Felszáll Moszkvából a „szovjet Lindbergh”: Valerij Cskalov (és társai). ANT-25 típusú gépe az Északi-sark érintésével két nap múlva száll...Tovább
A nagyok árnyékában
„Puskás volt az, aki szembeszállt a vezetőkkel, és megpróbálta nehézségeimet könnyebbé tenni. [...] Ahogy visszaemlékszem, sok játékosnak segített, nemcsak a Honvéd berkein belül, hanem más csapat játékosain is. Én Puskást 1950 előtt, mint labdarúgót nem ismertem közelebbről, csak újságon keresztül. A Honvédben megismertem emberi jó tulajdonságait, és mint labdarúgót is. Mint ember nagyon jószívű, és mindenkin segített, akin tudott. A csapaton belül a kisebb játékosok mellé állt, ha az a játékos esetleg segítségre szorult. A kollektívát soha nem bontotta, hanem inkább összefogta."
5. Garamvölgyi Ágoston kézzel írt önvallomása Czibor Zoltánról
d. n.
Czibor: 1956 elején ismertem meg, mikor a Honvédhoz másodszor kerültem vissza. Tudomásom szerint a Kinizsiből a Csepelbe, és onnan került a Honvédba. Az itthon eltöltött, vagyis a Honvédban együtt eltöltött idő alatt csak a sportversenyeken és annak előkészületein voltunk együtt. Barátságba sem ebben az időben, sem a későbbiekben nem kerültem vele. Mikor az országot elhagytuk, és a dél-amerikai túránknak vége lett, Rómában voltam vele együtt, egy hetet. Mikor a csapat szétszéledt, Czibor rögtön Rómába ment, mivel ott az AS Romával előszerződése volt. Ebben az időben a családja már Rómában lakott, az egyesülettől kapott lakásban, amit ő mesélt nekünk.
Én róla nagyon keveset tudok, mert komolyan venni tőle semmit nem lehetett, mindenből viccet csinált. Míg vele együtt Rómában voltam, ő azt mondta nekem, hogy az ottani szerződése biztos, mikor én egy héttel később elváltam tőle, és visszautaztam Bordigherába, ott az újságban olvastam, hogy Czibor a Firenzével tárgyal. Két hónappal később szintén újságon keresztül tudtam meg, hogy Barcelonába (Spanyolországba) ment, és ott a Barcelonával köt szerződést. Rómában eltöltött idő, amit némileg Cziborral töltöttem, nekem egy kissé kellemetlen volt, mert családját nem ismertem közelebbről. Feleségét is csak az itthoni mérkőzéseken láttam néha. Mikor a Honvéd csehszlovákiai túrán családostól együtt volt, akkor sem voltunk sokat
. Feleségem nagyon új és szerény volt, és a Honvéd-asszonyok barátságát nemigen kereste, a versenyt nem tudta és nem is akarta felvenni a többi asszonnyal, így Czibornéval sem.Czibort mint embert nem ismertem [popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="Anonimizált szövegrész."]. Mint játékost becsültem, mert jó labdarúgó volt. Rómában az egy hét alatt egy-két szórakozóhelyen voltunk együtt, de ezt ritkán tette, mert az ottani profi labdarúgás tiltotta ezt, sőt a vezetők súlyosan büntették ezeket. Két-három alkalommal elkísértem Czibort az edzésekre, azzal a szándékkal, hogy én is edzek, de az ottani vezetők és edző ezt nem engedték meg nekem, így csak végignéztem az edzéseket. Baráti köre inkább az AS Roma labdarúgói voltak, idejét a labdarúgópályán és annak klubjában töltötte. Ebben az időben Czibornak sok olasz labdarúgó-rajongója volt már, akik, ha látták, meg-megállították őtet, ezeket a rajongókat én nem ismertem. Egy alkalommal találkoztunk a Sárosi Gyurkával, akit abban az időben küldtek el az AS Romától. Beszélgetésünk rövid volt, mert akkor tudtam meg Sárositól a görög követség címét, és én rögtön el is váltam tőlük, hogy felkeressem a görög követséget, mivel az Östreicher azt írta nekem, hogy a görög vízumom ott van, amivel Görögországba és onnan Egyiptomba megyünk próbajátékra, de ebből nem lett semmi. Czibor nekem azt mondta akkor, hogy ne foglalkozzak a görög dologgal, hanem maradjak Olaszországban. Felajánlotta anyagi segítségét, de én azt nem fogadtam el, így utaztam, és váltam el tőle Rómából.
Ottlétem alatt a családja egy kissé szűkösködött, már azért is, mert Czibor családja 7 főből áll: feleség, 3 gyerek, Czibor húga, az itthonról magával vitt cselédlány és ő maga. Czibor kocsit tartott, amin tudomásom szerint később túladott. Én a családi és privát dolgaiba nem turkáltam, nem kérdeztem soha tőle, hogy most mit csinál, már csak azért sem, mert akkor én úgy tudtam, hogy a szerződése biztos. Barátait nem ismertem, közel hozzá soha nem férkőztem és nem is akartam. Ő nagynevű játékos volt, engem nagyon kevesen ismertek. Ha társasággal volt, én soha nem mentem közéjük, mert én ismeretlen voltam számukra. Pedig Rómában játszottam, de az újságok nem az én nevemet közölték.
Bordigherába való visszautazásom után Puskásné közölte feleségemmel, hogy Czibor írt neki, és nekem üdvözletét küldi. Mikor már én családommal együtt Nyugat-Németországban voltam, onnan felkerestem Czibort levelemmel, de erre választ nem kaptam. Úgy gondolom, hogy válaszra sem méltatott, mert levelem nem tért vissza, ezek szerint kézhez kapta azt. Hazatérésem előtt Bécsben hallottam, hogy Czibor Barcelonában köt szerződést, többet róla nem tudok.
Jelzet: ÁBTL 3.1.5. O-11912. 28-30. oldal.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 18.
Franciaország tűzszünetet köt a németekkel.Tovább
Az NSZK labdarúgó válogatottja az Európa-bajnokság brüsszeli döntőjén 3-0-ra győzi le a Szovjetunió csapatát.Tovább
Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és Jimmy Carter amerikai elnök Bécsben aláírja a SALT-2 megállapodást.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő