Cigánykolóniák felszámolása Pécsett 1956 után

„A cigányság gazdasági és kulturális felemelkedését nem a cigány bizottság fogja elvégezni, hanem az a mélyszántás, amelyet a szocialista társadalom végez el, amely a soraiba emelkedett cigányt nem a bőre színe, sem sajátos magyar beszéde, hanem elvégzett munkája és emberi tisztessége alapján fogja értékelni és a környék lakóinak nagyobb családjába megértéssel és szeretettel befogadni.”

Jelentése a pécsi cigánytelepek szociális helyzetéről
1965. szeptember 6.

Pécs mj. város Tanácsa VB. VII. Építési és Közlekedési osztálya
Szám: 19.576/1965. VII.
Tárgy: Pécs város területén a cigány kérdés felmérése, a 161/1965. sz. VB. határozat végrehajtása.

Jelentés a Végrehajtó Bizottság 1965. szeptember 10.-i ülésére.

(Közreműködtek: dr. Breila István oszt. vezető városi főorvos
                                               dr. Bernáth János rendőr alezredes
                                               dr. Szabó Lajos áll. közegészségügyi felügyelő
                                               Kabar Ferenc iskolai csoportvezető
                                               Kováts József II. ker. ép. csop. vezető
                                               Várady Géza III. ker. ép. csop. vezető
                                               Arató Ferenc I. ker. ép. csop. vezető
                                               dr. Rivészy János jogi főelőadó
                                               Szőke Gyuláné ép. előadó )

Pécs város területén különböző hatóságok és szervek több ízben felmérték a cigánytelepeket. A felmérések eredményei azonban igen ellentmondóak, mivel a cigány települések között, de kívülről történő beköltözés miatt is igen nagy a mozgás, illetve bevándorlás. Ezt a nagyarányú bevándorlást dokumentálja az az adat is, hogy míg az egészségügyi osztály mostani felmérése alapján pl. az I. kerületi Zsigmond telepen 300 fő él, addig az I. kerületi építési csoport 1964. júliusi felmérésekor ugyanitt 140 fő élt.

A mostani felmérések alapján az egészségügyi csoportoknál Pécsett 173 cigány családot tartanak nyilván. Ezek többségükben sokgyermekes családok és a következőképpen oszlanak meg a város területén:
I. kerület:
Itt él a város területén található cigány lakosság kb. 80 %-a és a többszörös felmérés alapján hozzávetőleges létszámuk 480-500 főre tehető. Az itt lakó 125 család 6 helyen települt le.

 

1.) Zsigmond telep (István és Béke akna között)
37 kunyhóban mintegy 300 fő él. A felnőtt férfiak 4 fő kivételével a bánya dolgozói. A többi 4 fő különböző vállalatoknál dolgozik. A telep egy régi meddőhányóra épült. Egy árnyékszék van a 300 főre és egy db. Saját ásású kútból köteles vödörrel mérik a vizet. A kút további kiépítésre szorulna és legalább 2-3 WC-t kellene feltétlenül építeni. A telep lakói különböző anyagokból épített kunyhó és barakk építményeiben laknak. A talajmozgás miatt a kunyhók süllyednek, repedeznek. A meglévő 1 db. árnyékszéket nem használják. A telep rendezetlen, piszkos és az elmúlt hónapokban 2 dysentéria fordult elő a telep lakói között.
A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásáról szóló 2014/1964. Korm. sz. határozat értelmében a Zsigmond telep is felszámolásra van kijelölve.

2.) Majális tér (Pécs komlói út mentén) külterületi település.
A telepen 18 család él kb. 135 fővel, zömmel földkunyhóban és deszkabarakkban. WC szemétgyűjtő a telepen nincs. Vizet a György aknai gépházi csapról hordják. A terület egyébként nagyjából tisztán tartott, sőt egy-két épületbe a villany is be van kötve. A telepen lakó férfiak nagy része a bányában dolgozik. Ezen telep felszámolására az I. kerületi tanács építési csoportja előzetes intézkedéseket tett. Pécs-Szabolcs felső telepen az iskolától keletre fekvő területen 6 iker lakóház felépítésére alkalmas 12 db. egyenként 80 n-öl nagyságú házhelyet alakított ki a kialakulóban lévő családi házas övezetben. A telkeket az OTP-n keresztül értékesítették, 10 Ft-os n-öl áron, elidegenítési tilalommal és beépítési kötelezettséggel terhelten. Az akció során 12 család jutott telekhez, amelyek közül 4 házhelyen a lakóházat vevő építési engedély alapján felépítette és részükre a lakhatási engedélyt kiadták. 3 házhelyen a lakóházépítés a kiadott engedély ellenére meghiúsult, 2 házhelyen az építkezés folyamatban van, 1 házhelyre az építési engedélyt kiadták, de az építkezés még nem kezdődött meg és végül 2 házhelyre ez ideig nem kértek építési engedélyt. A 12 házhelyből álló lakótelep villamos árammal van ellátva, azonban a szilárd burkolatú út, valamint a vízvezeték kiépítésére ezideig nem volt lehetőség.

3.) Nagybányaréti völgy Erdőalja kerületi település.
A telepen 13 család kb. 53 fővel lakik, részben kunyhókban, részben épített kis házacskákban, amelyek egy részébe a villanyt is bevezették. A bányánál vannak alkalmazásban. A telepen vízvezeték van és 3 árnyékszék.
A telep a 2014/1964. Korm. sz. rendelet alapján felszámolásra ütemezve.
Az I. kerületben a fentieken kívül még kisebb cigány települések vannak a Kisgyőr iskolánál, Vasason és Szabolcson.
Az I. kerület területén lévő cigánytelepek felszámolására egyébként a Nehézipari Minisztérium kezdeményezett intézkedéseket, ezek az intézkedések azonban a NIM részéről még csak előkészítő stádiumban vannak. A telepek felszámolására a NIM részéről eddig megtett intézkedésekről tájékozódásunk nincs.

II. kerület:
A kerület területén két település van kb. 33-35 családdal.

1.) Pipacs-Fűzfa-György utcai település.
A legnagyobb részben építési engedély alapján megépített lakóházakban laknak. Egy részük azonban a lakóházak udvarában, vagy a lakóházakhoz épített kunyhóban lakik. A terület részben közművesített, vízvezeték, villany van, csatornázás azonban nincs. Több háznál árnyékszék sincs. A házhelyeket részben magánosoktól, részben az OTP-n keresztül vásárolták. Kb. 15 esetben juttatásként kapták.
A telepen kb. 20-25 család él, nagyrészt fuvarozással foglalkoznak. 3-4 lovat tartanak, de bejelentve csak egy ló van. Havi jövedelmük magasan az átlagkereseti szint fölött van. Meglehetősen nagy számban építkeznek engedély nélkül, főleg istállónak használt melléképületeket.
A terület sorvasztásra van ítélve, az építési tilalmat az építési és közlekedési osztály az 1965. augusztus 16-án kelt 19.498/1965. VII. sz. határozatával rendelte el.

2.) Megyeri, Kertvárosi telep.
A terület nem képez összefüggő egységet kb. 7-8 cigánycsalád él itt. Részben építési engedély alapján felépített lakóházakban, részben engedély nélkül létesített épületekben laknak. Nagyrészben fuvarozással foglalkoznak.
A II. kerületi tanács kb. 15 cigány családnak juttatott a földreform során a kertvárosban házhelyet, amelyek egy része beépült, másik részét azonban eladták anélkül, hogy a beépítési kötelezettségnek eleget tettek volna. Több esetben előfordult, hogy az OTP által más részére értékesített ingatlanra költöztek rá és kunyhókat építettek. Ezeket a II. kerületi építési csoport karhatalom segítségével telepítette ki.

III. kerület
A kerület területén kb. 15-20 cigány család él.

1.) Füzes dűlő
Részben kunyhókban, részben épített épületekben mintegy 18 család él itt, ebből kb. 6 család cigány. Általában magánfuvarozással foglalkoznak. A telepen vízvezeték és csatorna nincs. Az ivóvizet ásott kutakból nyerik, melynek minősége a szennyvíztelep közelsége miatt nem megfelelő. Árnyékszékek vannak. Szemétbegyűjtés és megfelelő bekötőút nincs.
A telep az úgynevezett D-i telep kiépítésével kapcsolatban szanálásra van ítélve.
A III. kerület belterületén elszórtan 5-6, Kismélyvölgyben 2, a Szentkúti erdőben 1, Patacson egy cigány család él.
A cigánytelepek felmérése után a bizottság vizsgálatot folytatott azzal kapcsolatban is, hogy jelenleg az egyes lakótelepek felszámolása és a meglévő telepek helyzetének javítása érdekében a különböző hatóságok részéről milyen intézkedések történtek, vagy vannak folyamatban.
A cigánykérdés részleges megoldására az építésügyi hatóságok a korábbi évek során lakóházak építésének elősegítésével kívántak eredményeket elérni. Ezen a téren az I. ker. Tanács Építési és Közlekedési Csoportja tud is némi eredményt felmutatni, a fentiekben már ismertetett 12 házhely kialakításával, és az ezekre történő építkezések elősegítésével. A II. ker. Tanács Építési és Közlekedési Csoportja építések kezdeményezésében és kb. 10 esetben építési anyagoknak bontott anyaggal történő biztosításával nyújtott támogatást. Az építési hatóságok kezdeményezésének tudható be főként az I-II. kerületben meglévő és építészetileg is elfogadható, az utóbbi évek során létesült kertes családi házak.
Az építési hatóságok által megtett intézkedések azonban inkább helyi kezdeményezések és nem egységes átfogó elv alapján történtek. Ezen intézkedésekre az a jellemző, hogy a cigánykérdéssel a legkülönbözőbb szervek és hatóságok foglalkoztak, adtak útmutatást, de ezen problémák megoldására tájékoztató rendelkezéseken kívül a legutóbbi időkig egyéb intézkedés nem történt. Tudomásunk szerint a cigánykérdés rendezésével kapcsolatban még ma sincs összefogó szerv.
A szociális körülményeknek meg nem felelő telepek, elsősorban cigánytelepek felszámolására vonatkozik a 2014/1964. Korm. sz. határozat, amelynek végrehajtására a 2/1965 ÉM-PM. sz. együttes rendelet intézkedik. Az ÉM. külön utasítása alapján még 1964 évi július hóban felmérték az építésügyi hatóságok a felszámolandó telepeket, és javaslatot tettek ezek felszámolási ütemére az Építésügyi Minisztériumnak. A javaslat szerint a III. ötéves tervben 45, a IV. ötéves tervben 44, összesen 89 lakás felépítésére volna szükség melyből 51 lakást javasoltunk a telepi lakók anyagi helyzetének figyelembe vételével állami bérlakások juttatásával megoldani, míg 38 lakást a cigányok által megépítendő családi ház építés formájában kívánjuk megvalósítani. A felterjesztett javaslatokra az ÉM érdemleges választ nem adott, csupán azt közölte, hogy 1966 évre Pécs város területére családi ház építést nem irányoztak elő. Közölte továbbá, hogy a III. ötéves terv teljes időszakára a családi ház építési akció keretén belül megvalósítható lakások számát később fogja meghatározni.
A Kormányhatározat alapján az Építésügyi Minisztérium által kiadott körrendeletek Debrecen-Miskolc-Szeged és Pécs városok kivételével leginkább az egy-egy cigánycsaládok által megépíthető családi házak létesítését és az építkezés lebonyolítását szorgalmazzák. Pécsett, amelyre a 10125/1963. VB. határozat a családi házak építésére csak korlátozott lehetőségeket enged, új, vagy megüresedő bérlakásokat, szövetkezeti lakásokat kell biztosítani - esetleg minőségi lakáscserék közbeiktatásával - az egyes telepek felszámolása érdekében, a miniszteri körrendelet értelmében. Ezért az építési hatóságok még 1964 évben megtett javaslatukban aránylag kisebb számban jelölték meg a felépítendő családi házakat. Így is a javaslatot tevő hatóságoknak komoly aggodalmaik vannak azzal kapcsolatban, hogy a javaslatba tett 38 lakóépület megépítéséhez a megfelelő és arra alkalmas családokat fel tudják kutatni.
A szociálpolitikai csoportok Pécs város területén lévő cigánytelepeket rendszeresen ellenőrzik. Megállapításuk szerint a cigány lakosság fentiek szerinti megoszlása és az a tény, hogy a cigányság 80 %-a az I. kerületben él, azzal magyarázható, hogy a legtöbb cigány dolgozót a Mecseki Szénbányászati Tröszt és az Állami Erdőgazdaság foglalkoztatja. Így az ott dolgozó cigányok munkahelyükhöz közel települtek. Az a tapasztalat, hogy sem a Mecseki Szénbányászati Tröszt, sem az Erdőgazdaság a jól és huzamosabb ideig dolgozó cigány munkavállalókkal szemben megkülönböztetést a bérezés, vagy egyéb elbánás tekintetében nem tett. Lakást azonban igen kevés család részére biztosítottak. A II. és III. kerületi cigány lakosság nagy részének állandó munkaviszonya nincs, általában magánfuvarozással foglalkoznak.
Igen kevés család él rendezett lakáskörülmények között. A saját maguk által összetákolt kunyhókban a legszükségesebb bútorzat sem található. A nők nagy többségének ruházata még ma is a hagyományos cigány népviselet, a gyermekek ruházata csaknem kivétel nélkül hiányos.
A kerületi szociálpolitikai szakigazgatási szervek igazgatási jogkörükben számos intézkedést tettek a települések lakói szociális helyzetének javítására. Ennek során indokolt esetben, orvosilag igazolt teljes munkaképtelenség alapján rendszeres segélyt folyósítanak idős, vagy súlyos beteg cigány személyek számára. 1964 évben és jelenleg is a város területén 24 fő részesül rendszeres segélyben, havi 200-300 Ft összegben, évi 70 000 Ft. ráfordítással. Az elmúlt évben rendkívüli segélyt 48 személy kapott 12 900 Ft összegben. Ingyenes csecsemőkelengye utalványt 11, a sokgyermekes anyáknak megjáró anyasági pénzjutalmat 7 cigány anya kapott 11 600 Ft összegben.

A fenti jelentés szíves tudomásul vételét kérjük

Pécs, 1965. szeptember 6.

 Márki László s.k.
oszt. vez. főmérnök

Egyetértek:
Gócz Béla s.k.
vb. elnökhelyettes.

Jelzet: BML PMJVT VB. ülések jegyzőkönyve 1965./3.

              

Ezen a napon történt október 23.

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1957

A belügyi szervek szerint Szegeden a „legerősebb és legsokrétűbb” az ellenséges elemek tevékenysége.Tovább

1958

Az [emigráns] magyar diákok III. világkongresszusa a Vatikán dísztermében emlékezett meg a forradalomról.Tovább

1989

Az Országgyűlés ünnepi ülését követően az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszorúzási ünnepséget tartottak a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő