A nagyok árnyékában

Egy cserekapus Puskásról, Kocsisról, Cziborról és a Honvéd 1956-os túrájáról

„Puskás volt az, aki szembeszállt a vezetőkkel, és megpróbálta nehézségeimet könnyebbé tenni. [...] Ahogy visszaemlékszem, sok játékosnak segített, nemcsak a Honvéd berkein belül, hanem más csapat játékosain is. Én Puskást 1950 előtt, mint labdarúgót nem ismertem közelebbről, csak újságon keresztül. A Honvédben megismertem emberi jó tulajdonságait, és mint labdarúgót is. Mint ember nagyon jószívű, és mindenkin segített, akin tudott. A csapaton belül a kisebb játékosok mellé állt, ha az a játékos esetleg segítségre szorult. A kollektívát soha nem bontotta, hanem inkább összefogta."

4. Garamvölgyi Ágoston kézzel írt önvallomása Kocsis Sándorról

d. n.

 

Kocsis: 1950 augusztusában, mikor a Honvédhoz kerültem, ismertem meg. A Honvéd sporttiszti tanfolyamán két-három órán együtt részt vettünk. Edzéseken és mérkőzéseken voltunk még együtt. Kocsist, mint embert nemigen ismertem, már csak azért sem, mert mérkőzések után ő volt az első, aki elhagyta az öltözőt, sőt közös vacsorán sem láttam sokszor.

Kocsist kb. így lehet jellemezni. Senkivel és semmivel nem törődő ember. Mielőtt még megnősül[t], magára sokat nem adott. Én amint tudom, a labdarúgás a mindene, hisz elég korán jött fel, mint válogatott, és hamar nagy névre tett szert. A Honvéd labdarúgó [csapat] berkein belül hangját keveset lehetett hallani, az első időben Puskással nemigen jött ki, erre azt mondták, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. Szüleit nagyon szereti, édesapja minden mérkőzésen jelen volt, sőt édesanyját is többször láttam.

Barátságban nem voltam vele, és így közelebbről nem ismerem. Tudtommal pártnak tagja nem volt. A csapat berkein belül politikáról szó nem volt, így őt sem hallottam politikai véleményéről. Együttlétünk alatt Budai II. és Czibor volt a barátja, ez érthető, hisz mindhárman egy anyacsapattól kerültek ki. Hogy kivel állt még barátságban, azt nem tudom, legtöbbször Budai II.-vel láttam, de itt is csak a sportmegmozdulásokon és előkészületeinken.

Miután a csapat szétszéledt, vele inkább a Münchnerhof Hotelban találkoztam. Ebben az időben Kocsis a hazajövetellel foglalkozott, amint láttam, tanácstalan volt. Tudomásom szerint többször beszélt onnan telefonon a szüleivel, hogy mi volt a beszélgetés lényege, azt tőle tudtam, szülei hívták őtet haza. A feleségén és gyerekén kívül még vele láttam anyósát és felesége leánytestvérét, akik Bécsben élnek. Mikor én Olaszországban (Bordigherában) voltam, az újságból tudtam meg, hogy Kocsist a Fiorentina szerződteti. Később ugyancsak az újságból tudtam meg, hogy Kocsis Zürichben van, és lehet, hogy ott szerződik. Én levelezésben nem álltam vele, sem családjával, így amit tudtam róla, azt csak az újságból tudtam.

Kocsis a görög túra után vált el a társaságtól, és utazott el Bécsből. Még milanói tartózkodásom alatt beszéltem egy Solti nevű illetővel, aki azt mondta nekem, hogy ő foglalkozik Kocsis szerződtetésével. Mielőtt hazatértem, azt hallottam, sőt olvastam az újságban, hogy Kocsis már bajnoki mérkőzést játszott. Hazautazásom előtt hozzátartozóival nem találkoztam, így róla többet nem tudok.

 

Jelzet: ÁBTL 3.1.5. O-11912. 26-27. oldal.

Ezen a napon történt december 06.

1912

Ludwig Borchardt irányításával dolgozó német régészcsoport megtalálja Nofertiti portréját.Tovább

1916

I. világháború: A központi hatalmak csapatai bevonulnak az elfoglalt Bukarestbe.Tovább

1917

I. világháború: Az Amerikai Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar MonarchiánakTovább

1917

A kanadai Halifax kikötőjében felrobban az SS Mont-Blanc francia lőszerszállító hajó. 2000 ember életét veszti, 9000 sebesült. 2 km2-es...Tovább

1938

Német–francia megnemtámadási nyilatkozat.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő