Bajorországban kikiáltják a Tanácsköztársaságot.Tovább
"Legkitűnőbb ember a levéltárban!"
A levéltárat felügyelő belügyminiszter 1911-ben jelentésre szólította fel Tasnádi Nagy Gyula országos főlevéltárnokot, hogy az intézmény ügyforgalmáról és tevékenységéről tájékoztatást adjon. Tasnádi, Gr. Khuen-Héderváry Károly m. kir. miniszterelnöknek mint belügyminiszternek adott válaszából bepillantást nyerhetünk a levéltár akkori mindennapjaiba, legfőbb teendőibe, megismerhetjük, hogy kik és milyen szakmai hozzáértéssel látták el az akkori feladatokat. A dokumentumok jelentősége, hogy az államtitkári leirat már Csánki Dezső főlevéltárnokságát készítette elő.
Források
A Jakabffy államtitkár leirata Tasnádi Nagy Gyula országos főlevéltárnoknak
1911. október 12.
6173. szám Bizalmas!
Eln. Saját kezéhez!
A magyar királyi országos főlevéltárnok úrnak
Budapest.
Részletesen tájékozódni óhajtok az Országos Levéltár ügyforgalmáról és tevékenységéről.
Ez okból felkérem Nagyságodat, szíveskedjék jelentést tenni a következőkről:
1./ Mennyi volt 1911. évben, szeptember hó végéig az Országos Levéltárba érkező ügyek száma?
2./ Az ügydarabok szakelőadónkint miként és szám szerint mily arányban oszlanak meg?
3./ A szakelőadók a nekik kiosztott ügydarabok feldolgozása tekintetében miként járnak el, jelesül nem mutatkozik-e az lletőknél indokolatlan hátralék? Az erre vonatkozó részletes tevékenységi kimutatások felterjesztését kérem.
4./ Az irodai kezelés körül - különösen a hátralék szempontjából - nem forog-e fenn valamely szabálytalanság?
5./ Van-e hátralék az 1911. évet megelőző időből?
A netán mutatkozó három hónapnál régibb hátralékokról, tárgyi megjelölés mellett, részletes kimutatást kérek, annak egyenkénti feltüntetésével, hogy az egyes hátralékban levő ügydarabok kit és mi okból terhelnek.
6./ Végezetül bizalmas felvilágosítást kérek arra nézve, mennyiben felelnek meg az országos levéltár tisztviselői szakképzettség és szorgalom szempontjából azoknak a követelményeknek, melyek a Levéltár összes tisztviselőivel szemben joggal támaszthatók.
E tekintetben jelentését nem általánosságban, de oly módon és oly formában kérem, hogy abból az Országos Levéltár minden egyes tisztviselőjének egyéniségéről és munkaképességéről alapos tájékozódás legyen nyerhető.
Jelentését 1911. évi október hó 20-ig kérem.
Budapest, 1911. évi október hó 12-én.
A miniszter helyett:
Jakabffy [s. k.]
államtitkár
Eredeti, írógéppel írt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő