A Szovjetunió elfoglalja a három balti államot: Észtországot, Lettországot és Litvániát.Tovább
Cigánykolóniák felszámolása Pécsett 1956 után
„A cigányság gazdasági és kulturális felemelkedését nem a cigány bizottság fogja elvégezni, hanem az a mélyszántás, amelyet a szocialista társadalom végez el, amely a soraiba emelkedett cigányt nem a bőre színe, sem sajátos magyar beszéde, hanem elvégzett munkája és emberi tisztessége alapján fogja értékelni és a környék lakóinak nagyobb családjába megértéssel és szeretettel befogadni.”
Előterjesztés a város cigány lakosságának helyzetéről és a cigánytelepek felszámolásának aktuális helyzetéről
1979. július
Pécs megyei Város Tanácselnökhelyettese
Pécs, Széchenyi tér 1.
Szám: 13.036-10/1979. VII.
Tárgy: A cigány lakosság helyzete, a tanácsi feladatok.
Előterjesztés
Pécs megyei Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1979. augusztus10-i ülésére.
Tartalomjegyzék:
•III. A korábbi testületei határozatok, javaslatok áttekintése
II. A cigány lakosság helyzete:
•III. Népesség, életkörülmények
B. Foglalkoztatottság
C. Egészségügyi helyzet
D. Kulturális helyzet
F. Állampolgári kötelezettségek teljesítése.
III. Határozattervezet
I.
A korábbi testületi határozatok, megyei javaslatok helyzete
Pécs megyei Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 140/1976. /XII.30./ sz. határozata az MSZMP Politikai Bizottságának határozata szellemében foglalkozott a cigány lakosság helyzetével.
Megállapította, hogy életkörülményeiben folyamatos, de még mindig nem kielégítő a változás, javulás. A további fejlődés érdekében a szakigazgatási szerve: a munkaügyi osztály, a művelődésügyi osztály, az egészségügyi osztály, az ifjúságpolitikai bizottság és a hivatal számára konkrét feladatokat jelölt meg. E feladatok megfelelnek a cigány lakosság társadalmunkba való beilleszkedését szolgáló 2/1965. /I. 18./ ÉM. - PM. sz. kiegészített együttes rendelet és a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 194/1977. számú határozatában előírtaknak.
A felsorolt határozatok végrehajtása érdekében végzett tevékenységről az alábbiakat jelentjük a Végrehajtó Bizottságnak.
II.
A cigány lakosság helyzete
•III. Népesség életkörülmények
A magyarországi cigányok létszámát 1971-ben 320 000-re becsülték, 1976-ban számukat már 350 000-re tették. Így hazánk Európa legnépesebb cigány lakosságú országai közé tartozik. A cigányságon belül anyanyelvük alapján három nagyobb csoport különíthető el:
A magyar (a cigányság 71 %), a cigány (21 %) és a román (8 %). 1970-ben az 1000 főre jutó élve születések száma 32 volt, ez több mint kétszerese az országos átlagnak (15.) 1990-ben minimális, maximális becslés szerint 400- és 500 000 közötti cigány lakossággal kell hazánkban számolni. Pécs megyei városban és városkörnyéki községekben élő cigány lakosság számát, összetételét az 1. számú melléklet tartalmazza.
A kb. 5000 fős cigány lakosság fejlődésének alapvető problémája több területen jelentkező elmaradottságuk. Ez azonban - mint ahogy ezt az 1961-es párthatározat is megállapítja - nem valami faji sajátosság, hanem az évszázados elnyomás következménye.
A cigány lakosság nem nemzetiség, sem közös területe, sem egységes kultúrája nincs, a felaprózódott népcsoport tagjai magyar, a román nyelvet, s a legkülönbözőbb cigány nyelvjárásokat beszélik.
A cigányság lényeges része él a szociális körülményeknek nem, vagy csak minimálisan megfelelő körülmények között. Életszínvonaluk javítását alapvetően lakáskörülményeik megváltoztatásával lehet elérni.
Pécs város és a városkörnyéki községek gondjai a településstruktúra miatt különböznek, de több hasonló probléma is jelentkezik.
Igen nagy hátrányt jelent, hogy a telepeket és a nagyobb csoportok lakóhelyeit a városi infrastrukturális hálózat nem érinti, s a kereskedelmi, egészségügyi ellátásnak is a perifériáján terülnek el. A kunyhókban vagy attól színvonalában alig különböző építményekben nem biztosíthatóak a normális emberi élethez, a pihenéshez, a személyiség kibontakozásához, a művelődéshez elengedhetetlen feltételek.
A cigányság lakóhelyei a városszerkezetben elfoglalt helyük alapján három kategóriába sorolhatók;
1.) Pécs - külterületén kialakult telepek -
családok száma fő
-Vasas II. Buzaberki telep 6 30
-Kisgyőr iskolatelep 35 200
-Nagykozári út melletti t[ele]p. (üszögi tp.) 50
2.) Belterületen belül kialakult kolóniák
családok száma fő
-Vasas I. bányatelep 35 130
-Felszabadulás u. mögötti terület 10 50
-Szabó István utca környéke (Pécsszabolcs) 8 40
-Fejlődés utca 5 20
-Pipacs, Fűzfa utca 17 60
-Megyeri út mögötti terület 5 20
-Füzes dűlő 8 40
-Kismélyvölgyi út vége 4 40
3.) Városkörnyéken:
családok száma fő
Kővágószőlős Tóvári telep - -
A telep felszámolása megtörtént.
A külterületi telepek felszámolása a rendelkezésre álló eszközökkel - lakóházvásárlás, építés OTP kölcsönnel, lakásjuttatás - lassú ütemben folyik.
A legjobb eredményt a Vasas II. Buzaberki telepen sikerült elérni. A telep lélekszáma az utóbbi öt évben 60 %-kal csökkent. Ez a lakóterülettől legtávolabb eső telep, ahonnan a távozást legtöbben önként kezdeményezik. Nehezebb, nagyobb gond felszámolni a másik két telepi egységet. A Kisgyőr telep közel van a városhoz (A Hősök terétől északkeletre 1 km), egy része konszolidálódott, téglaházakkal bővült, az elektromos hálózatba bekapcsolt, vízzel részben ellátott, így a minimális igényű életfeltételek itt adottak. Hasonló a helyzet a nagykozári út melletti telepen is. Ezt kis létszámú cigányság lakja, de nagy részük nem rendelkezik állandó munkaviszonnyal, ezért segítésük még több akadályba ütközik.
A cigányság által lakott belterületi részek is hiányos kommunális ellátásúak. A nagyobb igényű népesség által elhagyott településrészeken jöttek létre (térkép 2. sz. melléklet). Legjellemzőbb a Vasas - bányatelepi példa, ahol évek alatt kb. 25-35 támogatott és sajáterős házvásárlás történt, így a települést nagyrészt cigányok alkotják meghatározva ezzel jellegét is.
A belterületi egységek bővülését nagyrészt a természetes szaporulat elhelyezési igénye, másrészt az ellenőrizhetetlen népmozgás (költözések) okozzák.
A telepek gyorsabb ütemű felszámolását az alábbi tényezők igen nagy mértékben nehezítik, akadályozzák:
•III. Pécs városi Tanács nem rendelkezik a felszámoláshoz szükséges pontos nyilvántartással, adatbázissal.
•III. A telepfelszámoláshoz biztosított kedvezmények a belterületi (nem telepszerű viszonyok között élő)
népességre csak egyedi megyei elnöki határozattal érvényesíthetők.
•III. A telepfelszámolásról szóló rendelet szerint a folyamatos munkaviszonnyal nem rendelkezők - ebből következően a legszélsőségesebb réteg - a támogatásban hitelképesség hiányában nem vonhatók be.
•III. A lakásigénylések elbírálásánál a szociális szempontok mérvadók ugyan, de a lakásügyi hatóságok nem vezetnek külön nyilvántartást arról, hogy az igénylők közül kik a cigány származásúak és a lakásigényük elbírálásánál nem tesznek különbséget.
•III. Kifejezetten a telepfelszámolásra használható lakáskerettel a tanács nem rendelkezik.
•III. Az ingyenes házhelyjuttatás elengedhetetlen, de a rendelkezésre álló telkek száma kevés. A telekjuttatáson túl támogatás, bontott építési anyag, szanált ház adásával is történik.
•III. A házvásárlási kölcsön 120. 000 Ft, e vételárért jelentős önerő nélkül megfelelő lakóépület nem vásárolható. 1978-ban Pécsett csak 2 db házvásárlás történt közreműködésünkkel.
•III. A lakóházépítés szerény alapterület és felszereltség mellett kb. 300 000 Ft költséggel jár. A 140. 000 Ft-os építési kölcsön után fennmaradó különbözet pótlására képes telepi jelentkező alig van. Az elmúlt 5 évben 3 db házépítés történt, igen jelentős munkáltatói hozzájárulással.
A házilagos kivitelezés levezetése bonyolult, felelős vállalkozót, kivitelezőt nehéz találni.
Mindebből megállapítható, hogy a telepfelszámolás a jelenlegi körülmények, lehetőségek között az eddig alkalmazott módszerekkel csak igen lassú ütemben, a cigány lakosságnak szűk rétegét érintve folytatódhatna. Végleges megoldásra belátható időn belül nem kerülhetne sor.
Jelzet: BML. PMJVT VB üléseinek jegyzőkönyve 1979./1.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 17.
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő