Szovjet milícia - magyar malícia

Szarkasztikus humor a pulpitus előtt

„Dolgozzatok, dolgozzatok, mert végem van, családos ember vagyok és hazaárulásból tengetem életem. Most vagyok először miniszter, hagyjatok lennem továbbra is. Tekintsétek a 20 szovjet hadosztályt és becstelenségben megőszült fejemet. Ha nem dolgoztok, az oroszok még majd kimennek, s akkor mi lesz velem. Számítok rátok, támogassatok. Vegyétek fel a munkát és dolgozzatok."

Gaálné Barcs Eszter - Pálfi László

Bevezetés

Az alábbi, forrásközlésünkben közzétett nyomtatvány egy 1957. évi február 18-ai házkutatás során került elő, de szövegezése nem ismeretlen a forradalom röpirataival foglalkozó kutatók számára. Az OSZK Kisnyomtatványtár 1956-os különgyűjteményének anyagában, illetve a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 1956-os röpiratgyűjteményéből készült forráskiadványban különböző változatait 

.

Forrásközlésünk egy, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny 

bűntettében indult per anyagához kapcsolható: a bizonyítékul szolgáló írást (Lásd az 1. számú forrást!), illetve az eljárás során ezzel kapcsolatban lejegyzett állításokat (Lásd a 2. számú forrást!) tartalmazza. Az ügyben szereplő nyolc vádlott mindegyike az 1956-os ráckevei eseményekhez .

Az 1956. október 23-ai események hatása 26-ára érkezett el Ráckevére. A lakosság azon része, amely meg akarta torolni korábbi sérelmeit, az utcára tódult és ostrom alá helyezte a tanács végrehajtó bizottságának és a rendőrségnek az épületét. A rendőrség és az ÁVH helyi állománya Kiskunlacházára, a Magyar Néphadsereg helyi laktanyájába menekült. A tüntetéseken a nemzeti trikolór mellett előkerült a Kisgazdapárt zászlaja, a tömeg estéig a Kossuth-nótát, a Szózatot és a Himnuszt énekelte, majd a többség éjszaka hazatért.

Az elkövetkező napokban -a forradalom és a nemzeti ellenállás támogatására felkészülve- összegyűjtötték az elmenekült rendőrök és államvédelmisek hátrahagyott fegyvereit, amelyeket szétosztották a Nemzetőrség helyi tagjai között.

A forrásközlésben szereplő pamfletet az ügyész a ráckevei események miatt indult eljárás 1957. november 22-ei tárgyalásán mutatta. Az izgató tartalmú kijelentéseket tartalmazó röpiratot az I. rendű vádlottként érintett személy ágyában találták. A leírás szerint kockás papírra, ceruzával vetett sorok voltak. A bírósági aktában ennek géppel írt másolata található.

A röpirat feltételezett szerzője a per I. rendű vádlottja volt. Korábban a Kisgazdapárt ráckevei titkári posztját töltötte be, így jobboldalinak, azaz rovott múltúnak minősült. Az ítélethozatal idején foglalkozásaként a (felesége földjén) gazdálkodó kitételt tüntették fel.

A dokumentum keletkezéséről a vádlott elbeszélése alapján a következőket tudhatjuk meg. Budapestről diákok érkeztek, hogy élelmiszert és pálinkát vásároljanak. Egyikük elkezdte írni a röpcédulát, amit a vádlott folytatott: az írást tehát fele részben vallotta magáénak. A röpiratot a vádlott felesége dobta az ágyra, és az véletlenül csúszott be a takaró alá. A vádlott nem érezte magát bűnösnek.

Az ügyész a röpirat bemutatásával kiterjesztette a vádat. A vádlott ügyvédje - a kiterjesztett vád és a bizonyítékok beszerzésének szükségessége miatt - kérte a tárgyalás elhalasztását. Az ügyész hozzájárult a tárgyalás elnapolásához, és tanúkihallgatást kért az ügyben. Az eljáró bírósági tagok zárt tanácskozásban meghozott végzésükben viszont elutasították a védői indítványt. Eszerint elég hosszú időre tűzték ki tárgyalási határnapot, és a védelemnek módja lett volna a bizonyítékok beszerzésére és a 

.

A röpirattal kapcsolatos leírás e tárgyalási napon kívül az ítéletben is szerepel. Elgondolkodtató, hogy miért csak egy másolat található az iratcsomóban? Az ún. 1956-os perek esetében gyakoriak a különböző típusú melléklet tartalmak, akár egy-egy füzetben leírt versek, különböző nyomtatványok formájában. Ezek eddigi tapasztalataink alapján eredeti formájukban kerültek a bírósági aktákba.

Ebben az esetben az eredetileg ceruzával, a vádlott saját kezével írt példány sem lett volna egyébként bizonyíték a szerzőségére, hiszen a szövegváltozatok - a fennmaradt röpiratokból kiindulva - közkézen forogtak 1956. november 4. után, elsősorban a főváros területén. Egy-egy „gondolatmorzsa" köthető esetleg az ügy I. rendű vádlottjához.

A Pest Megyei Bíróság 1957. december 31-én hozott ítéletet: egy év és hat hónap börtönre büntette az I. rendű vádlottat. Elítélésének alapjául az tény szolgált, hogy 1956. november 28-án ráckevei községi tanács VB elnökévé választották, és funkcióját el is látta. Tisztségéből adódóan közreműködött egyes tanácsi dolgozók leváltásában, és megakadályozta a rendőrség 

.

Enyhítő körülményként értékelte a bíróság büntetlen előéletét, illetve a rend és a nyugalom helyreállítása, a személy és vagyoni biztonság megteremtése terén elért pozitív 

. Megállapították, hogy a vádlott cselekményeire a törvényben megállapított börtönbüntetés legkisebb mértéke, az öt esztendő túl szigorú lenne, ez nem felelne meg a büntetés céljának, így az enyhítő szakasz alkalmazásának helyet adtak. Az ítélet kiszabásánál már nem vetődik fel a nyomtatvány bizonyítási szerepe. A büntetést a fellebbezések elutasításával a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.

1959. április 4-én a Pest Megyei Bíróság a NET közkegyelem gyakorlásáról szóló 1959. évi 12. számú törvényerejű rendelete alapján az elítéltet kegyelemben részesítette, és mentesítette a szabadságvesztés büntetés végrehajtása 

.

A röpirat tartalma önmagáért beszél. Szatirikus jellegű, több helyen utal a létrejött hatalom idegenszívűségére és a munkások körében is nagyfokú elutasítottságára. A Kádár-rendszer az általa vezetni kívánt „társadalmi osztályok" tagjait Kádár-kolbásszal lakatta jól.

Bevezetőnkben egy az 1956-os eseményekkel összefüggő cselekmény bírósági eljárásának részleteit ismertettük, kitérve a Ráckevén 1956 októberében történtekre. Egyúttal pedig a jogszolgáltatási iratokban fellelhető érdekes mellékletekre is szeretnénk felhívni a figyelmet.

A forrásszövegek elírásból adódó hibáinak javításával, de a dokumentumok eredeti fogalmazásmódjának és helyesírásának változatlanul hagyásával közöljük az alábbi forrásokat.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 24.

1916

Elkezdődik a Somme-i ütközet.Tovább

1919

Katonai zendülés Budapesten a Tanácsköztársaság ellen.Tovább

1935

Jugoszláviában az uralmi külsőségeiben Mussolinihez igazodó Milan Stojadinović alakít kormányt.Tovább

1948

Megnyitják az Úttörővasutat, ahol a vasutas szolgálatot gyermekek látják el (ma Gyermekvasút néven üzemel).Tovább

1948

Az Egyesült Államok meghirdeti az Európai Újjáépítési Programot (Marshall-segély).Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő