„... hiteles adatok alapján írassék meg."

„Az úgynevezett proletárdiktatúra elsősorban a nemzeti állami és jogrend megbontására törekedett, és azok legveszedelmesebb ellenségeként jelentkezett, ennélfogva működéséből a tanulságok levonása és az ellene való védekezés nyilvánvalólag állami feladat. Ebben az esetben pedig mi sem természetesebb annál, hogy e mozgalomra vonatkozó és első sorban állami célokat szolgáló adatgyűjtést az állam szervezze meg."

2.

Csánki Dezső levele Sopron város polgármesteréhez az adatgyűjtés megkezdéséről

Budapest, 1920. március 16.

Az ún. Tanácsköztársaság történeti

adatainak gyűjtésére szervezett

Országos Bizottság

I. Vár, Orsz. Levéltár Országház utca 28.

 

19/1920. sz.

 

A minisztertanács a bolsevizmusra és a proletárdiktatúrára vonatkozó adatok gyűjtését államfeladatnak nyilvánítván, e gyűjtés megindításával a belügyminisztert bízta meg, aki e célra országos bizottságot szervezett. Minthogy azonban a fővárosból a bolsevizmus vidéki történetére vonatkozó adatok gyűjtése szinte lehetetlen, a belügyminiszter úr 380/1920. sz. rendeletével a törvényhatóságok első tisztviselőit bízta meg a helyi gyűjtés megszervezésével. E rendelethez kapcsolódva az országos bizottság nevében arra kérem Címedet, szíveskedjék az országos bizottságot a gyűjtés megindítása érdekében tett lépésekről és arról értesíteni, hogy az e kérdést illető további teendőket illetőleg kihez forduljunk?

Vagyok bátor e soraimhoz mellékelve a gyűjtés egyöntetűségének biztosítására szolgáló utasítást, valamint a gyűjtés anyagát és beosztását tartalmazó tervezetet is Címednek szíves miheztartás végett megküldeni.

 

Budapest, 1920. márc. 16-án

 

Dr. Csánki Dezső

h. államtitkár

a bizottság elnöke

 

A város polgármesterének

Sopron

Irat jelzete: MNL GYMSM SL XV-86-I-343. - Stencil másolat, előlapon: Sopron szabad királyi város tanácsának érkeztető bélyegzője 4997 sz. Érk.: 1920. márc. 21. + 2 melléklet, XVI. 43/920

 

***

 

1. sz. melléklet

Központi utasítás a törvényhatóságok számára az adatgyűjtés módjáról

Budapest, 1920. március 16.

 

Utasítás a törvényhatóságok gyűjtésének irányítására.

A magyarországi bolsevizmus és proletárdiktatúra történetére vonatkozó adatok gyűjtésére alakított országos bizottság súlyt helyez arra, hogy a gyűjtés az ország egész területén egységes elvek szerint egyöntetűen történjék. Ezért arra kéri az egyes törvényhatóságok területein a helyi gyűjtést végző szerveket és azok vezetőit, hogy az országos bizottság részéről összeállított beosztási tervezetet tanulmányozva szíveskedjenek arról gondoskodni, hogy az ott feltüntetett anyag minden vonatkozásában feldolgozásra kerüljön.

A helyi gyűjtésnek természetesen nem lehet célja, hogy központi gyűjtésre háramló feladatokat elvégezze. Dolgozza fel azonban mindazt, ami az illető törvényhatóságra vonatkozik. E tekintetben az egyes kérdéseket illetőleg összefoglaló jelentéseket is készíttethet (pl. a tanügyről, a földfelosztásról, üzletek szocializálásáról, vörös őrségről, stb.), az országos gyűjtésnek azonban nem lehet egyedüli célja az, hogy ilyen összefoglaló jelentéseket kapjon. Ha pl. az iskolákról ilyen, egy egész megye területére vonatkozó jelentés készül, ez nem teszi fölöslegessé azt, hogy a nevezetesebb elemi- és minden közép- és szakiskola jelentése is beküldessék. A fontosabb jelentőségű ügyeket illetőleg pedig az eredeti okmányok, iratok, jegyzőkönyvek, illetve azok hiteles másolatai is melléklendők az összefoglaló jelentésekhez. Pl. a földbirtok felosztására vonatkozó anyag nemcsak a maga egészében tekintendő át, tárgyalva a földosztási mozgalom keletkezését, fejlődését, majd a földosztás következményeit is, hanem kívánatos, hogy egyes, a mozgalom által erősebben érintett földbirtokokról az aprólékos, jellemző részletek följegyzésével külön-külön is készüljenek jelentések. Még inkább áll ez az egyes gyárakra vagy pénzintézetekre. A gyűjtés tehát az anyag egyes részeinek megfelelően külön-külön indítandó meg, e külön gyűjtések azonban egy kézben futván össze, végre egy összefoglaló jelentésben dolgoztatnak fel. A törvényhatóság a gyűjtés eredményét azután úgy szolgáltatja be az országos bizottságnak, hogy gyűjtésének alapját ez az összefoglaló jelentés alkotja. Hozzá fűződnek az egyes külön jelentések és a mellékelt kiemelkedő iratok, ez utóbbiak esetleg másolatban. Minden szakot illetőleg ez a gyűjtés külön-külön intézendő, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy a törvényhatóság a maga proletárdiktatúra alatti történetéről összefoglaló feldolgozást ne küldjön be.

Igen erősen hangsúlyozzuk azonban, hogy nem száraz aktaszerű jelentéseket kérünk, hanem jellemző feldolgozásokat, amelyek nemcsak az aktákat szólaltatják meg, hanem a fontos eseményeket jelentőségük szerint kidomborítják, és kiterjeszkednek az olyan jellemző apróságokra is, amelyekről írásos feljegyzés nem maradt. A hivatalos aktaanyag összegyűjtése mellett tehát még fontosabb feladat az egyéni gyűjtés, a jellemző tényeknek és beszélgetéseknek összegyűjtése, hogy az utókornak azok is megmentessenek. Ez lesz a gyűjtésnek kétségtelenül nehezebbik része. Aki azonban e részben az adatok összegyűjtésével megbízatik, gyakoroljon kritikát az adatok jelentőségének megbírálásában, és ne szolgáltasson be olyant, ami tényleg nem jelentős. Az apróságoknál pedig kiemelendő az összefüggés, amely őket jellemzővé teszi; ilyenkor tehát az adat kellő beállítására is megfelelő gond fordítandó.

A gyűjtés keretébe tartoznak még különösen a helyi sajtótermékek, újságok, felhívások, falragaszok, blanketták, igazolványok, stb., stb. ami még kiegészíthető egyes hatóságok gépírásos sokszorosított vagy írott utasításaival, szabályzataival, továbbá tárgyakkal, emlékekkel, jelvényekkel, pénzekkel és képekkel stb., stb. E tekintetben semmi hivatalos kiadvány sem olyan jelentéktelen, hogy beszolgáltatása nem volna érdemes. Kérjük mindazon nyomtatványok beküldését is, amelyek a törvényhatóság proletárdiktatúra alatti történetével foglalkoznak.

Kívánatos az is, hogy az egyes megyék területén mindazon nagy- és kisközségek külön történetéről is készüljön összefoglaló jelentés, amelyek valami módon erősebben kerültek bele az események árjába. Sőt az országos bizottság azt óhajtaná, hogy azokról is készüljön ilyen, amelyek csodálatos módon távol maradtak a forradalmi mozgalomtól, így annál jobban érzékíthető legyen, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően helyenként mennyire változatosan alakultak az állapotok.

Ámbár a mellékelt tervezet külön fejezetet szentel az előzményeknek a kommunizmus gyászos következményeinek, a Tanácsköztársaság bukása után folyt kommunista agitációnak s a forradalmi mozgalomban szerepelt egyéniségeknek is, s így ezek jelentősége már ott kifejezésre jut, mégis szükségesnek tartjuk a törvényhatóságok figyelmét erre külön is felhívni. Az utóbbihoz figyelembe veendők az esetleges igazoló eljárások adatai is. Azokról az egyénekről, akiket az ún. Tanácsköztársaság alatt tanúsított magatartásuk miatt fegyelmi úton hivatalvesztésre ítéltek, külön egyéni lapot kell készíteni. Ezeken kiemelendő az illető szereplése a proletárdiktatúra alatt, valamint előzetes viselkedése: része az előkészítésben vagy az esetleges személyi ellentét, avagy más ok, amely ebbe az irányba sodorta, lehető jellemzéssel.

A bűnvádi úton elítéltekről, valamint általában az igazságszolgáltatás körébe tartozó adatokról az adatgyűjtést az igazságügyi hatóságok (államügyészek, bíróságok) külön teljesítik. Az igazságügyi hatóságok jelentéseiket és ezek mellékleteit nem a törvényhatóságokhoz juttatják, hanem saját felügyelő hatóságaik közvetítésével az igazságügy minisztériumhoz terjesztik fel. Az igazságszolgáltatásra vonatkozó anyaggyűjtés tekintetében tehát a törvényhatóságoknak csupán az a feladatuk, hogy az igazságügyi hatóságokat támogassák, s velük közöljék azokat az adatokat, melyek egyes közigazgatási szerveknek (direktóriumoknak, stb.) az igazságszolgáltatásba való beavatkozására vonatkoznak.

A statisztikai gyűjtést a központi statisztikai hivatal végezvén, az ez irányú adatok beszolgáltatása a statisztikai hivatal által szétküldött kérdőívek révén történik s a válaszok egyenesen a statisztikai hivatalnak küldendők be.

Végre azonban felhívjuk a gyűjtéssel foglalkozó szerveket a szigorú kritikára is. Nem pletykákat akarunk összeszedni, nem elfogult emberek tendenciózus jelentéseit óhajtjuk összegyűjteni, ezért kérjük, ne méltóztassanak megengedni, hogy különösen az egyéni gyűjtés és az összefoglaló jelentések kapcsán olyan adatok jussanak a gyűjtés anyagába, amelyek alkalmasak az objektív történetírás félrevezetésére. Épp ezért köszönettel vesszük az olyan egyes írásokhoz csatolt kritikai megjegyzéseket is, amelyek az író esetleges elfogultságára, tévedéseire, helytelen megítéléseire vonatkoznak. Az ilyen megjegyzések az illető irathoz csatolandók és aláírással látandók el.

Minden anyag lehetőleg mielőbb, de legkésőbb 1920. szeptember 1-ig az Országos Levéltárba (I. Vár, Országos Levéltár) szolgáltatandó be, ahol gondoskodás történik annak rendszeres beosztásáról, felállításáról és megőrzéséről. Ugyanoda kell fordulni az országos bizottság elnökéhez dr. Csánki Dezső h. államtitkár, orsz. levéltári főigazgató úrhoz egyéb a gyűjtést illető kérdésekben is. Az igazságügyi és statisztikai anyag beszolgáltatási módjáról és határidejéről az igazságügy minisztérium, illetve a központi statisztikai hivatal külön intézkednek.

 

Irat jelzete: MNL GYMSM SL XV-86-I-343.

 

***

  

2. sz. melléklet

Központi utasítás a törvényhatóságok számára az adatgyűjtés módjáról

Budapest, 1920. március 16.

 

A magyarországi bolseviki mozgalom történetére vonatkozó adatgyűjtés vázlata

 

I. A bolsevizmus előkészítése

Az oroszországi foglyok bolsevizmusa

Hazatérésük és a tanok átültetése

A hazai antimilitarista akció

A [popup title="gallilei [!] kör" format="Default click" activate="click" close text="Galilei kör: Szabadgondolkodó – szabadkőműves, baloldali – egyetemi hallgatók egyesülete Budapesten, 1908 és 1919 között, az első világháború alatt háborúellenes, pacifista álláspontot képviselt, egyes tagjait illegális röpiratok szerkesztése miatt 1918-ban börtönre is ítélték, a Tanácsköztársaság bukása után feloszlatták"] (szabadkőművesség) agitációja

A radikális szocialista és kommunista sajtó agitációja

Az októberi forradalom előkészítése

A leszerelés és a hadsereg felbomlasztása

A belgrádi fegyverszünet

A földosztási mozgalom

A szocializálási mozgalom

A polgárság lefegyverzése

A szocialista szervezkedés

A kommunista aknamunka

 

II. Története

A tanácskormány alakulása

Az első hónap

Húsvéttól a júniusi ellenforradalomig

A rendszer vonaglása

A bukás

 

III. Külpolitika

A világforradalom reménye és a külföldi propaganda

Orosz összeköttetések

Olasz összeköttetések

Bécsi összeköttetések

Müncheni összeköttetések

Hamburgi összeköttetések

Propaganda a megszállott területeken

Érintkezések az antant-missziókkal

 

IV. Hadügy

A munkássereg felállítása

Egyéb elemek (nacionalista és külföldi internacionalista elemek) a vörös hadseregben

A tiszti és vezérkar szerepe

A bizalmi rendszer és a polgári megbízottak

A hadseregszervezés

A hadsereg élelmezés

A muníciógyártás

A főhadiszállás

A hadsereg az elfoglalt területeken

A tiszántúli hadjárat

A felvidéki hadjárat

Tiszai katasztrófa

 

V. A gazdasági élet

A hirdetett elvek (a proletár ideológia)

Népgazdasági tanács

Pénzügyi politika (bankjegy kibocsátása)

A bankok szervezete

A lefoglalt és ellopott vagyon

Az értékpapírok

Az ékszerek

A bélyeggyűjtemények

Az utalványozás

Az állami jövedelmek

A földbirtok kommunizálása

A kisgazdák

A gazdasági cselédek és munkások

Kollektív szerződések

A házak kommunizálása

A gyárak kommunizálása

Ipari munkabérek emelése

Termelési költségek emelkedése

Szociális termelés

A kisipar

A kereskedelem kommunizálása (az üzletek leltározása)

Az áruelosztás

A lánckereskedelem és a batyuzás

A központok

Az általános fogyasztási szövetkezet

A termelés egyes ágaiban okozott kár felbecslése

Az állam kárának felbecslése

A falu rezisztenciája

 

VI. Közigazgatás

A központi tanácsok és a szovjet

Az egyes népbiztosságok

Közalkalmazottak Országos Szövetsége

A főváros igazgatása

A direktóriumok

A munkástanácsok

Házbizalmiak és házfelügyelők (utcai biztosok)

A szakszervezetek.

A vasút

A posta

A vörös őrség

A terrorcsapatok

 

VII. Vallásügy, egyházi élet

Az állam és egyház viszonya

Az egyházi vagyon likvidálása (alapítványok)

A vallásoktatás kiküszöbölése az iskolából

A felekezeti oktatás megszüntetése

A szerzetesrendek és a papság üldözése

 

VIII. Igazságszolgáltatás

[Megjegyzés: E fejezet keretébe tartozó részben az anyaggyűjtés az igazságügyi hatóságok feladata, amelyek jelentéseiket s ezek mellékleteit felügyelő hatóságaik útján az igazságügy minisztériumhoz terjesztik fel.]

 

Az igazságügyi hatóságok személyzetének magatartása az 1918. évi október hó 31-ik napja után. A szocialista és kommunista szervezkedés, propaganda és terror.

Az államügyészségek és a bíróságok működésének megszüntetése. A személyzet rendelkezési állapotba helyezése, új vezetők és új munkaerők alkalmazása, ezek működése.

A régi ügyeket likvidáló bizottságok tagjai és működése.

A forradalmi törvényszék felállítása, székhelyei, személyzete, a munkástanácsok szerepe, a forradalmi törvényszékek bíráinak kijelölésénél. A vádbiztosságok szervezete és működése. A politikai megbízottak hatásköre az igazságszolgáltatásban.

Eljárás a büntető ügyekben. Vád, védelem, vallatások, kínzások. A büntetések kiszabásának elvei, a büntetések neme és magassága. A protekció és a felekezeti szempont érvényesülése.

A leggyakoribb büntetések a társadalmi osztályok tagozódása szerint. Újrafelvétel, kegyelmezés. Az orvosok szerepe a büntető ügyekben.

Túsz ügyek. Bánásmód, kivégzések.

Kriminológiai intézet

A fiatalkorúak ügyeinek ellátása. Gyermekbiztosságok szervezése és működése.

A polgári peres és nem peres ügyek ellátása. A házasságon kívül született gyermekek törvényesítése, az atyaság megállapítása, az együttélésnek házassággá nyilvánítása, a házassági felbontások körül követett gyakorlat.

A telekkönyvi ügyek ellátása, a telekkönyvi forgalom a magántulajdon megszüntetése után, a pénzügyi biztosok szerepe. Az örökösödési és végrehajtási eljárás. A munkaügyi bíráskodás. Az ülnökök bevonása az ítélkezésbe. A sürgős ügyek ellátása, a panaszok.

A közigazgatási szervek beavatkozása az igazságszolgáltatásba. A direktóriumok és egyéb szervek bíráskodása.

A tőzsdebíróságok és más választott bíróságok sorsa.

A büntető és javítóintézetek valamint a bírósági fogházak ügyei. A letartóztatottak elbocsátása a likvidáló bizottságok által. A szökések, az erőszakos kiszabadítások. Változtatások a büntetőintézetek és fogházak rendjében.

Az igazságügyi hatóságok gazdasági ügyében beállott változások, az átalányoknak rendeltetésüktől eltérő felhasználása. A forradalmi törvényszékek költségei, az illetéktelen tételek, pl. étel, ital, stb.

Bűnjelek kezelése, kékpénz kicserélése. A letétkezelés.

Az ún. Tanácsköztársaság bukása után bűnvádi felelősségre vont terroristák és más kommunisták lényeges bűncselekményeinek ismertetése.

A proletárdiktatúra alatt tanúsított magatartásukért felelősségre vont igazságügyi személyzet súlyosabb fegyelmi ügyeinek jellemző adatai.

A tanácsrendszer bukása után elkövetett kommunista izgatások

 

IX. Közoktatás- és közművelődésügy

Kultúrpolitikai, pedagógiai és adminisztratív reformok és reformtervek. Szervezeti átalakítások, hadjárat a tankönyvek ellen

A közoktatásügyi közigazgatás és az államosítási bizottság működése a központban és vidéken (művelődési megbízottak, államosító megbízottak)

Gyermekszórakoztatás, játék- és népiskolák

Polgári és középiskolák

Szakiskolák

Óvó,- tanító és tanárképzés

Egyetemek, műegyetemek, főiskolák, munkásegyetem

A nemzeti kisebbségek oktatásügye

Iskolai egészségügy: Iskolai és iskolán kívüli testnevelés; nemi felvilágosítás

Ifjúsági irodalom (lapok, könyvek, propaganda iratok tanulók és általában „ifjúmunkások" számára

Diákgazdaság és diákpolitika (bizalmi rendszer a tantestületben és az iskolában)

Országos gyermeküdülési hivatal

Az oktatószemélyzet bevonása a kommunista propagandába és díjazása. (A tanítói szakszervezet és a

tanítói szakosztálya 1918. őszétől kezdve; tanítók átképzése, felhasználása politikai tevékenységre.)

A propaganda csoport, ill. osztályok (a tudományos propaganda osztály, továbbképző (szabadoktatási) tanfolyamok, ifjúmunkás propaganda és a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége, hadsereg propaganda) propaganda előadások, marxista tanfolyamok

A „Munka" című kőnyomatos lap és a szorosabb értelemben vett propaganda iratok, - plakátok és filmek

Múzeumok és tudományos gyűjtemények, magángyűjtemények rekvirálása

Könyvtárügy

Tudomány, irodalom és művészet (tudományos és irodalmi társaságok; a direktóriumok szerepe, folyóiratok; szépirodalmi lapok és művek; színház, zene, tudósok, írók és művészek katasztere, a Szellemi Termékek Országos Tanácsa.)

Levéltárügy

Sajtó (az eddigi pontokban felsoroltakon kívül; politikai irodalom)

 

X. Egészségügy

Népbiztosság

A proletárdiktatúra és az orvosi rend. Az orvosok szocializálása

Az Országos Orvos-Szövetség „beszüntetése"

Az Orvosok Szakszervezete

Lakásügy (hygienikus [!] szempontból). Táplálkozás, élelmiszer beszerzés, fürösztés, fürdőügy

Kórházak. Ápolószemélyzet. Szanatóriumok

Klinikák. Orvosi fakultás

Fertőtlenítő intézet. Bakteriologikus [!], illetve egészségügyi laboratóriumok

Tiszti főorvosi hivatal, kerületi tiszti orvosok

Munkásbiztosító pénztárak

Hadigondozás. Rokkantügy

Katonai egészségügy

Gyógyszerészet

Gyermekvédelem

Nőnemű orvosok szerepe

Utóhangok:

(A MONE {Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete} keletkezése

Igazoló eljárások lefolytatása a különböző testületekben, társulatokban stb.

Az egyetemi előadások szünetelése és annak okai.)

 

XI. Közélelmezés

Ácsorgás. Jegyrendszerek

Vörös hadsereg részére történt rekvirálás

A falu rezisztenciája

Batyuzás.

 

XII. A lakásügy

 

XIII. Szereplő egyének és azok életrajzi adatai

Népbiztosok

Politikai megbízottak

Exponált egyéniségek

Bolsevikiek [!] lehető teljes névjegyzéke

 

XIV. A bolsevista üzelmek a vidéken

Salgótarján

Miskolc

Kassa

Szatmár

Debrecen

Szolnok

Kecskemét

Szeged

Kalocsa

Ráckeve

Székesfehérvár

Veszprém

Győr

Esztergom

Pápa

Sopron

Szombathely

Nagykanizsa

Kaposvár

Szekszárd

Kapuvár

Léva

Nagyvárad

 

XV. Ellenforradalmak (bel- és külföldön)

XVI. A megszálló csapatok és a bolsevizmus

XVII. A bolsevizmus után folytatott agitáció és a megjelent nyomdatermékek

 

Irat jelzete: MNL GYMSM SL XV. 86-I-343. - Stencil másolat.

 

 

Ezen a napon történt április 20.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők