"Legfőbb érték az ember"

1955-ben fiatalkorúként börtönben

„A zárkák két személyesek, kicsiny, szűk helyiségek. Egy-egy kétszemélyes zárkában azonban nem két fiatal, hanem 12 van elhelyezve. Öt szalmazsákon fekszik a 12 fiatalkorú. Több szalmazsák nem is volna a helyiség rövidsége miatt itt elhelyezhető. Ezek a szalmazsákok is aligha mondhatók, hogy szalmával tömöttek. Kb. 10 cm magasságúak, töredékkel teltek, piszkosak, úgyhogy a falnál összeállítva nem magasabb 50 cm-nél az 5 zsák. A leány letartóztatottak nem is fekszenek a zsákokra, inkább a padlóra, pokrócra, mert annyira bolhásak, poloskásak a zsákok, hogy nem bírnak azon aludni.”

Jelentés

Adminisztratív Osztály.Szigorúan bizalmas!
Készült 2 pld-ban
K/11/C/263/955.Lné.

J e l e n t é s

A börtönökben és nevelőintézetekben lévő fiatalkorúak helyzetéről.

Az Igazságügyminisztérium jelentése alapján - mely a Kozma utcai börtönről szólt - megvizsgáltuk 12 börtönben és 7 nevelőintézetben a fiatalkorúak helyzetét.

Megállapítottuk, hogy a börtönökben különösképp az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak helyzete turhetetlen és összeegyezhetetlen pártunk politikájával. A törvényes előírások egyáltalán nincsenek betartva. A büntetés alapvető célja a munkára, a becsületes életre való nevelés az előzeteseknél egyáltalán nem, a jogerősen elitélteknél is csak nagyon kismértékben van biztosítva. A zsúfoltság, a nevelők gyenge felkészültsége, a munkáltatás hiánya az elitéltek megjavításának és átnevelésének megvalósítását lehetetlenné teszi. /Jelenleg a börtönökben 200 fő előzetes letartóztatásban és 575 fő elitélt fiatalkorú van /.

A levegőtlen, zsúfolt, büdös, gyakran férges cellák a büntetés célját jóval a legelemibb egészségügyi rendszabályokat sem lehet betartani.

A börtönökben lévő fiatalkorúak helyzetét részleteiben az alábbiak jellemzik:

  1. Zsúfoltság, 1-2 személyes cellákban 6-12 fő fiatalkorú van. Egy ágyon, illetve szalmazsákon - melyben törek és rengeteg bolha van - 2-3 fő fekszik, egyeseknek pedig csak a padlón jut hely. Az előzetes letartóztatottaknál a zsúfoltság a zsúfoltság következtében nincs biztosítva a szabályzatokban előírt elkülönítés. A fiatalkorúak a felnőttekkel, első buntényes a visszaesővel, egészséges a fertőzöttel van egy cellába bezárva.
  2. Az orvosi vizsgálat a börtönökben rendszeres. Lehetőség van hetenkénti fürdésre. Az elitéltek alsó- és ágynemujének tisztántartása azonban nincs biztosítva. A lepedők, törülközők, alsó fehérnemuek piszkosak /4-5 főnek van egy törülközője/. A börtönparancsnokságok által adott 12.5 dkg szappan kevés a kellő tisztálkodásra. /szabályzat 20 dkg szappant ír elő/. A zárkában általában egy lavór, 2 ivópohár és 1 - a legtöbb esetben lyukas - ürcsöbör van, mely fertőzi az amúgy is elhasznált levegőt. Egészségügyi papírt az elítéltek nem kapnak, ezért ujjukat, vagy fehérnemujüket használják.
    Az előírt 3 órás séta helyett az elitélteknek csak 20-30 percet biztosítanak, de gyakran ez is elmarad. A fiatalkorúak nem kapják meg étkezésük során az előírt kalória mennyiséget. Tejet, gyümölcsöt egyáltalán nem kapnak. A börtönökben lévő étkezési norma /11-14 Ft./.
  3. A buncselekményt elkövető fiatalkorúak nevelését, átnevelését javító intézeteink közül az MTH intézetek jelentős munkát fejtenek ki és komoly eredményeket értek el a fk. bunözők átnevelésében, számos jó szakmunkás került ki intézeteikből. A fk-ak elhelyezése egészséges, tiszta, minden beutaltat munkára fognak és rendszeresen foglalkoznak velük. Nem mondható ez el az Oktatásügyi Minisztérium kezelésében lévő mezőgazdasági jellegu nevelőintézetekről, melyek rendkívül elhanyagoltak, elhelyezésük piszkos, a beutaltak gondozatlanok és a nevelésben anarchia uralkodik. Az igazgatók felső irányítás és ellenőrzés hiányában saját elgondolásuk szerint szervezik meg a beutaltakkal való foglalkozást, nevelést. Nem ritka a nevelők részéről a beutaltak bántalmazása sem. A munkáltatás is csak részben van biztosítva, az intézetektől teljesen független vállalatoknál.
    A börtönökben előzetes letartóztatásban lévő fk-ak nevelése nem folyik, erre a felnőttek börtönei nem is alkalmasak, bár a fk-ak általában 2 hónapot, gyakrabban azonban a lassú büntetőeljárás következtében 5-6 hónapot is töltenek ítélethozatalig előzetes letartóztatásban. Az előzetes letartóztatás ideje alatt a többségében nem teljesen elzüllött fiatalkorúak semmittevésre vannak kárhoztatva, elszoknak a munkától, és a velük együtt bezárt néhány megrögzött bunözőtől megtanulnak olyan bunözési fogásokat, melyekről korábban nem is tudtak.
    A nevelés még a fiatalkorúak országos börtönében is jórészt megoldatlan - bár a feltételek többé- kevésbé biztosítva vannak -, rendszeres, tervszeru, egészséges nevelésről mégsem lehet beszélni, mert a legfontosabb, a munkáltatás nincs megoldva. A parancsnokság a rövid büntetéseket /6-8 hó/ be sem osztja munkára.
    A fiatalkorúak nevelését akadályozza az is, hogy a BV. a börtönben megtiltotta a sajtó olvasását, csak a szépirodalmi könyvet engedélyezte. Filmvetítés is csak abban az esetben van, ha a börtönparancsnokság azt jónak látja. A nevelők az elítéltekkel keveset foglalkoznak, arról feljegyzést nem készítenek. Politikai nevelés nem folyik, a kultúr- és sportfoglalkozások nincsenek megszervezve. Akadályozza a nevelést a fiúk és a lányok egy börtönben való elhelyezése. E körülmény gyakran megbontja a fegyelmet úgy a fiúk, mint a leányok mindent elkövetnek, hogy láthassák egymást, őrjöngenek, beverik az ablakot, stb.

Összefoglalva: a zsúfoltság, a célirányos, tervszeru nevelés, a munkáltatás hiánya, a káros semmittevés sem a kulturált munkáséletet szoktatja meg az elítéltekkel, hanem a semmittevést, a tespedést, a piszkot, a buzt. Az ilyen környezetből szabaduló fiatalkorúak a szabad életben nem a becsületes munkát választják, hanem ismét a bun útjára térnek, ezt mutatja a visszaesők nagy száma is /1955-ben 162 fő visszaeső fiatalkorút ítéltek el a bíróságok/.

J a v a s l a t o k:

  1. Az Igazságügyminisztérium a Legfőbb Ügyészség és a Belügyminisztérium vizsgálja felül:
    • az előzetes letartóztatásban levő fiatalkorúak ügyét és helyezzék szabadlábra azokat, kiknek letartóztatása nem indokolt /pl. szökésétől nem kell tartani/.
    • a kisebb jelentőségu buncselekményért jogerősen elítélt fiatalkorúak ügyét, és indokolt esetben javasolják feltételes szabadlábra helyezését.
  2. A fiatalkorúak előzetes letartóztatási idejét le kell rövidíteni.
    Ezért:
    • a megyei /fővárosi/ ügyészek az előzetes letartóztatás kezdetétől számított 2 héten belül küldjék meg a vádiratot a bíróságnak.
    • a bíróságok elnökei 2 héten belül a tárgyalást folytassák le.
    • 2 hónapon belül még a komplikált bunügyben is ítélet szülessen, melyet azonnal foglaljanak írásba, hogy fellebbezés esetén 5 napon belül a felsőbb bíróságnál legyenek az iratok.
    • a fellebbezési bíróságok az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak ügyét soron kívül tárgyalják.
  3. A Belügyminiszter elvtárs intézkedjen, hogy a fiatalkorúak élelmezése, tisztálkodása, séta stb. terén lévő visszásságok - melyeket a jelentés felvet - megszunjenek, s a mulasztásért felelős személyeket felelősségre kell vonni. Biztosítani kell, hogy a Büntetésvégrehajtási Szabályzatban lefektetett elvek valamennyi börtönben érvényre jussanak.
  4. A börtönökben és nevelőintézetekben biztosítani kell a megtévedt fiatalkorúak átnevelését és munkára való szoktatását.
    Ezért:
    • biztosítani kell a javító-nevelő intézetekbe utalt tanköteles fiatalkorúak iskolai oktatását. Erre a célra külön intézetet kell biztosítani.
    • a javító-nevelő intézetekbe nem utalható még nem bunöző, de erkölcsi romlásnak kitett 9-14 éves gyerekek részére zárt intézetet kell létrehozni, ahol speciális nevelést kell számukra biztosítani.
    • meg kell szervezni a börtönökben és nevelőintézetekben lévő fiatalkorúak munkával való foglalkoztatását. Lehetővé kell tenni, hogy szakmát tanuljanak. Biztosítani kell a fiatalkorúak rendszeres nevelését, előadásokon, politikai foglalkozásokon, kulturális és sport rendezvényeken keresztül.
    • a DISZ KV. és a területi DISZ szervek kísérjék figyelemmel a fiatalkorúak javító-nevelő intézetekben folyó nevelését. Előadásokkal, az ifjúság életét megmutató kiállításokkal nyújtsanak segítséget az intézetek nevelőinek.
  5. A javító-nevelő intézetekben folyó nevelőmunka színvonalát jelentősen emelni kell:
    • egységes irányítás alá kell vonni a jelenleg különböző minisztériumokhoz tartozó javító-nevelő intézeteket.
    • a gyermek- és ifjúságvédelmi ügyek egységes irányítására, ellenőrzésére és a teendőkkel foglalkozó szervek munkájának koordinálására vagy a Minisztertanács közvetlen alárendeltségében, vagy az Oktatásügyi Minisztériumban egy megfelelő szakemberekből álló szervet /osztály, főosztály/ kell létrehozni.
    • az Oktatásügyi Minisztérium szervezze meg a fiatalkorúak börtönében és a javító-nevelő intézetekben dolgozó pedagógusok és nevelők rendszeres képzését a Szovjetunió és a népi demokráciák országai és a saját tapasztalataink alapján.
  6. A börtönökből szabadult és javító-nevelő intézetekből elbocsátott fiatalkorúak munkába való elhelyezkedését és további nevelését biztosítani kell:
    • a vállalatok vezetőit kötelezni kell a börtönből és javító-nevelő intézetekből szabadult, szakmával rendelkező fiatalkorúak felvételére.
    • a javító-nevelő intézetekből elbocsátott és általános iskolát végzett fiatalkorúak munkába való elhelyezését az MTH biztosítsa.
    • az üzemi párt- és DISZ szervezetek, szakszervezeti bizottságok fokozott gonddal foglalkozzanak a börtönökből és javító-nevelő intézetekből az üzemekbe került fiatalok további nevelésével.
  7. Az Igazságügyminisztériumban és a Legfőbb Ügyészségen nagyobb súlyt helyezzenek a fiatalkorúak ügyével való foglalkozásra:
    • a Legfőbb Ügyészségen a fiatalkorúak csoportját önálló osztállyá kell átszervezni, irányításáért a Legfőbb Ügyészség egyik helyettes vezetője legyen a felelős.
    • az osztály vezetője legyen a kollégium tagja.
    • az Igazságügyminiszter szervezze meg a fiatalkorúakkal foglalkozó bírák segítését, speciális képzésüket.
  8. A Népmuvelési Minisztérium tegyen intézkedéseket, hogy az irodalom, színház és a film dolgozza fel a gyermek- és ifjúságvédelmi munka eddigi eredményeit. Segítse elő a szovjet tapasztalatok felhasználását és az ilyen tárgyú külföldi anyag lefordítását.

Budapest, 1955. október 10.

Czinege Lajos

MOL 276. f. 65. cs. 324. őe. Magyar Országos Levéltár MDP Rákosi Mátyás titkári iratai.

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő