Valóban 1756. március 1-je az Országos Levéltár alapításának napja?

Kérdőjelek az alapítás dátuma körül

„az Archivum Regni a mai Országos Levéltárral – bár hasonló az elnevezésük – egyszerűen nem azonosítható, hanem csupán magja ennek. […] Az Archivum Regni a feudális rendi dualizmus értelmében vett ország, azaz a rendek levéltára volt, az 1874-ben létrejött Országos Levéltár pedig az egész államé: királyé és országé egyszersmind. Körülbelül hasonló joggal tehát a királyi levéltár keletkezését is lehetne alapul venni. Éppen ezért, az Országos Levéltár fennállásának 200. évfordulójáról beszélni erőltetettnek vélem.”

Források

1.

Borsa Iván, a Levéltárak Országos Központja vezetőjének felhívása az Országos Levéltár 200. évfordulójának megünneplésére

1955. április 20.

 

 

Ember Győző

Szedő Antal

Sashegyi Oszkár

Bekény István

Bakács István

Varga Endre

Ila Bálint

B. Lőrincz Zsuzsa

Baraczka István

Nagymihály Lajos

Szigetvári István

Wellmann Imre

Vígh Károly

Oltvai Ferenc elvtársnak, ill. elvtársnőnek

Érsok Károlyné

 

 

Kedves                                   Elvtárs! (Elvtársnő!)

 

Kétszáz ével ezelőtt nagy jelentőségű szervezőmunka folyt az Országos Levéltár, az Archivum Regni alapjainak lerakása érdekében. Az 1750-es éveket tekinthetjük a régi Országos Levéltár kialakulásának éveiként. Konkrét időponthoz kötni igen nehéz a Levéltár alapításának évét, minthogy alapítólevél, egyszeri jogérvényes és eredményes intézkedés nem biztosította megszervezését és működésének megindulását. Ha megvizsgáljuk az Országos Levéltár létrejöttének körülményeit, amit a csatolt feljegyzés összefoglalóan ismertet, úgy gondolom, a Levéltár létrejöttét első „függetlenített" dolgozójának: Csintó Imre vicesgerens ordinarii regni archivarii kinevezésének időpontjának: 1756. március 1-ben rögzíthetjük.

Kérem Elvtársat (Elvtársnőt), hogy a mellékelt feljegyzést tanulmányozza át és közölje, egyetért-e azzal az állásponttal, hogy az Országos Levéltár fennállásának kezdőpontját 1756. március 1-ben állapítsuk meg, s ennek megfelelően, az Országos Levéltár fennállásának 200. évfordulóját 1956-ban ünnepelje.

Ha egyetért, úgy kérem, közölje azt is, hogy az [olvashatlan kézírás] lehetőségek figyelembevételével milyen módon látná legmegfelelőbben az évforduló megünneplését? (Emlékkönyv, kiállítás, ünnepi ülés stb.)

Ha a felvetett időponttal nem ért egyet, úgy kérem, közölje, hogy mely évet tekintené a Levéltár tényleges létrejöttének határkövéül.

Kérem, hogy a fenti kérdésekre válaszát május hó 5-ig hozzám juttassa el.

 

Budapest, 1955. április 20.

 

                                                           [Borsa szignó]

 

* * *

 

Pro memoria

Az országos fontosságú iratokat, az ország iratait, tehát nem az uralkodó és hivatalainak az iratait már a középkorban is a nádor őrizte. Ennek egyik nyoma az, hogy az 1222-ben 7 példányban kiállított Aranybulla egyik példányát a mindenkori nádor őrizte. Ez a középkorban kialakult szokás fokozottabb értelmet és jelentőséget kapott a Habsburgok uralkodása alatt. Nádasdy Tamás nádorsága idejéből (1554-1562) ismert adat, hogy Sárvárott őrzött családi levéltárában elkülönítve őrizték az országos jelentőségű iratokat a nádor keze írásával írt „Privilegia Regni Hungariae" felirattal ellátott

-kban.

Nádasdy Tamás halála után 46 évig nem volt az országnak nádora. Az 1608-ban megválasztott

nádor óta már megszakítás nélkül vannak meg az egyes nádorok elhalálozása után özvegyeik, ill. örököseik által átadott és az új nádor által átvett országos iratok átvételi-átadási elismervényei és jegyzékei. Ezt az ősi szokást, hogy ti. a nádor halála után az örökösök az ország iratait az új nádornak átadni kötelesek, az 1613. évi XXXIII. tc. foglalja törvénybe. Az iratok átadásának és a néhai nádor utódai mentesítése kimondásának a tényét a nádorválasztó országgyűlések törvénybe foglalták (1618. évi LXXV., 1622. LXXVI., 1625. XLVII. stb. törvénycikkek.

Az 1681. évi XXXVIII. tc. arra kötelezi a

, hogy a birtokelkobzások által kamarai igazgatás alá került birtokokra vonatkozó iratok tulajdonosainak visszaadassanak, és amennyiben az iratok között országos kiváltságlevelek volnának, azokat a nádornak kell megőrzés végett átadni.

Az ország iratai megőrzésének megvoltak tehát a jogi, jogszokáson alapuló, majd törvénycikkekkel megerősített feltételei.

Az a gondolat, hogy az ország iratainak állandó őrzőhelyet,

-t kell szervezni, már 1701-ben felmerült.

Az Archivum Regni megszervezésének törvényen alapuló lehetőségét és kötelező voltát a

alatt az ország új berendezésének szabályozásával kapcsolatban alkotott 1723. évi XLV. tc. biztosította. A törvénycikk kimondja:

  1. Pozsonyban a Általános Országos Levéltárat, Universale Archivum Regni-t kell felállítani, amelynek feladata az ország közállapotait érintő iratoknak az őrzése.
  2. Az ország rendes bírái előtt keletkezett iratoknak hiteles másolatban való őrzése.
  3. Magánosok letéteinek őrzése.
  4. Az említett 1681. évi XXXVIII. tc.-ban már a kamarai levéltár őrizetéből kiadatni rendelt országos iratok átvétele és őrzése.
  5. Erdélyből a magyarországi vonatkozású hasonló jellegű és ezután kiadandó iratok átvétele és őrzése.

Az országgyűlés által hozott ennek a törvénycikknek semmi gyakorlati következménye nem volt. A rendek ezért az 1728/29-i országgyűlésen az Archivum Regni megszervezésének elmaradását újra sérelmeik közé iktatták. Ennek hatása alatt alkotta meg az országgyűlés az 1729. évi XIII. tc.-t, amely röviden csak annyit mond, hogy „mivel az 1723. évi XLV. tc. mind ez ideig foganatosítatlan maradt, az uralkodó kegyesen elhatározta, hogy a törvénycikket az országgyűlés befejezése után végre kall hajtani." Az 1741. évi országgyűlésen is különös súllyal sürgették a rendek az 1723. évi XLV. tc. végrehajtását. De sem a törvénycikkeknek, sem a sürgetéseknek gyakorlati következménye nem lett.

Az egyes nádorok özvegyei átadták ugyan az újonnan megválasztott nádornak családi levéltárukból a saját főúri kancelláriájukban saját tisztviselőik által készített és a vegyes - országgyűlési és családi megbízottakból álló - bizottság által sokszor súlyos viták árán szétválasztott iratokat. Ezeknek az iratoknak a mennyisége azonban az 1751-ben megválasztott új nádor, Batthyány Lajos alatt is nagyon csekély volt.

Batthyány Lajos hivatalba lépése után megtekintette az őrizetére bízott országos iratokat, és saját családi hagyományainak, az ebben a korban feltűnő történeti érzéknek és a külföldi példáknak, nem utolsó sorban az 1749-ben megszervezett bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv-nak hatása alatt fogalmazza meg 1753. okt. 10-én kelt felterjesztését az uralkodóhoz, melyben megdöbbenését fejezi ki az Archivum Regni állapota fölött. Így ír: „Többek között mind az Országos, mind a Nádori levéltárat átvizsgáltam. Az előbbit olyan állapotban találtam, hogy még a levéltár nevet sem érdemli meg, az utóbbiban csak néhány újabb nádor iratait találtam, a régiek közül szinte semmit, az ország iratai közül pedig csak néhány említésre méltó régi iratot." Felterjesztésében bejelenti, hogy a főuraktól, a tisztséget viselt személyektől, az egyháziaktól, vármegyéktől, városoktól, hiteleshelyektől saját hatáskörében kéri az Archivum Regni-be tartozó anyagot és kéri az uralkodót, hogy a királyi joghatóság alá tartozó

, így elsősorban a kamarai levéltárat utasítsa, hogy válassza ki az általa őrzött anyagból az Archivum Regni részére az anyagot: Erdélyből is kéri a hasonló jellegű iratok megküldetését.

Batthyány Lajos e lépésével határozta el, hogy érvényt szerez az Archivum Regni megszervezésére alkotott több országgyűlési törvénynek. Mária Terézia 1754. júl. 29-én válaszolt Batthyánynak. Értesíti, hogy utasította a kamarát, az Archivum Regni részére válassza ki az anyagot. Mária Terézia rendeletének gyakorlati következménye sohasem lett. A kamarai levéltárban őrzött országos vonatkozású iratok csak akkor kerültek be, amikor a polgári korszakban az Országos Levéltár vette át az egész kamarai levéltár anyagát. 

Batthyány Lajos személyesen irányította az Archivum Regni megszervezését. Összeíratta a közjogi tisztségeket betöltött főurakat, továbbá az olyan kisebb tisztségeket (ítélőmesterek) viselt személyeket, akiknek birtokában országos fontosságú iratok maradhattak. Megállapíttatta, hogy az idők folyamán az örökösödések következtében kiknek a kezénél lehetnek ezeknek a családi levéltárai. Úgy ezeket, mint a püspököket, káptalanokat, konventeket, vármegyéket, városokat 1753-ban körlevelekkel kereste fel, kérve, hogy az őrizetükben lévő levéltárakból kerestették ki az országos vonatkozású iratokat és küldjék be a megszervezés alatt álló Archivum Regni számára. Pozsonyból való távolléte idején a szervezési munkának irányítását Barinay László helytartótanácsi irodaigazgató végezte. Magát a levéltári munkát azonban, attól kezdve, hogy a nádor körlevelének hatása alatt elkezdték a levéltári anyagot az Archivum Regni számára beküldeni, Csintó Imre helytartótanácsi kancellista végezte. E munka kezdetben nem volt nagy, az anyag gyarapodása, az Archivum Regni-be való mind nagyobb mértékű beküldése, ennek az anyagnak átvétele, őrzése és rendezése azonban szükségessé tette azt, hogy e célra hivatalosan bízzanak meg valakit, míg az ordinarius regni archivarius kinevezése szükségessé nem válik. A nádor e munkára 1756. évi márc. 1-i hatállyal Csintó Imrét nevezte ki vicesgerenssé, és elkészíttette számára a levéltári munkájára vonatkozó instrukciót. Az Archivum Regni forma szerinti szervezett működése tehát 1756. márc. 1-vel kezdődik.

Az irat jelzete: MNL OL XIX-I-18-a-86.402-31-1-1955.

Ezen a napon történt június 13.

1917

London németek általi bombázása. 162 halott, 432 sebesült.Tovább

1919

Clemenceau- jegyzék átadása a kormánynak.Tovább

1940

Német csapatok elfoglalják Párizst.Tovább

2000

A Magyar Köztársaság Országgyűlése elrendeli a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja középfokú oktatási intézményekben való évenkénti...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők