Képgaléria megtekintéseMussolinit olasz kommunista partizánok kivégzik, szeretőjével, Clara Petaccival együtt.Tovább
Az Ezredévi Kiállítás 1896-ban
„Ami a kiállítási területet illeti, az eddig folytatott tárgyalások mai állása a következő: A fő- és székváros közönsége 1892. évi november 9-én tartott közgyűléséből 1104. szám alatt hozott határozata alapján arról volt szíves értesíteni, hogy úgy a városligetnek azt a részét, mely az 1885-iki országos kiállítás czéljaira rendelkezésére állott, mint a Stefánia út jobb oldalán levő és a nyári színkörig elterjedő városligeti részt is átengedni kész; s egyúttal közölte azon óhajtásokat, melyeket a fő- és székváros érdekeire való figyelemmel szem előtt kíván tartatni.”
Az ünnepségek
A millenniumi ünnepségek három pillérre épültek. Az első, egyben legmeghatározóbb pillért az úgynevezett „civilizatórikus, kulturális beruházások" jelentették. A fentebb már említett új építményeken kívül többek között az alábbiak tartoztak ide: négyszáz új népiskola létesítése országszerte, a Szépművészeti Múzeum megépítése, a királyi vár felújítása, a földalatti megvalósítása, a Mátyás-templom rekonstrukciója és környékének rendezése, a Műcsarnok, több kórház, illetve kórházi szárny átadása és a Vígszínház megépítése magántőke bevonásával. A második pillér a „szimbolikus tartalmú nemzeti önkifejezés" volt, amely a Millenniumi Emlékmű létrehozását, egy Szent István-szobor emelését a Várban, a hét honfoglaló magyar törzsnek emléket állító hét emlékoszlop felállítását az ország hét valamint a városligeti Ezredévi Kiállítás megrendezését jelentette. Végül a harmadik pillér a „ceremoniális rész" volt, amely az ünnepségsorozat ideologikus keretét adta, „ami hol egy-egy megnyitáshoz kötődően, hol külön alkalmanként nyilvánult meg." Ezek közé sorolható például a Felsőház és a Képviselőház együttes ünnepi ülése, „nagyszabású banderiális felvonulás, [...] katonai parádé tizenhétezer katona részvételével, ökörsütéssel és tűzijátékkal bővítve; az Ezredévi Kiállítás megnyitója és más hasonló . |  |
 |  |
A kiállítás
A kiállítás megrendezésének koordinálására egyébként a Wekerle-kormány még 1892 szeptemberében létrehozta a kiállítás országos bizottságát, ami a kereskedelemügyi tárcát vezető Lukács Béla elnöklete alatt tevékenykedett, decemberben pedig kinevezték Németh Imre nyugalmazott miniszteri tanácsost, kereskedelmi múzeumi direktort az Országos Kiállítás
A szervezők Magyarország szellemi és tárgyi értékeit két főcsoportban kívánták a publikum elé tárni. Az I. főcsoport a történelmi kiállítás nevet viselte, a II. főcsoport pedig a jelenkori kiállítás címet kapta, amely ezen belül húsz csoportra tagolódott a művészettől elkezdve egészen aA május 2-ától október végéig nyitva tartó Országos Kiállítás látogatottsága alapján is elmondható, hogy valóban nagy horderejű, tömegeket megmozgató eseményről volt szó. Összesen 2 928 946 napijegy kelt el, de a napijegyes látogatók mellett a bérletesek, szabadjeggyel rendelkezők, illetve a nagy tumultusok idején beözönlő tömeg jócskán megnövelték a látogatói összlétszámot, mely így nagyjából öt millióra
A nagy érdeklődést garantálta az is, hogy a kereskedelemügyi miniszter jelentős kedvezményekkel kívánta biztosítani a „a szegényebb sorsú kisiparosok, kiskereskedők és ipari segédmunkások" számára „az ezredéves kiállítás és a fő- és székváros megtekintését." A kedvezmények érintették az utazás költségeit, az elszállásolást, az élelmezést, az idegenvezetést, a belépő jegyek árát stb. (Lásd az 5. forrást!)Írók és hírlapírók közleménye
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 28.
1945
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő