Cseres Tibor levelezése II.

Levelek Cseres Tibornak (1960-1969)

Hideg napok, forró sikerek, sanda szándékok

„Könyved megjárta utánam Párizst, Zürichet, míg itt utolért, pihentetőn, nagyon elgondolkoztatón, némi utakat bejárva az emlékek ösvényén, a zöld levél árnyékában töltöttem véle két napot. Köszönöm, hogy küldted, s köszönöm a gondolatot, hogy küldeni érdemes. Sokszor megrázott. Mindjárt a gyergyói nyitány, - ettől kezdve úgy olvastam már, mint éveid állomásait. Különös, régen még úgy éreztem, hogy alkotóként Szabó Lőrinc mögé zárkózol föl, s íme, a kötet a késői Móricz Zsigmond útja: amikor az élet riportot dob fel, s ez válik magasrendű írásművészetté."

 


1961

 

 

 

a.

 

Dér Endre Cseres Tibornak

Szeged, 1961. március (?) 12.

Kedves Tibikém!

A Prűdek-Nemprűdek aránya a

ülésen mégiscsak rosszul sült ki, mi Andrássy Lajossal ketten maradtunk a hét szeánszozó közül, akik bátran vállalták volna a következményeit. Ne neheztelj meg ránk ezért, hanem támogass ezután is bennünket 10 flekkig terjedő novellákkal, karcolatokkal.

Sok szeretettel ölellek: Dér Endre

 

Családod szeretettel Üdv.

 

Kedves Tibor,

A karcolat nagyon jó. Milyen kitűnő, hogy átváltoznak tündérré a gyerekek. A szerkesztőbizottság azonban más szempontból azt kifogásolja, hogy olyan képet fest a fiatalokról (betörés) amely nem hízelgő, nem jó azt így publikálni. Ezért a kéziratodat köszönettel visszaküldik.

Ölel Dér Endre

 

Szeged, 1961. március [?] 12.

 

Az első írás gép-, a második kézirat. Az első, hivatalos változat a MISZ Délmagyarországi Csoportja céges levélpapírján olvasható, míg a második egy rosszminőségű géppapír - felén.

 

 

 

b.

 

Cseres Tibor a Fővárosi Operettszínház Igazgatóságának

 

 

Szóbeli megállapodásunk értelmében értesítem az igazgatóságot, hogy a színház és köztem a

c. zenés daljáték szövegének létrehozására kötött megállapodás a következőkben változik meg: A színház új kapcsol be, hogy az  eddig elkészült anyag alapján a darabot végleges formában előadáshoz segítse. Hogy a színház igazgatósága pótmegállapodást köthessen, ezennel lemondok az eddigi részesedésem (3%) feléről (1,5 %).

 

Cseres Tibor

 

Géppel írt tisztázat, keltezés nélkül.

 

 

c.

 

Vargyas Lajos Cseres Tibornak

Budapest, 1961. július 5.

 

Kedves Tibor!

Nem azért válaszolok ilyen későn, mert találkozásunk emléke „elhalványult" bennem, hanem mert a Szovjetunióban voltam zenei-folklorisztikai tanulmányúton, mialatt leveled befutott hozzánk. Üzleti ajánlatodat igen hálásan veszem, mert a kapitalista jelleget teljesen nélkülözi, sőt valósággal tudománypártoló ajándék jellege van. Sztoin trákiai gyűjteményét, Mladinoviékét s Arnaudov Ocserki-jét magam szeretném megkapni. (Sztoin ... szeverna Bulgária nekem is megvan, a Múzeumnak is, ahol a fenti többi is mind megtalálható) Velicsko ... Humoriszticsni peszni és a Szinonímaszótár valószínűleg kell majd könyvtárunknak, csak jelenleg szabadságon van a könyvtárvezető, s nem tudom elintézni. A Zarev-Bojadzsiev viszont már túl van az érdeklődésünk és gyűjtésünk körén, azt valószínűleg nem tudjuk elcserélni. A „Szredna" kötetre viszont volna esetleg egy ajánlatom: a freiburgi Deutsches Volksliedarchivnak nem volt meg, az én példányomat másoltatták mikrofilmre. Ha nincs ellenedre, felajánlom nekik, hogy valami német könyv ellenében megküldöm nekik. S ha neked nem kell német könyv, hármas cserével én foglak kielégíteni. Most már csak az van hátra, hogy megjelöld: milyen és mennyi kötetet kérsz a

és a -ből. Legjobb volna, ha egyszer bejönnél a Múzeumba, és kiválogatnád, ami kell. Ha érdekel, ballada-tanulmányaim különlenyomatait is számításba vehetjük.

Még egyszer hálásan köszönöm ajánlatodat, és várlak a személyes lebonyolításra. A viszontlátásig szeretettel üdvözöl                        Vargyas Lajos

 

Budapest, 1961. július 5.

 

Géppel írt tisztázat.

 

 

 

d.

 

Dr. Simó Jenő Cseres Tibornak

Budapest, 1961. november 17.

 

Megbízzuk Önt azzal, hogy „Hétvége Csókaréten" címmel egész estét betöltő játékfilm alapjául szolgáló filmnovellát írjon részünkre. Ön ezt a megbízást elvállalta azzal, hogy a filmnovellát 1962. január 15-ig fogja nekünk 3 példányban átadni. Tiszteletdíj fejében 6000.- (hatezer) forintot tartozunk Önnek megfizetni, amely összegből 2000.- (Kettőezer) forint jelen szerződés aláírásakor kerül kifizetésre.

A jelen szerződés alapján Önt és bennünket megillető jogok és kötelezettségek tekintetében egyébként a Filmfőigazgatóság 67.902/61. sz. utasításában foglaltak irányadók.

 

(Dr. Simó Jenő)

igazgató h[elyettes]

 

Budapest, 1961. november 17.

 

Egyhavi halasztást

kérni.

 

Géppel írt tisztázat, a Hunnia Filmstúdió céges levélpapírján.

 

 

 

e.

 

Kovács András Cseres Tibornak

 

 

Kedves Tibor!

Szinte lehetetlen, hogy végre megértük

első nyilvános vetítését, véletlenül éppen itt Moszkvában. Érdekes, izgalmas, itt is aktuális, ez volt a nézők véleménye. Nem szakemberek előtt vetítettük, hanem az itteni szovjet-magyar Társaság rendezésében, tehát „valódi" nézők előtt, akik szinte minden rétegét képviselik Moszkvának, a fiatal diákoktól a tábornokokig. Ennyi év után jó volt végre a vásznon látni, amit elképzeltünk.

 

Szeretettel üdvözöl                András

 

Kézzel írt képes levelezőlap, keltezés nélkül. A postai bélyegzőn csak az 1961-es év olvasható tisztán.


 

 

 

Ezen a napon történt november 30.

1913

Megalakul a Magyar Turista Szövetség (MTSZ). Elnökének gróf Teleki Sándort jelölik. Mire a lényegi munkát elkezdhették volna, kitört az...Tovább

1918

Alakuló ülését tartja Budapesten az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ), amely a munkáshatalomért folyó harcot tűzi ki célul. Központi...Tovább

1939

A Szovjetunió megtámadja Finnországot. (Ez az ún. téli háború.)Tovább

1963

Budapesten átadják az első gyalogos aluljárót az Astoriánál.Tovább

1990

Hivatalosan is befejeződik a berlini fal bontása.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Sport, társadalom, politika a 20. században

„A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: /és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben” ‒ írta Pierre de Coubertin báró 1912-ben az Óda a sporthoz című versében. Coubertin a modern olimpiai eszme egyik legkiválóbb képviselője volt: mélyen hitt abban, hogy a sport, a tisztességes versengés önbizalmat ad, erkölcsös jellemet formál, megnemesíti az embereket, és hozzájárul a népek megbékéléséhez. Az ókori olimpiák példája nyomán azt szerette volna, ha a játékok idejére szünetelnének a háborúk, és béke honolna a földön. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a világbéke, és ezt leginkább a sport segítségével lehet megvalósítani. Szép és tiszta elgondolása azonban illúziónak bizonyult. Ha ugyanis visszatekintünk a 20. század történelmére, azt látjuk, hogy a politikai, gazdasági, ideológiai megfontolások a legtöbb esetben felülírták az olimpiai eszmét. A két pusztító erejű világháború, az 1945 utáni évtizedek nagyhatalmi szembenállása, vagy a harmadik világban lezajlott számos helyi fegyveres konfliktus mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadban a politikusok többsége az együttműködés, a megbékélés helyett inkább a nyers érdekérvényesítés eszközeit választotta.

Magyarországon a sport a 19. század végén, a 20. század elején vált egyre népszerűbbé: az úszás, az evezés, a korcsolyázás, az atlétika, a kerékpározás mellett elsősorban a labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg, ekkor indult el az első hazai bajnokság is. Az első kettőt az ország legrégebbi futballcsapata, az 1897-ben létrejött BTC (Budapesti Torna Club) nyerte, ezt követően több mint két évtizedig az FTC (Ferencvárosi Torna Club) és az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) versenyzett az első helyért. Rivalizálásuk ‒ sokszoros áttételen keresztül ‒ a magyar társadalom keresztény‒zsidó ellentétét is kifejezte. A két világháború közötti időszakban a sport tömeges méretű időtöltéssé vált, a versenysportok terén pedig Magyarország nagyhatalom lett. Ugyanakkor a testnevelés ‒ amelyet már 1921-ben kötelezővé tettek az iskolákban ‒ egyre nyíltabban kapcsolódott össze a militarista szellemű neveléssel. 1947 és 1951 között szovjet mintára a sportot is állami ellenőrzés alá vonták. Mivel továbbra is a labdarúgás volt az egyik legnépszerűbb sportág, az 1950-es években leginkább ezt politizálták át. Az Aranycsapat kiugró nemzetközi sikereiből a hatalom is igyekezett profitálni, és a sikereket saját diadalaként könyvelte el. A diktatúra nyomásának enyhülésével a politika a sportból is kezdett visszavonulni. E folyamat azonban korántsem volt teljes, ezt az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja is bizonyítja. A Magyar Olimpiai Bizottság ugyanis kénytelen volt elfogadni a pártvezetés azon „ajánlatát”, hogy a Szovjetunió iránti szolidaritásból a magyar sportolók se vegyenek részt ezen az olimpián. A politikának ez a durva és közvetlen beavatkozása komoly törést okozott a magyar sportban, ami a későbbi eredményekben is megmutatkozott.

Az ArchívNet idei 4‒5. összevont számának fő témája tehát: „Sport, társadalom, politika a 20. században”. A témaválasztás azért is aktuális, mert a világjárvány miatt 2020 helyett az idén rendezték meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a XXXII. nyári olimpiai játékokat. Összeállításunkban tizenegy írást közlünk, ezek közül hét kapcsolódik szorosan a témához. Sipos-Onyestyák Nikoletta a politika és a sport kapcsolatát vizsgálja az ún. kis-hidegháború korszakában, külön-külön részletezve a moszkvai, a Los Angeles-i és a szöuli olimpiát. Koós Levente egy 1963-as labdarúgó-mérkőzés kapcsán elemzi a Kádár-korszak legproblémásabb egyesületének számító FTC és a diktatúra irányítóinak viszonyrendszerét. Kántás Balázs és Szerényi Ildikó az egykor világhírű, de mára elfeledett sakkfeladvány-szerző, Neukomm Gyula eseménydús életét eleveníti fel személyes dokumentumok segítségével. Kiss András írása arról szól, miként kapcsolódott össze a két világháború között a testedzés a militarista neveléssel, és milyen szerepet játszottak ebben a vállalatok. Sáfár Gyula az 1950-es évek, míg Szabó Csaba Gábor a Kádár-korszak tömegsportját taglalja a Békés megyei spartakiádok, illetve a Komáromi Állami Gazdaság sportkörei vizsgálata alapján. Bubik Gyöngyi és Garadnai Zoltán a százéves korában nemrég elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg és Magyarország sportkapcsolatairól ír annak kapcsán, hogy a herceg a múlt század hetvenes éveiben sportemberként többször megfordult Magyarországon, részt vett a Magyar Lovassport Szövetség által szervezett bajnokságokon, és a nemzetközi versenyeken is a magyar csapat riválisának számított. Négy további forrásközlést is olvashatunk. Völgyesi Zoltán a gyermekvasút építését és az ehhez kapcsolódó korabeli kommunista propagandát mutatja be. Csikós Gábor és Ö. Kovács József Varga Zsuzsanna közelmúltban megjelent, a magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-európai kontextusban tárgyaló angol nyelvű könyve kapcsán készít mérleget a jelenkortörténeti források feltárásának és értelmezésének módszertani kérdéseiről. Összeállításunk zárásaként Veres Emese-Gyöngyvér a székelyföldi evangélikus missziós egyház történetéről ír, Somorjai Ádám OSB pedig Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius utolsó magyarországi jelentéseit közli és beszámol a nuncius 1945-ös távozásáról is.

Budapest, 2021. november 26.

L. Balogh Béni

főszerkesztő