Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság csapatai elfoglalják Bukarestet.Tovább
Történetek a kisvasúton
„Az igazgatók tegyenek meg mindent a vasúton bejáró tanulók számának apasztására. Evégből figyelmeztessék a szülőket a vasúton való bejárás egészségügyi, erkölcsi és tanulmányi szempontból való hátrányaira, és igyekezzenek a tehetősebb szülőket reávenni, hogy gyerme-keiket inkább internátusba, vagy magánellátásba adják.”
Források - 1. Tanulók a „tanulókocsiba” - a. Rendelet a vasúton utazó bejáró diákok megrendszabályozására
Másolat
Másolat hivatalos használatra az 50752/1931. K. M. számhoz.
540-5/6-1931. sz. alatt valamennyi tanker[ületi] kir[ályi] főigazgatósághoz és a pécsi m[agyar] kir[ályi] középiskolai tanárképző intézethez intézett rendeletének másolata.
Tárgy: Tanulók magatartása vasúti utazásnál
M. Kir. Vallás és Közoktatásügyi Miniszternek!
1./ Az igazgatók tegyenek meg mindent a vasúton bejáró tanulók számának apasztására. Evégből figyelmeztessék a szülőket a vasúton való bejárás egészségügyi, erkölcsi és tanulmá-nyi szempontból való hátrányaira, és igyekezzenek a tehetősebb szülőket reávenni, hogy gyermekeiket inkább internátusba, vagy magánellátásba adják.
2./ Vasúton való bejárásra csak legalább jó magaviseletű tanulóknak adjanak engedélyt abban az esetben, ha az otthonról való távollét nem haladja meg a 9, legföljebb 9 ½ órát. Rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén a kir. Főigazgatóság az iskola igazgató-jának javaslatára ezen általános rendelkezés elől kivételt engedélyezhet.
3./ A bejáró tanulók a pályaudvartól az iskoláig és vissza, zárt kettős rendekben tartoznak menni az igazgatótól kirendelt felügyelő tanuló vezetése alatt.
4./ A bejáró tanulók kötelesek a vasút igazgatósága részéről rendelkezésre bocsátott „tanulókocsikban” vagy „tanulószakaszokban” utazni. Ha valamely vonatnál csak III. osztályú tanulókocsi, vagy szakasz van, kötelesek ebben helyet foglalni, még abban az esetben is, ha módjukban volna magasabb kocsiosztályt igénybe venni. A leánytanulók, ha részükre külön kocsik, vagy szakaszok vannak kijelölve, ezekben kötelesek utazni. Más kocsiban a tanuló csak akkor foglalhat helyet, ha szülője, vagy más felnőtt hozzátartozója kíséretében utazik.
5./ A tanulókocsikban, valamint a tanulószakaszokban a dohányzás, kártyázás, vagy más sze-rencsejáték, a kocsik és berendezési tárgyaknak rongálása, bepiszkítása, étel és egyéb hulladékok elszórása, a folyosókon való tolongás vagy futkosás, valamint a mozgásban lévő vonatról való leugrás, vagy arra való felugrás szigorúan tilos.
6./ A fentiek betartásán az igazgatótól kirendelt felügyelő tanuló őrködök, akinek kötelessége az ellenszegülő tanulót az iskola igazgatójánál feljelenteni. Az igazgató az ügyet kivizsgálja és a rendetlenkedő tanulót megfelelő fegyelmi büntetésben részesíti; az olyan tanulótól, aki ellen harmadízben érkezik megokolt panasz, a tanulói igazolványt megvonja.
7./ Ha valamely tanuló, a 4./ pont utolsó mondatában jelzett kivételes esettől eltekintve, nem utaznék a kijelölt tanulókocsiban, vagy szakaszban, akkor a vonatkísérő kalauz joga és kötelessége őt erre felszólítani, illetőleg szükség esetén nevét és iskoláját tanuló igazolványából megállapítani és őt a legközelebbi állomás főnökének bejelenteni, aki az üzletvezetőség útján erről az iskola igazgatóságát megfelelő további eljárás végett (1., 6. pontok) értesíti.
[8./] Az iskolák igazgatói, vagy tanárai időnként menjenek ki az érkező és induló vonatokhoz és személyesen ellenőrizzék a tanulóknak magatartását. Nagyon kívánatos, hogy évenkint kétszer-háromszor – váratlanul – egy-egy tanár a tanulók által használt vonaton velük együtt utazzék.
9./ 1928. év 98128. V. sz. rendeletemet, amelyben a Katholikus Háziasszonyok Orsz[ágos] Szövetségének azt az ajánlatát elfogadtam, hogy vasúti missziói útján a vasúton hazautazó tanulókat a budapesti keleti, nyugati és kelenföldi, továbbá a miskolczi, győri és szegedi pályaudvarokon a vonat indulásáig megfelelő gondozásban részesíti, továbbra is fenntartom.
Erről a kir. főigazgatóságot tudomás és további eljárás végett értesítem.
Budapest, 1931. évi január hó 13-án.
A miniszter rendeletéből:
dr. Kőrös László s. k. min[isztériumi] o[sztály]tanácsos.
A hivatalos másolat hiteléül: [olvashatlan aláírás]
min[inisztériumi] o[sztály]hiv[hivatali] igazgató
Jelzet: MOL Z 1612, 1931/138. sz. ügyirat – Magyar Országos Levéltár. Alföldi Első Gazdasági Vasút Rt.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő