Cseres Tibor levelezése II.

Levelek Cseres Tibornak (1960-1969)

Hideg napok, forró sikerek, sanda szándékok

„Könyved megjárta utánam Párizst, Zürichet, míg itt utolért, pihentetőn, nagyon elgondolkoztatón, némi utakat bejárva az emlékek ösvényén, a zöld levél árnyékában töltöttem véle két napot. Köszönöm, hogy küldted, s köszönöm a gondolatot, hogy küldeni érdemes. Sokszor megrázott. Mindjárt a gyergyói nyitány, - ettől kezdve úgy olvastam már, mint éveid állomásait. Különös, régen még úgy éreztem, hogy alkotóként Szabó Lőrinc mögé zárkózol föl, s íme, a kötet a késői Móricz Zsigmond útja: amikor az élet riportot dob fel, s ez válik magasrendű írásművészetté."

 

1963

 

 

 

a.

 

Kovács András Cseres Tibornak

Párizs, 1963. január 22.

 

Tibor Úr!

Ezek a

még megírásra várnak, ha nem volnának olyan messze, csinálhatnánk egy párisi verziót. De Pest messzebb van, mint Vietnam, ezt most értettem, miért. Kínaival, négerrel, indiaival, japánnal a franciák naponta találkoznak, számukra mi magyarok vagyunk egzotikusak, akikkel az utóbbi ezer évben alig volt kapcsolatuk, de biztos, hogy kevesebb, mint az afrikai négerekkel, akik eddig honfitársaik voltak. A legtöbben zavarban volnának, ha meg kellene mondani, Budapest, Bukarest és Belgrád közül melyik a magyar főváros. Egzotikusnak érzem itt magam.

Baráti üdvözlettel                  András

 

Párizs, 1963. január 22.

 

Kézirat, levelezőlapon.

 

 

 

 

b.

 

Nádasdi Péter Cseres Tibornak

Budapest, 1963. február 20.

 

Kedves Tibor!

Szívből gratulálok az Élet és Irodalomban

okos, igaz és emelkedetten szenvedélyes cikkedhez.

Baráti kézszorítással

 

(Nádasdi Péter)

 

Budapest, 1963. február 20.

 

Gépirat, a Képes Újság Szerkesztőségének céges levélpapírján.

 

 

 

c.

 

Cseres Tibor a Kossuth Könyvkiadó Igazgatóságának

Budapest, 1963. február 27.

 

Kiadásra felajánlom készülő vietnámi

Könyvemet a következő tartalmú fejezetekre tervezem:

Bevezetés: (Lényegében a Népszabadság 1963. január 29-i cikke szerint.) 1. Táj, ember, klíma. (Ebből a fejezetből némi ízelítő töredék megjelent az Élet és Irodalom 1963. november 9-i számában.) 2. Munka. (A férfi, a nő, a gyermek dolga Vietnámban.) 3. Folyók, tavak, tengerek. 4. Öntözés - az élet anyja. 5. Mezőgazdaság. (Játékos visszaemlékezés négy ősrégi selyem-festményt utánzó mai oktató-plakát szemlélése közben.) 6. Kézműipar - iparművészet. (Szövés, kosárfonás, famunkák, fazekasság, selyemfestés, ötvösség.) 7. Gyárakban - bányákban. 8. Piacok, ételek, táplálkozás. 9. Majomvadászat, tigrisvadászat, madarászat, kígyók, dzsungel. 10. Szabadtéri operaest Tan-huában. (Zene, színházi élet, költészet, nézőközönség, olvasók.) 11. Kurzusok az állam pénzén. (Egy gyógyszeres könyv nyomában. Kb. 2/3-a megjelent az Élet és Irodalom 1963. január 12-i sz[ámá]ban. 12. Szerelem, élet, halál. (Népélet, népköltés, népszokások.)

Könyvem gépirata kb. 160 oldal lesz, amint feljegyzéseim, amint az elkészült részek terjedelme szerint mutatkozik. Élménybeszámolómat szeretném rajzokkal és saját fényképfelvételeimmel illusztráltatni. Arra törekszem, hogy munkám semmi olyasmit ne tartalmazzon, amit már egyéb, magyarul megjelent vietnámi útikönyvek közöltek a magyar olvasóval.

Az egész művel, úgy gondolom, június

készülök el. A nyomtatásban megjelent részeket mellékelem.

Cseres Tibor

 

Budapest, 1963. február 27.

 

Géppel írt tisztázat.

 

 

 

d.

 

Cseres Tibor Tüskés Tibornak

 

 

Kedves Barátom,

szeretném a Jelenkort megtisztelni kéziratommal, és szeretném, ha a Jelenkor megtisztelne azzal, hogy közli kéziratomat. S hogy a Jelenkort ne bántsam meg kurta kis munkáimmal, s a Jelenkor se bántson meg munkám visszaküldésével, azért előbb levélben puhatolódzom: van egy 63 oldalnyi kisebb elbeszélésem, amely [...] megjelenendő kisregény [...] egy darabja. Tárgya erősen politikai: három nap 1944 március közepéről, a német megszállás idejéből [popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A levél fogalmazványának középső része hiányzik."] s hogyan akart az erdélyi hadtest ellenállást szervezni s hogyan nem sikerült neki. Gondolatban mindezek ellenére, természetesen egy magántörténet dominál.

Gondolom két folytatásban beleférne a Jelenkorba, ha beleférne. Ha némi érdeklődést tudtam ébreszteni e néhány szóval, elküldeném kéziratomat, vagy személyesen átadnám, ha Pesten jártában találkozhatnánk.

Üdvözlettel                Cs. T.

 

Kézirat, ceruzával írt fogalmazvány, keltezés nélkül. A Jelenkortól érkező válasz időpontja alapján 1963 februárjában, vagy március elején keletkezhetett.

 

 

 

e.

 

Tüskés Tibor Cseres Tibornak

Pécs, 1963. március 20.

 

Kedves Barátom,

örömmel és érdeklődéssel olvastuk el levelét, s nagy nyereség lenne folyóiratunknak, ha írásait közölhetnénk. Sajnos a felajánlott

terjedelme megoldhatatlan közlési feltételeket támaszt. Nagyobb terjedelmű s csak folytatásokban közölhető írásokból már hosszabb lejáratú tervet készítettünk és ígéretet tettünk, így a jelzett elbeszélésre csak az év utolsó hónapjaiban tudnánk sort keríteni. Ugyanakkor igen örülnénk, ha rövidebb írást, novellát küldene, azt szinte azonnal tudnánk közölni. Bízva a sikeres együttműködés lehetőségében, szíves üdvözlettel köszönti:

Tüskés Tibor

 

Pécs, 1963. március 20.

 

Géppel írt tisztázat a Jelenkor Szerkesztőségének céges levélpapírján.

 

 

 

f.

 

Király István Cseres Tibornak

Budapest, 1963. október-november

Kedves Tibor,

csak a rend kedvéért küldöm vissza a

. Egy kissé szívfájdalommal. Mert megismétlem, amit szóban is többször mondtam: ritka nagyerejű írás ez. Csak egy kicsivel jobban támogatta volna azt az irodalmi törekvést, amelyért a lap kötelességből és meggyőződésből is küzdeni és dolgozni kíván. Vagy legalább a terjedelme lett volna kisebb, kevésbé hangsúlyt-adó. No de Következő írásod, remélem, nem késztet majd ilyen Hamlet-i vívódásokra. Mihamarabb várom.

Őszinte barátsággal:

Király István

 

Kézzel írt tisztázat, a Kortárs Szerkesztőségének céges levélpapírján, keltezés nélkül. - Cseres Tibor a levél jobb felső sarkára, ceruzával jegyezte fel: Hideg napok 63. okt. vagy nov.

 

Ezen a napon történt február 03.

1924

Woodrow Wilson az Amerikai Egyesült Államok 28. elnöke (*1856)Tovább

1945

Révész Imre festőművész, grafikus (*1859)Tovább

1997

Bohumil Hrabal cseh író (*1914)Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő