A magyar gyapot 1934-ben

„Talán mindannyian megérjük még, hogy ruházkodásunknak ez a fő anyaga magyar pamut-ból fog készülni.” – Már a ’30-as években is bizakodtak abban, hogy a hazai gyapottermesztés megoldhatja textiliparunk nyersanyagkérdését, és magyar alapanyagból előállíthatunk magyar pamutot. Az itt közölt, 1934–1935-ben keletkezett dokumentumok a gyapottermesztés megin-dítására tesznek javaslatot, de a kísérlet kudarcáról is beszámolnak.

„Egyelőre óva intjük a gazdát a kockázatos kísérletezéstől."

A pamuttermesztés kérdésében dr. Koós Mihály ny. államtitkár, az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója nyilatkozott a Közgazdaság című újságnak, 1934. július 4-én. A magyar gyapottermesztési kísérletekről elterjedt hírek nagy érdeklődést váltottak ki. „Nemcsak a magyar mezőgazdaság esetleges új termelési ágáról és ennek esélyeiről van szó, hanem egy fejlődő, nagy magyar iparág nyersanyagellátásáról is."
Az eredménytelen kísérletek mindenkit kétkedővé tettek, az Országos Mezőgazdasági Kamara mégis foglalkozott a kérdéssel. Úgy vélték, hogy a kísérleteket eddig nem a megfelelő talajon végezték, és az eredeti, egzotikus termelési helyről származó vetőmagvakat használták. Most már tudták, hogy a gyapot a jobb minőségű, meleg homoktalajokat kedveli, és vannak olyan vetőmagvak, amelyek Európában - Romániában és Bulgáriában - akklimatizálódtak. Ezekben az országokban teljes sikerű termelés folyik, így valószínű, hogy a magyar klíma alatt is lehet szó gyapottermelésről. Egy évvel korábban Kecskeméten folytak kísérletek Bulgáriából behozott magvakkal, amelyek a növény kifejlődése, beérése, sőt minősége tekintetében is eredményesnek bizonyultak.
Ez azonban a dolognak még csak a növénytani, természetrajzi része. „Nem nyert még megállapítást, hogy a gyapottermelés gazdaságos-e." Az Országos Mezőgazdasági Kamara kísérletei most ennek tisztázására irányulnak. Jelenleg kilenc birtokon, két-két hold területen folynak próbatermelések, amelyek a gazdaságosság kérdését is tisztázni akarják - hangsúlyozta a közgazdász.
„Tekintettel arra, hogy ez a kérdés még nincs eldöntve, nem bíztathatunk senkit, hogy nagy költséggel gyapotot próbáljon termelni, és egyelőre óva intjük a gazdát a kockázatos kísérletezéstől." Köszönet illeti Goldberger Leót, aki az Országos Mezőgazdasági Kamara rendelkezésére bocsátotta a három éves próbatermelés költségeit, 10 000 pengőt.
A fizikai feltételek kedvezőek - mutatott rá dr. Koós Mihály - Románia már exportra is termel gyapotot. Sok más termény, mint a barack, a tengeri, a paprika egzotikus eredetű akklimatizált növény. Miért éppen a gyapotot ne lehetne meghonosítani?
„Ismétlem azonban, hogy ez csak a kérdés természetrajzi oldala, s ma még kétséget kizáróan nem lehet megállapítani, hogy a Szarka Nándor által Kecskeméten bulgáriai magvakból termesztett gyapot valóban nagy átalakulást hoz-e a magyar szövőipar nyersanyagellátásában." Szarka Nándor kísérletei azonban nem bizonyultak gazdaságosnak, sőt, éppen ráfizetett a pamutüzletre.
A magyar gyapot ügyével a textilesek 1935-től már nem foglalkoztak. A Pesti Tőzsde hasábjain 1934. november 3-án maga Goldberger Leó a nyersanyagkérdésről szólva éppen azt hangsúlyozta, hogy az egyedüli megoldás a deviza előteremtése, az ipari export fokozása. Ugyanitt 1935. április 11-én arra figyelmeztetett, hogy „az ipari autarkisztikus törekvéseknek is ésszerű határok között kell maradnia."
A Goldberger gyár a továbbiakban még nagyobb mértékben növelte exportját. A pótanyagok felhasználására tett kísérletek hasznosnak bizonyultak, mert a háború alatt a nyersanyagimport leállt, de magyar gyapot termesztésével akkor sem foglalkoztak.
Valóban nagy hasznot hozhatott volna a gyárnak, ha a legfontosabb nyersanyagát, a pamutot, vagyis a gyapotot hazai forrásokból szerezhette volna be. Ha valakinek, úgy G. Leónak súlyos gondokat vehetett volna le a válláról a hazai pamut. A pamutláz évében fel is kérte Schmidt Rezsőt, Magyarország geológiai természetének alapos ismerőjét a kísérleti pamuttermelés költségvetésének elkészítésére. A költségvetést 1934 januárjában megkapta. Annak készítője maga is a magyar pamuttermesztés lelkes és meg nem értett hívének mondta magát.
A lelkesedés ellenére az elképzelés igen óvatos volt. Mindössze tíz, egyenként öt holdas területen képzelte el a kísérleti termelést. Ennél nagyobb kísérleti telep létesítését már kockázatosnak tartotta.
1934. júniusban Goldberger Leó a felsőházban az 1934/35. évi költségvetés vitájában az árkérdéshez hozzászólva említette meg a magyar pamuttermelés kérdését.
Szarka Nándor kísérleteinek kudarcával a kérdés lekerült a napirendről, csak az '50-es években éledt újra. A monumentális kísérlet kimenetele végképp kijózanította a magyar pamuttermesztés szorgalmazóit.
Az idézett újságcikkeket a Goldberger gyárban gyűjtötték össze. A levéltári anyagban Z 1349, Goldberger Sám. F. és Fiai Rt., Ügyvezető Igazgatóság, 87-89. csomó, 607. tétel, Újságkivágatokban találhatók.

Ezen a napon történt december 06.

1912

Ludwig Borchardt irányításával dolgozó német régészcsoport megtalálja Nofertiti portréját.Tovább

1916

I. világháború: A központi hatalmak csapatai bevonulnak az elfoglalt Bukarestbe.Tovább

1917

I. világháború: Az Amerikai Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar MonarchiánakTovább

1917

A kanadai Halifax kikötőjében felrobban az SS Mont-Blanc francia lőszerszállító hajó. 2000 ember életét veszti, 9000 sebesült. 2 km2-es...Tovább

1938

Német–francia megnemtámadási nyilatkozat.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő