Az Ezredévi Kiállítás 1896-ban

„Ami a kiállítási területet illeti, az eddig folytatott tárgyalások mai állása a következő: A fő- és székváros közönsége 1892. évi november 9-én tartott közgyűléséből 1104. szám alatt hozott határozata alapján arról volt szíves értesíteni, hogy úgy a városligetnek azt a részét, mely az 1885-iki országos kiállítás czéljaira rendelkezésére állott, mint a Stefánia út jobb oldalán levő és a nyári színkörig elterjedő városligeti részt is átengedni kész; s egyúttal közölte azon óhajtásokat, melyeket a fő- és székváros érdekeire való figyelemmel szem előtt kíván tartatni.”

3. Árusítási tájékoztató a kiállító cégek és személyek részére

 

Tájékoztatás

az ezredéves kiállítás területén kiállítók által folytatandó elárusítás ügyében.

1896. január 21.

Az elárusítás módozatai         Az ezredéves kiállításon bemutatott tárgyak:

Közvetlen és közvetve

elárusítás        a) közvetlen a kiállító vagy ennek megbízottja, vagy

                        b) az igazgatóság kebelében szervezett elárusítási osztály közreműködésével, tehát közvetve árusíthatók el.

Detailszerű elárusítás A közvetlen folytatott elárusítás ismét lehet:

                        1. detailszerű, a mennyiben a kiállítás területén készült tárgyak,

                        emléktárgyak,

                        háziipari czikkek,

                        ékszerek,

                        arany- és ezüst-áruk,

                        díszmű-tárgyak,

                        anyag- és üvegipari tárgyak,

                        művirágok,

                        műlakatos- és fémipari czikkek,

                        élelmezési czikkek stb.

                        a vevők által azonnal el is vihetők, ha azok azonnal lehetőleg hason-minőségű és mennyiségű tárgyakkal pótoltatnak a kiállító által;

A kiállított tárgyakra

szorítkozó elárusítás. 2. tisztán a kiállított tárgyakra vonatkozó, a mennyiben e tárgyak az 1. pontban felsorolt kategóriák alá nem tartoznak, s így a kiállítás szabályzata értelmében a kiállítás bezárta előtt el nem vihetők.

A közvetlen elárusítás feltételei           Akinek elfogadott bejelentése van és a kiállítandó tárgyait akár detailszerűen, akár a 2-ik pontban adott módozat szerint közvetlenül maga vagy személyzete által akarja elárusítani, tartozik:

Engedély         a) elárusítási engedélyért folyamodni;

Illeték              b) a megállapított elárusítási illetéket fizetni;

(Az elárusítási illetékeket tárgyazó díjszabást kiállítási igazgatóság készséggel küldi meg minden érdeklődőnek.)

A megbízott     c) megbízottját az igazgatóságnál bejelenteni.

A közvetett elárusítás feltételei            Aki az igazgatóság kebelében szervezett elárusítási osztály, illetve a felügyeleti személyzet közreműködését kívánja igénybe venni:

            a) külön elárusítási engedélyt váltani nem tartozik;

            b) nem elárusítási illetéket, hanem a tényleg eladott tárgyak után fizet jutalékot;

Jutalék             (A jutalék nagyságát tárgyazó díjszabást a kiállítás igazgatósága készséggel küldi meg az érdeklődőknek.)

Meghatalmazás   c) tartozik, a mennyiben ezt bejelentési ívén nem tette volna, ez nem tette volna, ez irányban meghatalmazást adni a kiállítás igazgatóságának.

A közvetlen elárusítással megbízott belépése a kiállításra     A kiállító, ki tárgyainak közvetlen elárusítására engedélyt kapott, és megbízottat állított, kívánhatja, hogy megbízottja részére szabad bemenetre jogosító munkásjegy állíttassék ki.

Az elárusítási osztály elszámolása      A kiállító, aki tárgyainak elárusításával a kiállítás elárusítási osztályát bízta meg, kívánhatja, hogy az elárusítás eredményéről részletes könyvkivonat, elszámolása kézbesíttessék neki, nemkülönben, hogy a kiállított tárgyak alapján megrendelések is fogadtassanak el javára.

Figyelmeztetés            Minden kiállítónak érdekében áll az elárusítás kérdését mielőbb tisztázni, nehogy a kiállítás megnyitását megelőző néhány heti időben kérelmének gyors elintézése a munkahalmaz miatt akadályokba ütközzék.

Budapesten, 1896. évi január hó 21-én.

Az ezredéves országos kiállítás

Igazgatósága

 

Jelzet: MOL XXXII-23-i-3. 42. d. - Magyar Országos Levéltár. A Központi Statisztikai Hivatal Levéltára. KSH elnöke alá tartozó szervek iratai.

Ezen a napon történt április 20.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő