Levelek a cserkészetről

avagy: intés az „udvari történetírás” ellen

„az 1922-es második dunavecsei táborban például előadtuk „Az ember tragédiája” bevezető színét. Minden különösebb előkészület nélkül, egyetlen olvasópróbával. Felejthetetlen élmény volt, amikor a tábortűztől alulról megvilágított hatalmas fák alól innen is onnan is felhangzottak a Tragédia bevezető sorai: „Dicsőség a magasban Istenünknek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég...” és így tovább végig az egész szín szövege. Maga Karácsony is bevallotta utólag, hogy soha a Nemzeti előadásain nem érezte azt a mély áhítatot, valósággal megrázkódást, ami ekkor elfogta.”

Balogh Edgár Gergely Ferencnek

Kolozsvár, 1979. augusztus 1.

  

  

Kedves Gergely Ferenc,

kérdéseire szívesen válaszolok, már amennyit mondani tudok. Vegyük sorra:

1.) Farkas Gyula rokonszenvezett a „falubarát" és „regös" mozgalmunkkal, a maga módján, Ady, Móricz, Szabó Dezső írásait is szerette, s besegítvén engem 1928-ban az Eötvös Kollégiumba, meghívott a Hárshegyi Cserkészparkba is. Jobboldali, sőt Hitler-barát magatartása később alakult ki, akkor már nem érintkeztünk.

2.) Előadásomat a cserkészeknek éppen a falulátogatásokról, regösmozgalmunkról, „népi" cserkészetünkről tartottam, s ez olyannyira szokatlan volt számukra, tőlem, a „felvidéki"-től bizonyára mást is vártak, hogy nem alakult ki lelki kapcsolat a tábor és köztem (akkor készültünk már az 1000 diák Ady-estjére).

3.) Levelében bizonyára gépelési hibából kimaradt egy „nem" szócska, ui. én kétszer is nem fogadtam el Teleki Pál meghívását, mert tudtam (kiszivárgott, hogy az Ady ünnepség megrendezéséről akar lebeszélni. Inkább hazautaztam, mert igazolni akartam, hogy az ünnepséget nem mi, prágaiak-pozsonyiak rendeztetjük, hanem ez magának a magyarországi diákságnak az akciója. Azzá is vált, nélkülem.

4.) Aradi Zsoltnak voltak csehszlovákiai kapcsolatai, a maga módján hitt egy dunavölgyi sorsmegoldásban, de befolyásolta katolikussága és nacionalizmusa is. Együtt ment velünk addig, amíg a Sarló a munkásmozgalomig nem ért. Szervezeti kapcsolataink nem voltak vele, az Ady-hívő népi mozgalomhoz nem tartozott, valamiféle hivatalos megoldást keresett.

5.) A magyarországi vezető cserkészek közül felületesen ismertem (Farkas Gyulán kívül) Faragó Edét, egy „kiscserkész" kézikönyvét méltattam is a losonci A Mi Lapunkban (még könyve címlapkliséjét is kölcsönkértem tőle), de nem hiszem, hogy a gombaszögi szakaszunkon túl velünk tartott volna. Karácsony Sándor természeténél, beállítottságánál fogva maga is népi jelleget, tájkutató jelleget igyekezett adni (az egyre militarizálódóbb irányzattal szemben) a cserkészetnek, de közvetlen kapcsolatunk nem volt, soha nem találkoztam vele. A Debrecenben is otthonos Vass László és debreceni barátja, Kertész Dániel útján azonban összeköttetés valószínű, Vass (Rozsnyóról) az 1928 előtti Szent György Kör és 1928-tól kezdve a Sarló magyarországi megbízottja volt.

6.) A magyarországi regösjárás részben a csehszlovákiai mozgalom hatására, részben eredeti - a miénkkel párhuzamos - fejlődés útján, tudtommal 1929-ben kezdődött, erről A Mi Lapunk először (a Karácsony-féle 101 magyar népdal üdvözlésekor) 1929 decemberében tesz említést. Szenczi Szalay Mihály (nevén kívül nem tudok róla semmit). A Mi Lapunk 1930. januári számában ad beszámolót a magyarországi regösutakra, s közli, hogy a mozgalmat a Magyar Cserkész is számon tartja. 1930-ban (az októberi számban) Gunda Béla, ma

professzor, Vándorlás a Sárközön c. írásában már a szegénységre kérdez rá. 1931 januárjában A Mi Lapunk már Karácsony Sándortól is közölt cikket, a kapcsolat tehát egyre közvetlenebbé vált.

7.) Az 1930. márciusi „koszorú-botrány" s az 1931-es Sarló-kongresszus szocialista jellege folytán a közösnek induló népi cserkészet ügye elakadt, a Sarló is elvált az iskolai kezekben lévő cserkészettől, a regösjárást betiltották, helyébe a szociográfiai vándorlások léptek, s ez új, most már főiskolai csoportokkal való radikális kapcsolatokat eredményezett, pl. a Szegedi Fiatalokkal s a Bartha Miklós társasággal (míg ott Fábián Dániel szerepelt).

8.) A Sarló 1931-től az ifjúmunkás mozgalommal s a kommunista párttal került kapcsolatba, s ha átfutott, a „népi" szakaszai hatottak is tovább, a magyarországi falukutatás és népi irodalmi törekvések már saját fejlődéstörvényeik szerint éltek tovább: ez befolyásolhatta az Ön levele szerint „1938-39-ben nagy lendülettel újjáéledő (élesztett) regösmunka" kialakulását, melyről én a mai napig sem tudok már semmit. Nyilvánvalóan a.) kormányzati kisajátító manőverről, vagy ellenkezőleg b.) a népi mozgalom ifjúsági kihatásáról lehet szó. Én 1935-től már Erdélyben éltem. (Erről az időről szól

c. emlékiratom.)

9.) Sík Sándorral először diák (középiskolás) cserkész koromban, másodszor 1924-ben, mint egyetemi hallgató találkoztam, idealista felfogása nem tette alkalmassá sem népi, sem szocialista irányvételünk megértésére. Az is lehet, hogy minket más országbeli magyar fiatalokat jobban féltett politikai szélsőségtől, mint saját tanítványait, akik nem mozgalmi, hanem inkább személyi intellektuális élményként élték a baloldalra jutást. Sarlóellenes kirohanásairól nem tudok.

Szóval: igazán nem tudom, ugyan mivel segíthetem tanulmányaiban. A Mi Lapunk évfolyamait (ahol több) irányzat egyszerre, egymás mellett, sőt egymás ellen futott, minden esetre tüzetesen át kell tanulmányoznia, s ott van Budapesten

, , Sándor László - Debrecenben -, ők is adhatnak felvilágosításokat.

Október végén ott leszek a debreceni Móricz-tanácskozáson, majd Budapesten is, ez alkalomból majd

.

 

Szeretettel köszönti    Balogh Edgár

 

Kolozsvár, 1979. augusztus

 

Aláírt, kézírásos levél.

 

Ezen a napon történt december 06.

1912

Ludwig Borchardt irányításával dolgozó német régészcsoport megtalálja Nofertiti portréját.Tovább

1916

I. világháború: A központi hatalmak csapatai bevonulnak az elfoglalt Bukarestbe.Tovább

1917

I. világháború: Az Amerikai Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar MonarchiánakTovább

1917

A kanadai Halifax kikötőjében felrobban az SS Mont-Blanc francia lőszerszállító hajó. 2000 ember életét veszti, 9000 sebesült. 2 km2-es...Tovább

1938

Német–francia megnemtámadási nyilatkozat.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.

Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.

Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.

Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.

Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő