12 van elhelyezve. Öt szalmazsákon fekszik a 12 fiatalkorú. Több szalmazsák nem is volna a helyiség rövidsége miatt itt elhelyezhető. Ezek a szalmazsákok is aligha mondhatók, hogy szalmával tömöttek. Kb. 10 cm magasságúak, töredékkel teltek, piszkosak, úgyhogy a falnál összeállítva nem magasabb 50 cm-nél az 5 zsák. A leány letartóztatottak nem is fekszenek a zsákokra, inkább a padlóra, pokrócra, mert annyira bolhásak, poloskásak a zsákok, hogy nem bírnak azon aludni.”

Jelentés

Adminisztratív Osztály.Szigorúan bizalmas!
Készült 2 pld-ban
K/11/C/263/955.Lné.

J e l e n t é s

A börtönökben és nevelőintézetekben lévő fiatalkorúak helyzetéről.

Az Igazságügyminisztérium jelentése alapján - mely a Kozma utcai börtönről szólt - megvizsgáltuk 12 börtönben és 7 nevelőintézetben a fiatalkorúak helyzetét.

Megállapítottuk, hogy a börtönökben különösképp az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak helyzete turhetetlen és összeegyezhetetlen pártunk politikájával. A törvényes előírások egyáltalán nincsenek betartva. A büntetés alapvető célja a munkára, a becsületes életre való nevelés az előzeteseknél egyáltalán nem, a jogerősen elitélteknél is csak nagyon kismértékben van biztosítva. A zsúfoltság, a nevelők gyenge felkészültsége, a munkáltatás hiánya az elitéltek megjavításának és átnevelésének megvalósítását lehetetlenné teszi. /Jelenleg a börtönökben 200 fő előzetes letartóztatásban és 575 fő elitélt fiatalkorú van /.

A levegőtlen, zsúfolt, büdös, gyakran férges cellák a büntetés célját jóval a legelemibb egészségügyi rendszabályokat sem lehet betartani.

A börtönökben lévő fiatalkorúak helyzetét részleteiben az alábbiak jellemzik:

  1. Zsúfoltság, 1-2 személyes cellákban 6-12 fő fiatalkorú van. Egy ágyon, illetve szalmazsákon - melyben törek és rengeteg bolha van - 2-3 fő fekszik, egyeseknek pedig csak a padlón jut hely. Az előzetes letartóztatottaknál a zsúfoltság a zsúfoltság következtében nincs biztosítva a szabályzatokban előírt elkülönítés. A fiatalkorúak a felnőttekkel, első buntényes a visszaesővel, egészséges a fertőzöttel van egy cellába bezárva.
  2. Az orvosi vizsgálat a börtönökben rendszeres. Lehetőség van hetenkénti fürdésre. Az elitéltek alsó- és ágynemujének tisztántartása azonban nincs biztosítva. A lepedők, törülközők, alsó fehérnemuek piszkosak /4-5 főnek van egy törülközője/. A börtönparancsnokságok által adott 12.5 dkg szappan kevés a kellő tisztálkodásra. /szabályzat 20 dkg szappant ír elő/. A zárkában általában egy lavór, 2 ivópohár és 1 - a legtöbb esetben lyukas - ürcsöbör van, mely fertőzi az amúgy is elhasznált levegőt. Egészségügyi papírt az elítéltek nem kapnak, ezért ujjukat, vagy fehérnemujüket használják.
    Az előírt 3 órás séta helyett az elitélteknek csak 20-30 percet biztosítanak, de gyakran ez is elmarad. A fiatalkorúak nem kapják meg étkezésük során az előírt kalória mennyiséget. Tejet, gyümölcsöt egyáltalán nem kapnak. A börtönökben lévő étkezési norma /11-14 Ft./.
  3. A buncselekményt elkövető fiatalkorúak nevelését, átnevelését javító intézeteink közül az MTH intézetek jelentős munkát fejtenek ki és komoly eredményeket értek el a fk. bunözők átnevelésében, számos jó szakmunkás került ki intézeteikből. A fk-ak elhelyezése egészséges, tiszta, minden beutaltat munkára fognak és rendszeresen foglalkoznak velük. Nem mondható ez el az Oktatásügyi Minisztérium kezelésében lévő mezőgazdasági jellegu nevelőintézetekről, melyek rendkívül elhanyagoltak, elhelyezésük piszkos, a beutaltak gondozatlanok és a nevelésben anarchia uralkodik. Az igazgatók felső irányítás és ellenőrzés hiányában saját elgondolásuk szerint szervezik meg a beutaltakkal való foglalkozást, nevelést. Nem ritka a nevelők részéről a beutaltak bántalmazása sem. A munkáltatás is csak részben van biztosítva, az intézetektől teljesen független vállalatoknál.
    A börtönökben előzetes letartóztatásban lévő fk-ak nevelése nem folyik, erre a felnőttek börtönei nem is alkalmasak, bár a fk-ak általában 2 hónapot, gyakrabban azonban a lassú büntetőeljárás következtében 5-6 hónapot is töltenek ítélethozatalig előzetes letartóztatásban. Az előzetes letartóztatás ideje alatt a többségében nem teljesen elzüllött fiatalkorúak semmittevésre vannak kárhoztatva, elszoknak a munkától, és a velük együtt bezárt néhány megrögzött bunözőtől megtanulnak olyan bunözési fogásokat, melyekről korábban nem is tudtak.
    A nevelés még a fiatalkorúak országos börtönében is jórészt megoldatlan - bár a feltételek többé- kevésbé biztosítva vannak -, rendszeres, tervszeru, egészséges nevelésről mégsem lehet beszélni, mert a legfontosabb, a munkáltatás nincs megoldva. A parancsnokság a rövid büntetéseket /6-8 hó/ be sem osztja munkára.
    A fiatalkorúak nevelését akadályozza az is, hogy a BV. a börtönben megtiltotta a sajtó olvasását, csak a szépirodalmi könyvet engedélyezte. Filmvetítés is csak abban az esetben van, ha a börtönparancsnokság azt jónak látja. A nevelők az elítéltekkel keveset foglalkoznak, arról feljegyzést nem készítenek. Politikai nevelés nem folyik, a kultúr- és sportfoglalkozások nincsenek megszervezve. Akadályozza a nevelést a fiúk és a lányok egy börtönben való elhelyezése. E körülmény gyakran megbontja a fegyelmet úgy a fiúk, mint a leányok mindent elkövetnek, hogy láthassák egymást, őrjöngenek, beverik az ablakot, stb.

Összefoglalva: a zsúfoltság, a célirányos, tervszeru nevelés, a munkáltatás hiánya, a káros semmittevés sem a kulturált munkáséletet szoktatja meg az elítéltekkel, hanem a semmittevést, a tespedést, a piszkot, a buzt. Az ilyen környezetből szabaduló fiatalkorúak a szabad életben nem a becsületes munkát választják, hanem ismét a bun útjára térnek, ezt mutatja a visszaesők nagy száma is /1955-ben 162 fő visszaeső fiatalkorút ítéltek el a bíróságok/.

J a v a s l a t o k:

  1. Az Igazságügyminisztérium a Legfőbb Ügyészség és a Belügyminisztérium vizsgálja felül:
    • az előzetes letartóztatásban levő fiatalkorúak ügyét és helyezzék szabadlábra azokat, kiknek letartóztatása nem indokolt /pl. szökésétől nem kell tartani/.
    • a kisebb jelentőségu buncselekményért jogerősen elítélt fiatalkorúak ügyét, és indokolt esetben javasolják feltételes szabadlábra helyezését.
  2. A fiatalkorúak előzetes letartóztatási idejét le kell rövidíteni.
    Ezért:
    • a megyei /fővárosi/ ügyészek az előzetes letartóztatás kezdetétől számított 2 héten belül küldjék meg a vádiratot a bíróságnak.
    • a bíróságok elnökei 2 héten belül a tárgyalást folytassák le.
    • 2 hónapon belül még a komplikált bunügyben is ítélet szülessen, melyet azonnal foglaljanak írásba, hogy fellebbezés esetén 5 napon belül a felsőbb bíróságnál legyenek az iratok.
    • a fellebbezési bíróságok az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak ügyét soron kívül tárgyalják.
  3. A Belügyminiszter elvtárs intézkedjen, hogy a fiatalkorúak élelmezése, tisztálkodása, séta stb. terén lévő visszásságok - melyeket a jelentés felvet - megszunjenek, s a mulasztásért felelős személyeket felelősségre kell vonni. Biztosítani kell, hogy a Büntetésvégrehajtási Szabályzatban lefektetett elvek valamennyi börtönben érvényre jussanak.
  4. A börtönökben és nevelőintézetekben biztosítani kell a megtévedt fiatalkorúak átnevelését és munkára való szoktatását.
    Ezért:
    • biztosítani kell a javító-nevelő intézetekbe utalt tanköteles fiatalkorúak iskolai oktatását. Erre a célra külön intézetet kell biztosítani.
    • a javító-nevelő intézetekbe nem utalható még nem bunöző, de erkölcsi romlásnak kitett 9-14 éves gyerekek részére zárt intézetet kell létrehozni, ahol speciális nevelést kell számukra biztosítani.
    • meg kell szervezni a börtönökben és nevelőintézetekben lévő fiatalkorúak munkával való foglalkoztatását. Lehetővé kell tenni, hogy szakmát tanuljanak. Biztosítani kell a fiatalkorúak rendszeres nevelését, előadásokon, politikai foglalkozásokon, kulturális és sport rendezvényeken keresztül.
    • a DISZ KV. és a területi DISZ szervek kísérjék figyelemmel a fiatalkorúak javító-nevelő intézetekben folyó nevelését. Előadásokkal, az ifjúság életét megmutató kiállításokkal nyújtsanak segítséget az intézetek nevelőinek.
  5. A javító-nevelő intézetekben folyó nevelőmunka színvonalát jelentősen emelni kell:
    • egységes irányítás alá kell vonni a jelenleg különböző minisztériumokhoz tartozó javító-nevelő intézeteket.
    • a gyermek- és ifjúságvédelmi ügyek egységes irányítására, ellenőrzésére és a teendőkkel foglalkozó szervek munkájának koordinálására vagy a Minisztertanács közvetlen alárendeltségében, vagy az Oktatásügyi Minisztériumban egy megfelelő szakemberekből álló szervet /osztály, főosztály/ kell létrehozni.
    • az Oktatásügyi Minisztérium szervezze meg a fiatalkorúak börtönében és a javító-nevelő intézetekben dolgozó pedagógusok és nevelők rendszeres képzését a Szovjetunió és a népi demokráciák országai és a saját tapasztalataink alapján.
  6. A börtönökből szabadult és javító-nevelő intézetekből elbocsátott fiatalkorúak munkába való elhelyezkedését és további nevelését biztosítani kell:
    • a vállalatok vezetőit kötelezni kell a börtönből és javító-nevelő intézetekből szabadult, szakmával rendelkező fiatalkorúak felvételére.
    • a javító-nevelő intézetekből elbocsátott és általános iskolát végzett fiatalkorúak munkába való elhelyezését az MTH biztosítsa.
    • az üzemi párt- és DISZ szervezetek, szakszervezeti bizottságok fokozott gonddal foglalkozzanak a börtönökből és javító-nevelő intézetekből az üzemekbe került fiatalok további nevelésével.
  7. Az Igazságügyminisztériumban és a Legfőbb Ügyészségen nagyobb súlyt helyezzenek a fiatalkorúak ügyével való foglalkozásra:
    • a Legfőbb Ügyészségen a fiatalkorúak csoportját önálló osztállyá kell átszervezni, irányításáért a Legfőbb Ügyészség egyik helyettes vezetője legyen a felelős.
    • az osztály vezetője legyen a kollégium tagja.
    • az Igazságügyminiszter szervezze meg a fiatalkorúakkal foglalkozó bírák segítését, speciális képzésüket.
  8. A Népmuvelési Minisztérium tegyen intézkedéseket, hogy az irodalom, színház és a film dolgozza fel a gyermek- és ifjúságvédelmi munka eddigi eredményeit. Segítse elő a szovjet tapasztalatok felhasználását és az ilyen tárgyú külföldi anyag lefordítását.

Budapest, 1955. október 10.

Czinege Lajos

MOL 276. f. 65. cs. 324. őe. Magyar Országos Levéltár MDP Rákosi Mátyás titkári iratai.

Ezen a napon történt szeptember 28.

1922

Benito Mussolini bevonul Rómába („Marcia su Roma”).Tovább

1939

A szovjet-német megállapodás értelmében felosztják Lengyelországot. A Szovjetunió megkapja Litvániát.Tovább

1988

Lezajlott az első ún. figyelmeztető sztrájk a JATE BTK-n, amelyet a hallgatók a felsőoktatás radikális és következetes megújításáért...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet új számmal jelenik meg a szeptember beköszöntével. Ezúttal leginkább a hétköznapi küzdelmek világába kalauzolják el az olvasót a megjelent forrásismertetések. Legyen szó akár a saját megélhetésükön javítani kívánó fiumei tisztviselőkről, egy államfordulatot éppen átélt kárpátaljai lakosokról, vagy éppen az államhatalom restriktív intézkedései ellenére is működő római katolikus egyházról és annak tagjairól. S arra nézve is láthatunk egy esetet, hogy a hétköznapok újságolvasóinak és maguknak az újságíróknak köszönhetően hogyan válhatott valaki „sikertelen bűnözővé” száz évvel ezelőtt.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az Osztrák-Magyar Monarchia fiumei tisztviselőinek és alkalmazottainak meglehetősen komplex világát mutatja be. Forrásismertetésében nagyrészt a mai Rijekában őrzött iratokra támaszkodva tárja az olvasók elé, hogy az említett állami tisztviselők és alkalmazottak milyen módon kívánták orvosolni – többek között kérvények megfogalmazásával – egzisztenciális nehézségeiket.

A dualizmus bő ötven événél sokkal rövidebb időszak, mindössze hét hónap változásainak eredményét ismerteti írásában Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet). Publikációjában két, 1939 októberében papírra vetett hangulatjelentést mutat be, amelyek az 1939 márciusának közepén ismét magyar uralom alá került Kárpátalja gazdasági, szociális és politikai viszonyairól, illetve a helyben tapasztalt helyzet változásáról adnak számot.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) friss forrásismertetésében a Zágon József és Kada Lajos közötti levelezésből mutat be újabb részleteket. Ezúttal Zágon Lajosnak a magyarországi katolikus egyház 1961-1971 közötti helyzetéről szerzett információit adta közre. A korabeli budapesti vezetés folytatta az 1940-es évek végén megkezdett egyházellenes politikáját, azonban tárgyalt tíz év mégsem tekinthető monoton időszaknak a magyarországi katolikus egyház szempontjából, mivel a Vatikán és a Magyar Népköztársaság 1964-ben megállapodást kötött egymással, valamint lezajlott a II. Vatikáni Zsinat magyar püspökök részvételével.

Halász János (levéltári referens, Kulturális és Innovációs Minisztérium) forrásismertetésének második részében a már megismert „Kloroformos Bandi” ékszerrablási ügyének magyarországi tárgyalása kerül a reflektorfénybe, valamint az, hogy éppen a „kloroformos” jelző miként bélyegezte meg Faragó Andrást, és hogy ebben mekkora szerepe volt a korabeli sajtófogyasztásnak.

Idei negyedik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Továbbra is él ugyanakkor felhívásunk korábbi és leendő szerzőink felé: az ArchívNet szerkesztősége várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2023. szeptember 13.
 

Miklós Dániel
főszerkesztő