Adolf Hitlert kiengedik a Landsberg börtönből.Tovább
Szovjet milícia - magyar malícia
Szarkasztikus humor a pulpitus előtt
„Dolgozzatok, dolgozzatok, mert végem van, családos ember vagyok és hazaárulásból tengetem életem. Most vagyok először miniszter, hagyjatok lennem továbbra is. Tekintsétek a 20 szovjet hadosztályt és becstelenségben megőszült fejemet. Ha nem dolgoztok, az oroszok még majd kimennek, s akkor mi lesz velem. Számítok rátok, támogassatok. Vegyétek fel a munkát és dolgozzatok."
Gaálné Barcs Eszter - Pálfi László
Bevezetés
Az alábbi, forrásközlésünkben közzétett nyomtatvány egy 1957. évi február 18-ai házkutatás során került elő, de szövegezése nem ismeretlen a forradalom röpirataival foglalkozó kutatók számára. Az OSZK Kisnyomtatványtár 1956-os különgyűjteményének anyagában, illetve a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 1956-os röpiratgyűjteményéből készült forráskiadványban különböző változatait
.Forrásközlésünk egy, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny
bűntettében indult per anyagához kapcsolható: a bizonyítékul szolgáló írást (Lásd az 1. számú forrást!), illetve az eljárás során ezzel kapcsolatban lejegyzett állításokat (Lásd a 2. számú forrást!) tartalmazza. Az ügyben szereplő nyolc vádlott mindegyike az 1956-os ráckevei eseményekhez .Az 1956. október 23-ai események hatása 26-ára érkezett el Ráckevére. A lakosság azon része, amely meg akarta torolni korábbi sérelmeit, az utcára tódult és ostrom alá helyezte a tanács végrehajtó bizottságának és a rendőrségnek az épületét. A rendőrség és az ÁVH helyi állománya Kiskunlacházára, a Magyar Néphadsereg helyi laktanyájába menekült. A tüntetéseken a nemzeti trikolór mellett előkerült a Kisgazdapárt zászlaja, a tömeg estéig a Kossuth-nótát, a Szózatot és a Himnuszt énekelte, majd a többség éjszaka hazatért.
Az elkövetkező napokban -a forradalom és a nemzeti ellenállás támogatására felkészülve- összegyűjtötték az elmenekült rendőrök és államvédelmisek hátrahagyott fegyvereit, amelyeket szétosztották a Nemzetőrség helyi tagjai között.
A forrásközlésben szereplő pamfletet az ügyész a ráckevei események miatt indult eljárás 1957. november 22-ei tárgyalásán mutatta. Az izgató tartalmú kijelentéseket tartalmazó röpiratot az I. rendű vádlottként érintett személy ágyában találták. A leírás szerint kockás papírra, ceruzával vetett sorok voltak. A bírósági aktában ennek géppel írt másolata található.
A röpirat feltételezett szerzője a per I. rendű vádlottja volt. Korábban a Kisgazdapárt ráckevei titkári posztját töltötte be, így jobboldalinak, azaz rovott múltúnak minősült. Az ítélethozatal idején foglalkozásaként a (felesége földjén) gazdálkodó kitételt tüntették fel.
A dokumentum keletkezéséről a vádlott elbeszélése alapján a következőket tudhatjuk meg. Budapestről diákok érkeztek, hogy élelmiszert és pálinkát vásároljanak. Egyikük elkezdte írni a röpcédulát, amit a vádlott folytatott: az írást tehát fele részben vallotta magáénak. A röpiratot a vádlott felesége dobta az ágyra, és az véletlenül csúszott be a takaró alá. A vádlott nem érezte magát bűnösnek.
Az ügyész a röpirat bemutatásával kiterjesztette a vádat. A vádlott ügyvédje - a kiterjesztett vád és a bizonyítékok beszerzésének szükségessége miatt - kérte a tárgyalás elhalasztását. Az ügyész hozzájárult a tárgyalás elnapolásához, és tanúkihallgatást kért az ügyben. Az eljáró bírósági tagok zárt tanácskozásban meghozott végzésükben viszont elutasították a védői indítványt. Eszerint elég hosszú időre tűzték ki tárgyalási határnapot, és a védelemnek módja lett volna a bizonyítékok beszerzésére és a
.A röpirattal kapcsolatos leírás e tárgyalási napon kívül az ítéletben is szerepel. Elgondolkodtató, hogy miért csak egy másolat található az iratcsomóban? Az ún. 1956-os perek esetében gyakoriak a különböző típusú melléklet tartalmak, akár egy-egy füzetben leírt versek, különböző nyomtatványok formájában. Ezek eddigi tapasztalataink alapján eredeti formájukban kerültek a bírósági aktákba.
Ebben az esetben az eredetileg ceruzával, a vádlott saját kezével írt példány sem lett volna egyébként bizonyíték a szerzőségére, hiszen a szövegváltozatok - a fennmaradt röpiratokból kiindulva - közkézen forogtak 1956. november 4. után, elsősorban a főváros területén. Egy-egy „gondolatmorzsa" köthető esetleg az ügy I. rendű vádlottjához.
A Pest Megyei Bíróság 1957. december 31-én hozott ítéletet: egy év és hat hónap börtönre büntette az I. rendű vádlottat. Elítélésének alapjául az tény szolgált, hogy 1956. november 28-án ráckevei községi tanács VB elnökévé választották, és funkcióját el is látta. Tisztségéből adódóan közreműködött egyes tanácsi dolgozók leváltásában, és megakadályozta a rendőrség
.Enyhítő körülményként értékelte a bíróság büntetlen előéletét, illetve a rend és a nyugalom helyreállítása, a személy és vagyoni biztonság megteremtése terén elért pozitív
. Megállapították, hogy a vádlott cselekményeire a törvényben megállapított börtönbüntetés legkisebb mértéke, az öt esztendő túl szigorú lenne, ez nem felelne meg a büntetés céljának, így az enyhítő szakasz alkalmazásának helyet adtak. Az ítélet kiszabásánál már nem vetődik fel a nyomtatvány bizonyítási szerepe. A büntetést a fellebbezések elutasításával a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.1959. április 4-én a Pest Megyei Bíróság a NET közkegyelem gyakorlásáról szóló 1959. évi 12. számú törvényerejű rendelete alapján az elítéltet kegyelemben részesítette, és mentesítette a szabadságvesztés büntetés végrehajtása
.A röpirat tartalma önmagáért beszél. Szatirikus jellegű, több helyen utal a létrejött hatalom idegenszívűségére és a munkások körében is nagyfokú elutasítottságára. A Kádár-rendszer az általa vezetni kívánt „társadalmi osztályok" tagjait Kádár-kolbásszal lakatta jól.
Bevezetőnkben egy az 1956-os eseményekkel összefüggő cselekmény bírósági eljárásának részleteit ismertettük, kitérve a Ráckevén 1956 októberében történtekre. Egyúttal pedig a jogszolgáltatási iratokban fellelhető érdekes mellékletekre is szeretnénk felhívni a figyelmet.
A forrásszövegek elírásból adódó hibáinak javításával, de a dokumentumok eredeti fogalmazásmódjának és helyesírásának változatlanul hagyásával közöljük az alábbi forrásokat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő