Cseres Tibor levelezése II.

Levelek Cseres Tibornak (1960-1969)

Hideg napok, forró sikerek, sanda szándékok

„Könyved megjárta utánam Párizst, Zürichet, míg itt utolért, pihentetőn, nagyon elgondolkoztatón, némi utakat bejárva az emlékek ösvényén, a zöld levél árnyékában töltöttem véle két napot. Köszönöm, hogy küldted, s köszönöm a gondolatot, hogy küldeni érdemes. Sokszor megrázott. Mindjárt a gyergyói nyitány, - ettől kezdve úgy olvastam már, mint éveid állomásait. Különös, régen még úgy éreztem, hogy alkotóként Szabó Lőrinc mögé zárkózol föl, s íme, a kötet a késői Móricz Zsigmond útja: amikor az élet riportot dob fel, s ez válik magasrendű írásművészetté."

 

1963

 

 

 

a.

 

Kovács András Cseres Tibornak

Párizs, 1963. január 22.

 

Tibor Úr!

Ezek a

még megírásra várnak, ha nem volnának olyan messze, csinálhatnánk egy párisi verziót. De Pest messzebb van, mint Vietnam, ezt most értettem, miért. Kínaival, négerrel, indiaival, japánnal a franciák naponta találkoznak, számukra mi magyarok vagyunk egzotikusak, akikkel az utóbbi ezer évben alig volt kapcsolatuk, de biztos, hogy kevesebb, mint az afrikai négerekkel, akik eddig honfitársaik voltak. A legtöbben zavarban volnának, ha meg kellene mondani, Budapest, Bukarest és Belgrád közül melyik a magyar főváros. Egzotikusnak érzem itt magam.

Baráti üdvözlettel                  András

 

Párizs, 1963. január 22.

 

Kézirat, levelezőlapon.

 

 

 

 

b.

 

Nádasdi Péter Cseres Tibornak

Budapest, 1963. február 20.

 

Kedves Tibor!

Szívből gratulálok az Élet és Irodalomban

okos, igaz és emelkedetten szenvedélyes cikkedhez.

Baráti kézszorítással

 

(Nádasdi Péter)

 

Budapest, 1963. február 20.

 

Gépirat, a Képes Újság Szerkesztőségének céges levélpapírján.

 

 

 

c.

 

Cseres Tibor a Kossuth Könyvkiadó Igazgatóságának

Budapest, 1963. február 27.

 

Kiadásra felajánlom készülő vietnámi

Könyvemet a következő tartalmú fejezetekre tervezem:

Bevezetés: (Lényegében a Népszabadság 1963. január 29-i cikke szerint.) 1. Táj, ember, klíma. (Ebből a fejezetből némi ízelítő töredék megjelent az Élet és Irodalom 1963. november 9-i számában.) 2. Munka. (A férfi, a nő, a gyermek dolga Vietnámban.) 3. Folyók, tavak, tengerek. 4. Öntözés - az élet anyja. 5. Mezőgazdaság. (Játékos visszaemlékezés négy ősrégi selyem-festményt utánzó mai oktató-plakát szemlélése közben.) 6. Kézműipar - iparművészet. (Szövés, kosárfonás, famunkák, fazekasság, selyemfestés, ötvösség.) 7. Gyárakban - bányákban. 8. Piacok, ételek, táplálkozás. 9. Majomvadászat, tigrisvadászat, madarászat, kígyók, dzsungel. 10. Szabadtéri operaest Tan-huában. (Zene, színházi élet, költészet, nézőközönség, olvasók.) 11. Kurzusok az állam pénzén. (Egy gyógyszeres könyv nyomában. Kb. 2/3-a megjelent az Élet és Irodalom 1963. január 12-i sz[ámá]ban. 12. Szerelem, élet, halál. (Népélet, népköltés, népszokások.)

Könyvem gépirata kb. 160 oldal lesz, amint feljegyzéseim, amint az elkészült részek terjedelme szerint mutatkozik. Élménybeszámolómat szeretném rajzokkal és saját fényképfelvételeimmel illusztráltatni. Arra törekszem, hogy munkám semmi olyasmit ne tartalmazzon, amit már egyéb, magyarul megjelent vietnámi útikönyvek közöltek a magyar olvasóval.

Az egész művel, úgy gondolom, június

készülök el. A nyomtatásban megjelent részeket mellékelem.

Cseres Tibor

 

Budapest, 1963. február 27.

 

Géppel írt tisztázat.

 

 

 

d.

 

Cseres Tibor Tüskés Tibornak

 

 

Kedves Barátom,

szeretném a Jelenkort megtisztelni kéziratommal, és szeretném, ha a Jelenkor megtisztelne azzal, hogy közli kéziratomat. S hogy a Jelenkort ne bántsam meg kurta kis munkáimmal, s a Jelenkor se bántson meg munkám visszaküldésével, azért előbb levélben puhatolódzom: van egy 63 oldalnyi kisebb elbeszélésem, amely [...] megjelenendő kisregény [...] egy darabja. Tárgya erősen politikai: három nap 1944 március közepéről, a német megszállás idejéből [popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A levél fogalmazványának középső része hiányzik."] s hogyan akart az erdélyi hadtest ellenállást szervezni s hogyan nem sikerült neki. Gondolatban mindezek ellenére, természetesen egy magántörténet dominál.

Gondolom két folytatásban beleférne a Jelenkorba, ha beleférne. Ha némi érdeklődést tudtam ébreszteni e néhány szóval, elküldeném kéziratomat, vagy személyesen átadnám, ha Pesten jártában találkozhatnánk.

Üdvözlettel                Cs. T.

 

Kézirat, ceruzával írt fogalmazvány, keltezés nélkül. A Jelenkortól érkező válasz időpontja alapján 1963 februárjában, vagy március elején keletkezhetett.

 

 

 

e.

 

Tüskés Tibor Cseres Tibornak

Pécs, 1963. március 20.

 

Kedves Barátom,

örömmel és érdeklődéssel olvastuk el levelét, s nagy nyereség lenne folyóiratunknak, ha írásait közölhetnénk. Sajnos a felajánlott

terjedelme megoldhatatlan közlési feltételeket támaszt. Nagyobb terjedelmű s csak folytatásokban közölhető írásokból már hosszabb lejáratú tervet készítettünk és ígéretet tettünk, így a jelzett elbeszélésre csak az év utolsó hónapjaiban tudnánk sort keríteni. Ugyanakkor igen örülnénk, ha rövidebb írást, novellát küldene, azt szinte azonnal tudnánk közölni. Bízva a sikeres együttműködés lehetőségében, szíves üdvözlettel köszönti:

Tüskés Tibor

 

Pécs, 1963. március 20.

 

Géppel írt tisztázat a Jelenkor Szerkesztőségének céges levélpapírján.

 

 

 

f.

 

Király István Cseres Tibornak

Budapest, 1963. október-november

Kedves Tibor,

csak a rend kedvéért küldöm vissza a

. Egy kissé szívfájdalommal. Mert megismétlem, amit szóban is többször mondtam: ritka nagyerejű írás ez. Csak egy kicsivel jobban támogatta volna azt az irodalmi törekvést, amelyért a lap kötelességből és meggyőződésből is küzdeni és dolgozni kíván. Vagy legalább a terjedelme lett volna kisebb, kevésbé hangsúlyt-adó. No de Következő írásod, remélem, nem késztet majd ilyen Hamlet-i vívódásokra. Mihamarabb várom.

Őszinte barátsággal:

Király István

 

Kézzel írt tisztázat, a Kortárs Szerkesztőségének céges levélpapírján, keltezés nélkül. - Cseres Tibor a levél jobb felső sarkára, ceruzával jegyezte fel: Hideg napok 63. okt. vagy nov.

 

Ezen a napon történt november 30.

1913

Megalakul a Magyar Turista Szövetség (MTSZ). Elnökének gróf Teleki Sándort jelölik. Mire a lényegi munkát elkezdhették volna, kitört az...Tovább

1918

Alakuló ülését tartja Budapesten az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ), amely a munkáshatalomért folyó harcot tűzi ki célul. Központi...Tovább

1939

A Szovjetunió megtámadja Finnországot. (Ez az ún. téli háború.)Tovább

1963

Budapesten átadják az első gyalogos aluljárót az Astoriánál.Tovább

1990

Hivatalosan is befejeződik a berlini fal bontása.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Sport, társadalom, politika a 20. században

„A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: /és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben” ‒ írta Pierre de Coubertin báró 1912-ben az Óda a sporthoz című versében. Coubertin a modern olimpiai eszme egyik legkiválóbb képviselője volt: mélyen hitt abban, hogy a sport, a tisztességes versengés önbizalmat ad, erkölcsös jellemet formál, megnemesíti az embereket, és hozzájárul a népek megbékéléséhez. Az ókori olimpiák példája nyomán azt szerette volna, ha a játékok idejére szünetelnének a háborúk, és béke honolna a földön. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a világbéke, és ezt leginkább a sport segítségével lehet megvalósítani. Szép és tiszta elgondolása azonban illúziónak bizonyult. Ha ugyanis visszatekintünk a 20. század történelmére, azt látjuk, hogy a politikai, gazdasági, ideológiai megfontolások a legtöbb esetben felülírták az olimpiai eszmét. A két pusztító erejű világháború, az 1945 utáni évtizedek nagyhatalmi szembenállása, vagy a harmadik világban lezajlott számos helyi fegyveres konfliktus mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadban a politikusok többsége az együttműködés, a megbékélés helyett inkább a nyers érdekérvényesítés eszközeit választotta.

Magyarországon a sport a 19. század végén, a 20. század elején vált egyre népszerűbbé: az úszás, az evezés, a korcsolyázás, az atlétika, a kerékpározás mellett elsősorban a labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg, ekkor indult el az első hazai bajnokság is. Az első kettőt az ország legrégebbi futballcsapata, az 1897-ben létrejött BTC (Budapesti Torna Club) nyerte, ezt követően több mint két évtizedig az FTC (Ferencvárosi Torna Club) és az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) versenyzett az első helyért. Rivalizálásuk ‒ sokszoros áttételen keresztül ‒ a magyar társadalom keresztény‒zsidó ellentétét is kifejezte. A két világháború közötti időszakban a sport tömeges méretű időtöltéssé vált, a versenysportok terén pedig Magyarország nagyhatalom lett. Ugyanakkor a testnevelés ‒ amelyet már 1921-ben kötelezővé tettek az iskolákban ‒ egyre nyíltabban kapcsolódott össze a militarista szellemű neveléssel. 1947 és 1951 között szovjet mintára a sportot is állami ellenőrzés alá vonták. Mivel továbbra is a labdarúgás volt az egyik legnépszerűbb sportág, az 1950-es években leginkább ezt politizálták át. Az Aranycsapat kiugró nemzetközi sikereiből a hatalom is igyekezett profitálni, és a sikereket saját diadalaként könyvelte el. A diktatúra nyomásának enyhülésével a politika a sportból is kezdett visszavonulni. E folyamat azonban korántsem volt teljes, ezt az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja is bizonyítja. A Magyar Olimpiai Bizottság ugyanis kénytelen volt elfogadni a pártvezetés azon „ajánlatát”, hogy a Szovjetunió iránti szolidaritásból a magyar sportolók se vegyenek részt ezen az olimpián. A politikának ez a durva és közvetlen beavatkozása komoly törést okozott a magyar sportban, ami a későbbi eredményekben is megmutatkozott.

Az ArchívNet idei 4‒5. összevont számának fő témája tehát: „Sport, társadalom, politika a 20. században”. A témaválasztás azért is aktuális, mert a világjárvány miatt 2020 helyett az idén rendezték meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a XXXII. nyári olimpiai játékokat. Összeállításunkban tizenegy írást közlünk, ezek közül hét kapcsolódik szorosan a témához. Sipos-Onyestyák Nikoletta a politika és a sport kapcsolatát vizsgálja az ún. kis-hidegháború korszakában, külön-külön részletezve a moszkvai, a Los Angeles-i és a szöuli olimpiát. Koós Levente egy 1963-as labdarúgó-mérkőzés kapcsán elemzi a Kádár-korszak legproblémásabb egyesületének számító FTC és a diktatúra irányítóinak viszonyrendszerét. Kántás Balázs és Szerényi Ildikó az egykor világhírű, de mára elfeledett sakkfeladvány-szerző, Neukomm Gyula eseménydús életét eleveníti fel személyes dokumentumok segítségével. Kiss András írása arról szól, miként kapcsolódott össze a két világháború között a testedzés a militarista neveléssel, és milyen szerepet játszottak ebben a vállalatok. Sáfár Gyula az 1950-es évek, míg Szabó Csaba Gábor a Kádár-korszak tömegsportját taglalja a Békés megyei spartakiádok, illetve a Komáromi Állami Gazdaság sportkörei vizsgálata alapján. Bubik Gyöngyi és Garadnai Zoltán a százéves korában nemrég elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg és Magyarország sportkapcsolatairól ír annak kapcsán, hogy a herceg a múlt század hetvenes éveiben sportemberként többször megfordult Magyarországon, részt vett a Magyar Lovassport Szövetség által szervezett bajnokságokon, és a nemzetközi versenyeken is a magyar csapat riválisának számított. Négy további forrásközlést is olvashatunk. Völgyesi Zoltán a gyermekvasút építését és az ehhez kapcsolódó korabeli kommunista propagandát mutatja be. Csikós Gábor és Ö. Kovács József Varga Zsuzsanna közelmúltban megjelent, a magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-európai kontextusban tárgyaló angol nyelvű könyve kapcsán készít mérleget a jelenkortörténeti források feltárásának és értelmezésének módszertani kérdéseiről. Összeállításunk zárásaként Veres Emese-Gyöngyvér a székelyföldi evangélikus missziós egyház történetéről ír, Somorjai Ádám OSB pedig Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius utolsó magyarországi jelentéseit közli és beszámol a nuncius 1945-ös távozásáról is.

Budapest, 2021. november 26.

L. Balogh Béni

főszerkesztő