Breszt-Litovszk-ban Szovjet-Oroszország fegyverszüneti szerződést köt a központi hatalmakkal (Németországgal és az Osztrák–Magyar...Tovább
Volt politikusok levelei Kádár Jánoshoz megvont nyugdíjuk ügyében
„Az idegen megszállás alatti, a lehetetlenség határát súroló, áldozatos megbízatásom, melynek célja a háborúból való kilépés volt, azóta sűrűn képezte teljesen elferdített módon sajtókommentárok tárgyát. Ezzel szemben a legújabb, többé-kevésbé objektív beállítások ma már ezt egészen másképpen világítják meg, ami a megenyhült politikai légkörnek is természetes folyománya."
Lakatos Géza
(1890-1967)
 |
Erdélyi eredetű székely családban született Budapesten, 1890. április 30-án. Édesapja a Kereskedelemügyi Minisztériumban volt miniszteri tanácsos. Az általa biztosított anyagi függetlenség és biztonság azonban megszűnt a családfő korai halálával. A gyermekek iskoláztatására a katonai pálya nyújthatott lehetőséget. Ezért Lakatos Géza és ikertestvére, Kálmán a budapesti piarista gimnáziumban megkezdett tanulmányaikat a soproni magyar királyi honvéd főreáliskolában folytatták. Sopron után a Ludovika Akadémia volt a következő állomás, ahol 1910. augusztus 18-án hadnaggyá avatták. Néhány évi csapatszolgálat után Lakatos Géza a bécsi hadiiskolára szeretett volna kerülni, a világháború kitörése miatt ez a vágya nem teljesülhetett.
Kálmán testvérével együtt frontszolgálatra vezényelték. (Jóval később értesült róla, hogy fivére 1914 szeptemberében a galíciai hadszíntéren hősi halált halt.) A háború befejeződésekor nem esett fogságba, sikerült hazatérnie az olasz frontról. 1919-ben a proletárdiktatúra kikiáltása után a volt katonatiszteket kötelezték a Vörös Hadseregbe való jelentkezésre. A Vörös Hadsereg vezérkarának vezérkari főnöke Stromfeld Aurél lett (Lakatos Géza egykori tanára a Ludovika Akadémián), aki a katonai kérdésekben járatlan Böhm Vilmos mellé osztotta be katonai tanácsadónak. A sikeres felvidéki hadjárat után azonban Lakatos Géza (Stromfeld Aurélhoz hasonlóan) még júniusban elhagyta a proletárdiktatúra hadseregét.
 |
Prágai működésének befejeződése után több csapategység parancsnoki beosztásában szolgált, majd 1943 májusában a Magyar Királyi Honvéd Megszálló Erők parancsnokává nevezték ki. Beosztása lehetőséget nyújtott arra, hogy megismerje a magyar-német katonai viszonyt. Ekkoriban került esetenkénti munkakapcsolatba Horthy Miklóssal is. A német hadvezetéssel igyekezett korrekt kapcsolatokat ápolni, mégis akadtak súrlódások a két fél között. Ennek valószínű oka az volt - emlékiratai szerint -, hogy nem kívánt a német hadvezetés parancsainak puszta végrehajtójává válni, igyekezett a magyar érdekeket képviselni, csapatait védeni, teljesíthető parancsok végrehajtására alkalmazni őket. Valószínűleg ez lehetett az oka, hogy 1944-ben Horthy Miklós őt kívánta kinevezni honvéd vezérkar főnökévé, német nyomásra azonban Vörös János lett a kiválasztott.
 |
Mint ismeretes, bár Horthy Miklós megbízottai 1944. október 11-én, Moszkvában aláírták az előzetes fegyverszüneti megállapodást, az ügyetlenül „előkészített" kiugrási kísérlet nem sikerült, és német nyomásra a kormányzó Szálasi Ferencet nevezte ki miniszterelnökké.
Ez a fordulat Lakatos Géza addig pályáját derékba törte. 1944 végén a nyilasok letartóztatták, a háború végén pedig a szovjetek is internálták egy időre. Kihallgatások sorozata után szabadult csak ki, ezután teljes visszavonultságban élt Borsod megyei Nyomáron, felesége birtokán.
1949-ben az akkor már Budapesten lakó, földnélküli tábornoktól nyugdíját is megvonták, 1951. június 20-án pedig kitelepítették a Tisza mellett fekvő Hajdu megyei Egyekre. Innen csak a Nagy Imre kormány beiktatása után, 1953-ban térhetett vissza - megromlott egészségi állapotban - Érdre, unokafivérének a házába. Budapestre csak 1956-ban költözhetett vissza. Az ötvenes években - a kitelepítés alatt is - kendőfestésből tartotta el magát, s ezen kívül a legkülönbözőbb rajzolási és festési munkákat vállalta el lányával együtt, aki szakképzett grafikus volt. 1957 tavaszán kormányrendelet jelent meg a törvénytelenül megvont nyugdíjak rendezéséről. Lakatos Géza először havi 400, majd 500 forint nyugdíjat kapott. Felesége 1960-ban bekövetkezett halála után, 1965-ben követte 1956 novemberében Ausztráliába távozó fiát és lányát. Adelaide-ben hunyt el 1967-ben.
Lakatos Gézát 1960-ban felkereste a belügyminisztérium politikai főosztályának két nyomozója, hogy az akkoriban titokban Izraelbe hurcolt Adolf Eichmann perének kapcsán tegyen tanúvallomást Veesenmayerről, a német birodalom magyarországi helytartójáról. Mint visszaemlékezésében
: a felvett vallomás mellett „Azt kívánták, közöljek velük minden olyan adatot, mely a hitleri Németországnak a magyar katonai, politikai és gazdasági ügyekbe való beavatkozását bizonyítja." Mivel Lakatos Géza ellene irányuló cikkek, sajtótámadások miatt vonakodott teljesíteni a „kérést", ezért nyugdíjának felemelését, kivándorló-útlevél megszerzését helyezték kilátásba számára. Lakatos végül elkészítette a kívánt összeállítást, de a belügyesek „egyszerre megfeledkeztek ígéreteikről." Vélhetően nem függetleníthető ettől az esettől Lakatos Géza 1963. október 23-án Dobi Istvánnak az Elnöki Tanács elnökének írt nyugdíj-kérelme. Lakatos Géza - hivatkozva 1944-ben betöltött magas állására, és akkori bátor helytállására - kérte méltányos nyugdíj megállapítását. Dobi a levelet - támogatólag - eljuttatta Kádár Jánosnak a Minisztertanács elnökének, aki kézírással a következő feljegyzést írta a levélre Kállai Gyula miniszterelnök-helyettesnek adresszálva:„Kállai elvtársnak
Egyetértek Dobi elvtárs javaslatával. Lakatost be kell hívatni, meg kell halgatni. [!] A körülményeit megvizsgálni, javítani kell azokat.
Ma már egy volt hasonló ügyét szignáltam hozzátok. Úgy gondolom, hogy ezek az ügyek a kormányapparátus ügyei, de ezen belül jó, ha a Te irodád intézi, mert így Népfront-jelleget , ami hasznos.
Üdv.
Kádár XI. 2.
U. i.: Ez ügyben is értesítést kérek. K. J."
Lakatos Géza, volt miniszterelnök kérelme nyugellátásának felülvizsgálatára. |
A következő levél Lakatos Géza kérésének elbírálását és az ügy elintézését dokumentálja, hogy Lakatos Gézát Kádár János feljegyzése nyomán valóban behívta Kállai Gyula titkárságának a munkatársa. A címzés is sokatmondó, hiszen a levél Lakatos Géza ny. miniszterelnöknek szól!
Az utolsó forrás tanúsága szerint pedig az ügyintéző értesíti a miniszterelnök titkárát, Várkonyi Pétert Lakatos Géza és Futó József ügyének elintézéséről, azaz nyugdíjuk 1500 forintra emeléséről.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 05.
1917
1933
Az Egyesült Államokban véget ér az alkoholtilalom.Tovább
1941
A szovjet ellentámadás megindulásának napja Moszkvai csata, a német hadsereg első veresége a II. Világháborúban.Tovább
1952
Londonban a sajátos időjárási viszonyok és a levegő szennyezettsége miatt létrejövő szmog körülbelül 12000 ember halálát okozza.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.
Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.
Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.
Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő