A nagyok árnyékában

Egy cserekapus Puskásról, Kocsisról, Cziborról és a Honvéd 1956-os túrájáról

„Puskás volt az, aki szembeszállt a vezetőkkel, és megpróbálta nehézségeimet könnyebbé tenni. [...] Ahogy visszaemlékszem, sok játékosnak segített, nemcsak a Honvéd berkein belül, hanem más csapat játékosain is. Én Puskást 1950 előtt, mint labdarúgót nem ismertem közelebbről, csak újságon keresztül. A Honvédben megismertem emberi jó tulajdonságait, és mint labdarúgót is. Mint ember nagyon jószívű, és mindenkin segített, akin tudott. A csapaton belül a kisebb játékosok mellé állt, ha az a játékos esetleg segítségre szorult. A kollektívát soha nem bontotta, hanem inkább összefogta."

6. Garamvölgyi Ágoston kézzel írt vallomása Kalmár Jenő edzőről

d. n.

 

Kalmár. 1952-ben ismertem meg, mikor

helyét ő vette át. Az első időben keveset voltam vele, mivel ő az első csapattal volt állandóan, én a második csapatban játszottam. Az edzéseimet vele bonyolítottam le, mivel kerettag voltam. 1952-ben, mikor a válogatott az olimpiára készült, Kalmárral egy kis összetűzésem volt, és ebből az összetűzésből egy fal keletkezett közöttünk. Én ebben az időben tagja voltam az olimpiai keretnek. Az előkészületeken mindig pontosan megjelentem, egy alkalommal az újságban olvastam, hogy meg vagyok hívva a keret edzőmérkőzésére, és ugyanakkor a B-keretben is szerepeltem, így nem tudtam, hogy hova menjek. Tudomásom szerint Kalmárnak kellett kiértesíteni a játékosokat, de engem nem értesített, ezt később tudtam meg. Mivel nem jelentem meg az előkészületi edzésen, kimaradtam a keretből, és így nem tudtam az olimpiai kerettel elutazni az olimpiára. Kalmárnak később ezt megmondtam, és ebből támadt közöttünk az a bizonyos fal, ami végigkísért együttlétünkig.

Kalmárnak a csapatban nagyon sok szava nem volt, mivel a csapat tele volt neves játékosokkal. Edzéseit mindenki szívesen csinálta, mert mint szakembert minden játékos elismerte.

Mikor a csapat szanaszét ment, ő Bécsben tartózkodott a családjával együtt. Rövid idő elmúltával átvette a bécsi Wacker edzéseit. Mikor a görög dologba én is beléptem, tudtam meg, hogy Kalmár is annak a csapatnak lesz az edzője. Én ezzel nemigen törődtem, mert a görög ügyek elindulása előtt látható volt, hogy nem lesz végleges a szerződésünk. Kalmárral ebben az időben néhányszor találkoztam, mivel ügyünk együvé tartozott. A görög különítmény edzéseit ő vezette, de csak felületesen, mert a Wacker (bécsi) edzéseit tovább folytatta. Két-három alkalommal találkoztam vele a Goól presszóban. Egyszer egy ilyen találkozásnál Kalmár nekem azt mondta, miért nem megy haza, Guszti, hisz magának nincs olyan nagy neve, hogy itt kint szerződést tudjon kapni, én erre azt válaszoltam, hogy miért nem megy haza Jenő bácsi. Ő erre azt mondta nekem, hogy ő már régen hazament volna, de a családja nem jön, én ezt meg is értettem, mert tudomásom szerint a felesége osztrák, és így a családja nélkül nem akar hazatérni.

Baráti társasága főleg feleségén keresztül az ott élő rokonokból áll. Idejét többnyire a Wacker sporttelepén tölti. Az ottani elfoglaltsága végett keveset láttam, így csak annyit tudok róla, hogy a görög dolog végeztével továbbra a

maradt.

Ismeretségem vele nem volt baráti, még sporttársi sem, mert bennem mindig az olimpiai lemaradásom élt, aminek részesét őt láttam. Levelezésben nem álltam vele. Családjáról annyit tudok, hogy leányát tovább egy osztrák iskolában taníttatja, felesége végzi a házimunkákat. Mielőtt hazajöttem, nem láttam.

 

Jelzet: ÁBTL 3.1.5. O-11912. 31-33. oldal.

 

Ezen a napon történt július 07.

1919

A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege kivonul a Felvidékről; a Szlovák Tanácsköztársaság bukása.Tovább

1939

Kárpátalján megszűnik a katonai közigazgatás, hatályba lép a polgári közigazgatásra vonatkozó rendelet.Tovább

1951

Az első színes televízióadás az Egyesült Államokban.Tovább

1985

Taróczy Balázs (Heinz Günthardttal) első magyar győztesként megnyeri a férfi párost Wimbledonban.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő