Lezuhan a Ferdinand von Zeppelin által tervezett léghajó.Tovább
Volt politikusok levelei Kádár Jánoshoz megvont nyugdíjuk ügyében
„Az idegen megszállás alatti, a lehetetlenség határát súroló, áldozatos megbízatásom, melynek célja a háborúból való kilépés volt, azóta sűrűn képezte teljesen elferdített módon sajtókommentárok tárgyát. Ezzel szemben a legújabb, többé-kevésbé objektív beállítások ma már ezt egészen másképpen világítják meg, ami a megenyhült politikai légkörnek is természetes folyománya."
Id. Antall József
(1896-1974)
 |
Az orosz fogságból visszatérve a budapesti tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott, ezek befejeztével köztisztviselő lett. Dolgozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, a Pénzügyminisztériumban, majd 1932-től a Belügyminisztériumban, ahol elsősorban szociális ügyek intézése lett a feladata. Részt vett az Egri Magyar Norma elnevezésű szociális modell kidolgozásában. Feladatai közé tartozott nagy tömegügyek intézése (hadikölcsön, ínségakciók, elemi csapások).
Az 1930-s évek végétől a menekültügy megszervezése és irányítása az ő hatáskörébe került. 1938-tól egyre nagyobb tömegben érkeztek erdélyi magyarok Magyarországra, Észak-Erdély visszacsatolása után pedig jelentős népmozgás indult meg oda- és vissza, amelynek irányításával Antall Józsefet bízták meg. 1941-ben megbízták a bukovinai székelyek betelepítésével, több akciót szervezett a történelmi határon túli szórványmagyarság Magyarországra hozására. 1938-1939-ben Ausztriából és Csehországból érkezett Magyarországra a menekültek egy nagyobb hulláma, ők részben politikai menekültek, részben zsidó származásúak voltak. Utóbbiak mentése miatt a német külügyminisztérium is tiltakozott. 1939 őszén 3-5000 fő lengyel zsidó keresett menedéket Magyarországon. Antall József utasítására nem zsidóként vették őket nyilvántartásba, mindenki keresztény papírokat kapott. Ezt az első hullámot 1941-ben újabb nagyszámú zsidó menekült követte. Elhelyezésükről Budapesthez közeli településeken gondoskodtak, a gyerekeknek és a fiataloknak iskolákat szerveztek. Más nemzetek fiai is menedékre találtak Magyarországon (francia, angol, holland, belga), közülük a legnagyobb lélekszámú menekültcsoport a franciáké volt (4-5000 fő). A német megszállás után, 1944. március 22-én megalakult a Sztójay-kormány, Antall József azonnal benyújtotta lemondását. A menekültekkel kapcsolatos tevékenységére vonatkozó iratokat megsemmisítette, illetve kisebb részben elrejtette. A Gestapo azonnal letartóztatta a lengyel menekültek vezetőit, velük egy időben Antall József is börtönbe került, ahonnan a Lakatos-kormány megalakulása után csak Horthy közbenjárására szabadult ki. Antall József a háború utolsó évét Somlón vészelte át családjával.
1931-ben alapító tagja volt a Független Kisgazdapártnak, így 1945 nyarától ismét itt kezdett el aktívan dolgozni. A párt képviseletében újjáépítési államtitkár, majd újjáépítési miniszter lett, 1946. április-májusban pénzügyminiszteri funkciót is betöltött. 1948-ig az FKgP pártigazgatója volt.
November 16-án tették le az esküt az ország első végleges kormányának tagjai. Tildy Zoltán, Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Gerő Ernő, Ries István, Bán Antal, Gyöngyösi János, Gordon Ferenc, Antall József, Bárányos Károly, Kovács Béla, Rónai Sándor, Dobi István, Keresztury Dezső, Nagy Imre, Molnár Erik. A pártok erőviszonyainak megfelelő összeállítású koalíciós kormány igen nehéz időben, de az ország osztatlan bizalmának birtokában lép hivatalába. |
A kommunista hatalomátvétel után az 1949-ben megtartott első egypárti választáson a rendszerrel együttműködő kisgazda politikusok egyikeként ismét országgyűlési képviselővé választották, a ciklust kitöltve az is maradt 1953-ig. 1953 után miniszteri nyugdíját megszüntették, csak igen szerény közszolgálati nyugdíjából élt. 1956-ig inkább szülőfalujában élt, s csak 1956 októberében költözött vissza Budapestre. A kisgazdapárti politikusok lakásában találkoztak, és a párt újjászervezésén dolgoztak. Ezek a remények 1956 végére szertefoszlottak, 1957-től haláláig visszavonultan élt. Régi lengyel barátai gyakran, sőt a lengyel nagykövetség is megkereste, a lengyel televízió beszélgetést vett vele filmre, a vele készült interjút lengyel újságok közölték. 1974. július 24-én, Budapesten érte a halál.
Utolsó forrásunk id. Antall József köszönetnyilvánító levele, amit Kádár János miniszterelnöknek címezett. A rövid levélből kiderül, hogy 1962 márciusában Antall József - múltbeli politikai magatartására hivatkozva - kérelmezte nyugdíjának méltányos szintre emelését. A levélhez csatolt rövid, kézírásos feljegyzés rögzíti, hogy az ügy előzményeit Kállai Gyulának
el.Id. Antall József kérelme Kádár János miniszterelnöknek |
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 17.
1913
1918
Gróf Tisza István volt miniszterelnök a Parlamentben bejelenti: a háborút elvesztettük. Ugyanaznap Csehszlovákia bejelenti elszakadását az...Tovább
1956
Vita a Petőfi Körben a mezőgazdaság kérdéseiről Papp Gábornak az Új Hang szeptemberi számában megjelent, „Kertmagyarország” című cikke...Tovább
1965
Londonban és Washingtonban az első nagyszabású tüntetések zajlanak a vietnami háború (1964–1975) ellen.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő