„alea belli dubia”

Az oszmánellenes európai összefogás kialakítása

„Mivel azonban a háború kockájának fordulása mindig kétséges, és igazából nem lehet tudni, hogy ennél a háborúnál, amelyik eddig Őcsászári Felsége számára előnyösnek mutatta magát, mi fog történni Törökországban és Magyarországon, ezt az előnyt minél inkább szükséges kihasználni, és egyesült erőkkel az ellenség ellen kell tevékenykedni.” – szögezte le 1683. október 22-én, tizenkét nappal a győztes párkányi csata után I. Lipót császár legfőbb tanácsadói testülete a titkos konferencia.

Forrás

Jegyzőkönyv a Titkos Konferencia 1683. október 22-i üléséről

Der Röm[ischen] Kay[serlichen] May[estät] gehaimben rath, cammerern und reichs vice canzlern, herrn Leopoldt Wilhelmb grafen zu Königseeg und Rottenfels, rittern des guldenen

[etc]. Hiemit in fr[eun]tl[ichkeit] zu errinderen was gestalt Ihrer Kay[serlichen] May[estät] die bey denselbem den zway und zwainzigsten dises gehaltene conferenz, bey welcher beede Ihre Kay[serlichen] May[estät] Cammerer, und gewester internuntius an der herr graf Alberto Caprara, und resident, herr Geörg Christoph von Kunitz über ihre vorschläg auf was weis der nunmehr angefangene krieg mit denen Türckhen und andern feinden nach der, von Gott dem allmächtigen verliehener victori und gemachten processen am best- und nüzlichsten zu continuieren, auch denen feinden am maisten abbruch gethan, und schaden zugefüegt werden möchte, gehorsambist referirt worden, dieselbe sich auch darauf unter andern gnädigst resoluirt haben, weillen durch die Albaneser und Bosneser, welche siche, wie wohl zu glauben, des schwären türckhischen jochs entziehen. Und wann sie nur könten, alles gehrn thuen würden, dem feind ein grosser abbruch und anshenliche diversion gemachl, dieselbe aber wegen der weithentlegenheit nicht anderist als durch eine schiff armata auf dem meer erhalten werden khönte, d[a]ß mann solchemnach alle diligenz anwenden, und zuelängliche remedia tentiren, dahero Ihre Bäpstl[iche] Heyl[ilgkeit] durch den herrn cardinalen Pio, die republic zu Venedig durch dero abgeordneten aaldaa, den gros herzog zu Florenz, die ritterschafft zu Malta, und andere fürsten aber, durch andere ersuchen solle, zu disen vorhabenden werckh, und erhaltung des gewünschten effects, unter d[er] direction Ihrer Bäpst[lichen] Heyl[igkeit] die es auch aus tragenden besond[eren] eyffer nicht abschlagen würden, ihre hilffliche hand zu biethen, und alle mögliche assistenz zu thuen, mit bewöglicher vorstellung, d[a]ß es nun die vorthpflanzung der chatholischen religion angehe, dieser krieg contra ganz gerecht, Gott der allmachtige die guette intentiones hoffentlich secundiren, und mann desto besser progress haben werde, da Ihre Kay[serliche] May[estät] iezo mit der coniungiert, in Thürckhey die sachen in verwürtten stand, durch die, von Gott verlichene anseheliche victori vor dem feind merckhlicher abbruch beschehen, auch Ihrer Kay[serlichen] May[estät] und d[er]o alliirten völckher mueth gewachsen, hingegen der feind ihrer diminuirt. Jedoch gleichwohlen, weillen alea belli und mann nicht aigentlich wissen khann, was bey wehrenden disen krieg, d[er] zwar sich bishero für Ihro Kay[serlichen] May[estät] gahr favorabel erzaigt, in Türkhey, oder Hungarn sich noch eraignen möchte, dieser coniuncturn sich umb sovill mehr zu bedienen, und unitis wider die feindt zu agiren seye, massen Ihre Kay[serliche] May[estät] nicht weniger ihres orths möglichsten fleis werden anwenden lassen, damit durch aigene abschickhung in Moscau und Persien die notturfft, und die sich erzaigende guette gelegenheit remonstrirt, auch vermittels Ihrer May[estät] des königs in Pohlen, die Cossäckhen in Saporovia durch ein gewises stuckh geldt, damit sie die Tartarn inquitirn und zu haus bleiben machen, erhandlet, gleichfahls die auf diese seithen gebracht und wie es am besten thuelich, wider die Türckhen und Tatarn operirt werde.
So solle auch des herrn residenten von Kuniz caplan, ein gebohrner Albaneser iedoch ohne einig von hier aus ihme gebendes impegno abgeschickht werden, zu sehen, ob er mit selbigen leüthen reden, und sie für sich selbsten disponirn khöne, damit zwey oder drey persohnen aus[er] ihnen an orth und end abgeordnet werden möchten, alwo von Ihro Kay[serlichen] May[estät] wegen mit demenselben die nottdurfft weither unterredet und tractirt werden khön[n]e. Es wird aber in obacht zu nehm[m]en sein, damit die anschläg nicht vor der zeith entdöckht, und mann sich dergleichen coniuncturn der gestalt gebrauche, auf d[a]ß die armee ohne d[a]ß eingeschrenckhte leüth nicht in ein mehrers unglickh und ellend gerathen, worüber nun er, herr reichs vice canzler seines orths die weithere verordnung unbeschwört thuen, und allenthalben wo es vonnöthen, dies gemainnuzige werckh vermittels der gehörigen vorstellungen aufs beste zu befördern helffen wolle. Und verbleibt demselben der kayserlichen hof kriegs rath zu fr[eun]t[licher] angenehmmer diensterweisung willig und beflissen.

 

Ex consilio bellico

den 28. Octobris a[nn]o 1683
Cristoph Dorsch
Johann Adam Wöber mpp.

 

H.
Progetto dell viaggio in Albania e quello che vi si può opperare

di là si trova com[m]odita di andarsene all'Arcivescovo di poi all'Arcivescovo di da Curbin al vescovo di Et essendo che le diocesi di duoi ultimi sudetti stanno insieme vicini, si può far radunarci tutti li vayvodi.
Si deve sapere che Mirtia, sono tutti paesi liberi, et ogni paese tiene il suo capo che si chiama vayvoda.
Per impedire li passi tieni il Turco à tutti sudetti luoghi opposti sequenti castelli.
            Al Mirtita è opposto un castello detto             All'Ibala il castelnuovo in             Al Gasch             Al Kement             Al Guz Al Fante il castello detto Perciò già che li detti castelli sono guardati da noi, Christiani, non vi è dubio che per pocchi denari si renderanno sotto le bandiere [Chris]tiane.
Il principal concetto però consiste che nel ò di ò di Durazzo, ò di pur alla vista si mostrino le navi e galere [Chris]tiane, subito li sudetti habitanti liberi di Albania assalliranno con viva forza un di quei porti per terra acciò per mare le navi [Chris]tiane possano entrara e soccorrergli.

A hátoldalon:
d[alli] 26 Oct[obre] [1]683
die Negotia in Albania betr[effend]
Hoffkriegsraths erinnerung

26 Oct[ober] 1683

Der Röm[ischen] Kay[serlichen] Ma[estät] gehaimben rath cammerern, und reichs vice canzlern, herrn Leopold Wilhelmb grafen zu Königsegg und Rottenfels, rittern des guldnen vellus in fr[eun]d[lichkeit] zu zustellen.

(ÖStA HHStA Staatenabteilungen Illyrico-Serbica Kt. 1. Konv. B. fol. 1-6.)

Ezen a napon történt november 30.

1913

Megalakul a Magyar Turista Szövetség (MTSZ). Elnökének gróf Teleki Sándort jelölik. Mire a lényegi munkát elkezdhették volna, kitört az...Tovább

1918

Alakuló ülését tartja Budapesten az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ), amely a munkáshatalomért folyó harcot tűzi ki célul. Központi...Tovább

1939

A Szovjetunió megtámadja Finnországot. (Ez az ún. téli háború.)Tovább

1963

Budapesten átadják az első gyalogos aluljárót az Astoriánál.Tovább

1990

Hivatalosan is befejeződik a berlini fal bontása.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Sport, társadalom, politika a 20. században

„A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: /és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben” ‒ írta Pierre de Coubertin báró 1912-ben az Óda a sporthoz című versében. Coubertin a modern olimpiai eszme egyik legkiválóbb képviselője volt: mélyen hitt abban, hogy a sport, a tisztességes versengés önbizalmat ad, erkölcsös jellemet formál, megnemesíti az embereket, és hozzájárul a népek megbékéléséhez. Az ókori olimpiák példája nyomán azt szerette volna, ha a játékok idejére szünetelnének a háborúk, és béke honolna a földön. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a világbéke, és ezt leginkább a sport segítségével lehet megvalósítani. Szép és tiszta elgondolása azonban illúziónak bizonyult. Ha ugyanis visszatekintünk a 20. század történelmére, azt látjuk, hogy a politikai, gazdasági, ideológiai megfontolások a legtöbb esetben felülírták az olimpiai eszmét. A két pusztító erejű világháború, az 1945 utáni évtizedek nagyhatalmi szembenállása, vagy a harmadik világban lezajlott számos helyi fegyveres konfliktus mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadban a politikusok többsége az együttműködés, a megbékélés helyett inkább a nyers érdekérvényesítés eszközeit választotta.

Magyarországon a sport a 19. század végén, a 20. század elején vált egyre népszerűbbé: az úszás, az evezés, a korcsolyázás, az atlétika, a kerékpározás mellett elsősorban a labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg, ekkor indult el az első hazai bajnokság is. Az első kettőt az ország legrégebbi futballcsapata, az 1897-ben létrejött BTC (Budapesti Torna Club) nyerte, ezt követően több mint két évtizedig az FTC (Ferencvárosi Torna Club) és az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) versenyzett az első helyért. Rivalizálásuk ‒ sokszoros áttételen keresztül ‒ a magyar társadalom keresztény‒zsidó ellentétét is kifejezte. A két világháború közötti időszakban a sport tömeges méretű időtöltéssé vált, a versenysportok terén pedig Magyarország nagyhatalom lett. Ugyanakkor a testnevelés ‒ amelyet már 1921-ben kötelezővé tettek az iskolákban ‒ egyre nyíltabban kapcsolódott össze a militarista szellemű neveléssel. 1947 és 1951 között szovjet mintára a sportot is állami ellenőrzés alá vonták. Mivel továbbra is a labdarúgás volt az egyik legnépszerűbb sportág, az 1950-es években leginkább ezt politizálták át. Az Aranycsapat kiugró nemzetközi sikereiből a hatalom is igyekezett profitálni, és a sikereket saját diadalaként könyvelte el. A diktatúra nyomásának enyhülésével a politika a sportból is kezdett visszavonulni. E folyamat azonban korántsem volt teljes, ezt az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja is bizonyítja. A Magyar Olimpiai Bizottság ugyanis kénytelen volt elfogadni a pártvezetés azon „ajánlatát”, hogy a Szovjetunió iránti szolidaritásból a magyar sportolók se vegyenek részt ezen az olimpián. A politikának ez a durva és közvetlen beavatkozása komoly törést okozott a magyar sportban, ami a későbbi eredményekben is megmutatkozott.

Az ArchívNet idei 4‒5. összevont számának fő témája tehát: „Sport, társadalom, politika a 20. században”. A témaválasztás azért is aktuális, mert a világjárvány miatt 2020 helyett az idén rendezték meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a XXXII. nyári olimpiai játékokat. Összeállításunkban tizenegy írást közlünk, ezek közül hét kapcsolódik szorosan a témához. Sipos-Onyestyák Nikoletta a politika és a sport kapcsolatát vizsgálja az ún. kis-hidegháború korszakában, külön-külön részletezve a moszkvai, a Los Angeles-i és a szöuli olimpiát. Koós Levente egy 1963-as labdarúgó-mérkőzés kapcsán elemzi a Kádár-korszak legproblémásabb egyesületének számító FTC és a diktatúra irányítóinak viszonyrendszerét. Kántás Balázs és Szerényi Ildikó az egykor világhírű, de mára elfeledett sakkfeladvány-szerző, Neukomm Gyula eseménydús életét eleveníti fel személyes dokumentumok segítségével. Kiss András írása arról szól, miként kapcsolódott össze a két világháború között a testedzés a militarista neveléssel, és milyen szerepet játszottak ebben a vállalatok. Sáfár Gyula az 1950-es évek, míg Szabó Csaba Gábor a Kádár-korszak tömegsportját taglalja a Békés megyei spartakiádok, illetve a Komáromi Állami Gazdaság sportkörei vizsgálata alapján. Bubik Gyöngyi és Garadnai Zoltán a százéves korában nemrég elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg és Magyarország sportkapcsolatairól ír annak kapcsán, hogy a herceg a múlt század hetvenes éveiben sportemberként többször megfordult Magyarországon, részt vett a Magyar Lovassport Szövetség által szervezett bajnokságokon, és a nemzetközi versenyeken is a magyar csapat riválisának számított. Négy további forrásközlést is olvashatunk. Völgyesi Zoltán a gyermekvasút építését és az ehhez kapcsolódó korabeli kommunista propagandát mutatja be. Csikós Gábor és Ö. Kovács József Varga Zsuzsanna közelmúltban megjelent, a magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-európai kontextusban tárgyaló angol nyelvű könyve kapcsán készít mérleget a jelenkortörténeti források feltárásának és értelmezésének módszertani kérdéseiről. Összeállításunk zárásaként Veres Emese-Gyöngyvér a székelyföldi evangélikus missziós egyház történetéről ír, Somorjai Ádám OSB pedig Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius utolsó magyarországi jelentéseit közli és beszámol a nuncius 1945-ös távozásáról is.

Budapest, 2021. november 26.

L. Balogh Béni

főszerkesztő