„alea belli dubia”

Az oszmánellenes európai összefogás kialakítása

„Mivel azonban a háború kockájának fordulása mindig kétséges, és igazából nem lehet tudni, hogy ennél a háborúnál, amelyik eddig Őcsászári Felsége számára előnyösnek mutatta magát, mi fog történni Törökországban és Magyarországon, ezt az előnyt minél inkább szükséges kihasználni, és egyesült erőkkel az ellenség ellen kell tevékenykedni.” – szögezte le 1683. október 22-én, tizenkét nappal a győztes párkányi csata után I. Lipót császár legfőbb tanácsadói testülete a titkos konferencia.

Forrás

Jegyzőkönyv a Titkos Konferencia 1683. október 22-i üléséről

Der Röm[ischen] Kay[serlichen] May[estät] gehaimben rath, cammerern und reichs vice canzlern, herrn Leopoldt Wilhelmb grafen zu Königseeg und Rottenfels, rittern des guldenen

[etc]. Hiemit in fr[eun]tl[ichkeit] zu errinderen was gestalt Ihrer Kay[serlichen] May[estät] die bey denselbem den zway und zwainzigsten dises gehaltene conferenz, bey welcher beede Ihre Kay[serlichen] May[estät] Cammerer, und gewester internuntius an der herr graf Alberto Caprara, und resident, herr Geörg Christoph von Kunitz über ihre vorschläg auf was weis der nunmehr angefangene krieg mit denen Türckhen und andern feinden nach der, von Gott dem allmächtigen verliehener victori und gemachten processen am best- und nüzlichsten zu continuieren, auch denen feinden am maisten abbruch gethan, und schaden zugefüegt werden möchte, gehorsambist referirt worden, dieselbe sich auch darauf unter andern gnädigst resoluirt haben, weillen durch die Albaneser und Bosneser, welche siche, wie wohl zu glauben, des schwären türckhischen jochs entziehen. Und wann sie nur könten, alles gehrn thuen würden, dem feind ein grosser abbruch und anshenliche diversion gemachl, dieselbe aber wegen der weithentlegenheit nicht anderist als durch eine schiff armata auf dem meer erhalten werden khönte, d[a]ß mann solchemnach alle diligenz anwenden, und zuelängliche remedia tentiren, dahero Ihre Bäpstl[iche] Heyl[ilgkeit] durch den herrn cardinalen Pio, die republic zu Venedig durch dero abgeordneten aaldaa, den gros herzog zu Florenz, die ritterschafft zu Malta, und andere fürsten aber, durch andere ersuchen solle, zu disen vorhabenden werckh, und erhaltung des gewünschten effects, unter d[er] direction Ihrer Bäpst[lichen] Heyl[igkeit] die es auch aus tragenden besond[eren] eyffer nicht abschlagen würden, ihre hilffliche hand zu biethen, und alle mögliche assistenz zu thuen, mit bewöglicher vorstellung, d[a]ß es nun die vorthpflanzung der chatholischen religion angehe, dieser krieg contra ganz gerecht, Gott der allmachtige die guette intentiones hoffentlich secundiren, und mann desto besser progress haben werde, da Ihre Kay[serliche] May[estät] iezo mit der coniungiert, in Thürckhey die sachen in verwürtten stand, durch die, von Gott verlichene anseheliche victori vor dem feind merckhlicher abbruch beschehen, auch Ihrer Kay[serlichen] May[estät] und d[er]o alliirten völckher mueth gewachsen, hingegen der feind ihrer diminuirt. Jedoch gleichwohlen, weillen alea belli und mann nicht aigentlich wissen khann, was bey wehrenden disen krieg, d[er] zwar sich bishero für Ihro Kay[serlichen] May[estät] gahr favorabel erzaigt, in Türkhey, oder Hungarn sich noch eraignen möchte, dieser coniuncturn sich umb sovill mehr zu bedienen, und unitis wider die feindt zu agiren seye, massen Ihre Kay[serliche] May[estät] nicht weniger ihres orths möglichsten fleis werden anwenden lassen, damit durch aigene abschickhung in Moscau und Persien die notturfft, und die sich erzaigende guette gelegenheit remonstrirt, auch vermittels Ihrer May[estät] des königs in Pohlen, die Cossäckhen in Saporovia durch ein gewises stuckh geldt, damit sie die Tartarn inquitirn und zu haus bleiben machen, erhandlet, gleichfahls die auf diese seithen gebracht und wie es am besten thuelich, wider die Türckhen und Tatarn operirt werde.
So solle auch des herrn residenten von Kuniz caplan, ein gebohrner Albaneser iedoch ohne einig von hier aus ihme gebendes impegno abgeschickht werden, zu sehen, ob er mit selbigen leüthen reden, und sie für sich selbsten disponirn khöne, damit zwey oder drey persohnen aus[er] ihnen an orth und end abgeordnet werden möchten, alwo von Ihro Kay[serlichen] May[estät] wegen mit demenselben die nottdurfft weither unterredet und tractirt werden khön[n]e. Es wird aber in obacht zu nehm[m]en sein, damit die anschläg nicht vor der zeith entdöckht, und mann sich dergleichen coniuncturn der gestalt gebrauche, auf d[a]ß die armee ohne d[a]ß eingeschrenckhte leüth nicht in ein mehrers unglickh und ellend gerathen, worüber nun er, herr reichs vice canzler seines orths die weithere verordnung unbeschwört thuen, und allenthalben wo es vonnöthen, dies gemainnuzige werckh vermittels der gehörigen vorstellungen aufs beste zu befördern helffen wolle. Und verbleibt demselben der kayserlichen hof kriegs rath zu fr[eun]t[licher] angenehmmer diensterweisung willig und beflissen.

 

Ex consilio bellico

den 28. Octobris a[nn]o 1683
Cristoph Dorsch
Johann Adam Wöber mpp.

 

H.
Progetto dell viaggio in Albania e quello che vi si può opperare

di là si trova com[m]odita di andarsene all'Arcivescovo di poi all'Arcivescovo di da Curbin al vescovo di Et essendo che le diocesi di duoi ultimi sudetti stanno insieme vicini, si può far radunarci tutti li vayvodi.
Si deve sapere che Mirtia, sono tutti paesi liberi, et ogni paese tiene il suo capo che si chiama vayvoda.
Per impedire li passi tieni il Turco à tutti sudetti luoghi opposti sequenti castelli.
            Al Mirtita è opposto un castello detto             All'Ibala il castelnuovo in             Al Gasch             Al Kement             Al Guz Al Fante il castello detto Perciò già che li detti castelli sono guardati da noi, Christiani, non vi è dubio che per pocchi denari si renderanno sotto le bandiere [Chris]tiane.
Il principal concetto però consiste che nel ò di ò di Durazzo, ò di pur alla vista si mostrino le navi e galere [Chris]tiane, subito li sudetti habitanti liberi di Albania assalliranno con viva forza un di quei porti per terra acciò per mare le navi [Chris]tiane possano entrara e soccorrergli.

A hátoldalon:
d[alli] 26 Oct[obre] [1]683
die Negotia in Albania betr[effend]
Hoffkriegsraths erinnerung

26 Oct[ober] 1683

Der Röm[ischen] Kay[serlichen] Ma[estät] gehaimben rath cammerern, und reichs vice canzlern, herrn Leopold Wilhelmb grafen zu Königsegg und Rottenfels, rittern des guldnen vellus in fr[eun]d[lichkeit] zu zustellen.

(ÖStA HHStA Staatenabteilungen Illyrico-Serbica Kt. 1. Konv. B. fol. 1-6.)

Ezen a napon történt október 27.

1904

Megkezdi működését az első New York-i metró.Tovább

1912

Megalakult a Debreceni Izraelita Ifjak Dalköre. Elnöke dr. Bruner Lajos.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő