Cseppkő mint propaganda-eszköz Aggteleken
1950-ben a Népművelési Minisztériumban az aggteleki–jósvafői cseppkőbarlangot a babonák elleni küzdelem egyik fontos támaszának látták. Javaslatot dolgoztak ki a barlang természettudományos propagandaközponttá való kiépítésére, a megfelelő káderek – jelen esetben a barlangi túra vezetőinek – hiányos dialektikus materialista ismereteinek bővítésére, képzésére, a Barlangmúzeum felállítására, a kisvasút megépítésére, illetve a környék modernizálására.
Források
Kiszállási jelentés az Aggteleki Cseppkőbarlangról
Jelentés
Az 1816/M/71-4. számú kiküldtetési rendelvénnyel az aggteleki kiszállásom tapasztalatairól
Július 20-án tekintettem meg az aggteleki cseppkőbarlangot a Természettudományi Társulat politikai munkatársával, Tarcsay Pállal. A sportszállót és a mellékhelyiségeket most hozzák rendbe, és elsején már átadják rendeltetésének. Nagy János barlangvezetővel végigjártuk a barlangot egy rövid túrán. A barlang kifogástalan állapotban van, felszerelése jó. A vezető parasztember, akinek az édesapja már 30 éve végzi ezt a feladatát. [!] Képzettsége nagyon gyenge és nem alkalmas arra a feladatra, amit be kellene töltenie. Mechanikusan, leckeszerűen ismerteti az egyes barlang-cseppkövek nevét, esetleg keletkezését. Egyébként két hónap óta a barlang nevezetesség[e]inek neveit a barlangigazgatóság megváltoztatta. Különböző elnevezések helyett /mint Paradicsom, Ábel koporsója, Szószék, Szűz Mária, Aprószentek kórusa stb./ természettudományos neveket kaptak a barlangok és cseppkövek. Ennek ellenére a fejlődés és állandó változás dialektikus magyarázata nincsen biztosítva a jelenlegi barlangvezetőkkel. Rendkívül sok adottság van a barlangban, amit természettudományos propaganda szempontjából ki kell aknázni. Az anyag változása, alakulása szép példáit lehet itt látni, amit megfelelő magyarázattal kell ellátni. A nagy földrengésekből keletkezett leszakadások szintén bő tárgyi bizonyítékát adják a felszín, illetve földkéreg állandó alakulásának, változásának. A barlang élővilága ászkák, növények, a környezet megváltozásával kapcsolatos átalakulást, alkalmazkodást szintén gyönyörűen bizonyítják. Mindezeknek a természettudományos bizonyítékoknak dialektikus magyarázata hiányzik a vezetők előadásából. Sőt a babonák leküzdésére is adódana sok alkalom az előadással kapcsolatosan.
Dancza János igazgató elvtárssal történt beszélgetésük alkalmával mindezeket a problémákat kitárgyaltuk. Az igazgató elvtárs készített egy útikalauzt, amit a vezetőknek szigorúan be kell tartani. A kalauz azonban a dialektikus materialista magyarázatokra nem tér ki, épp azért mert a vezetők politikailag fejletlenek. Igaz, hogy hetenként az igazgató foglalkozik a vezetők továbbképzésével, de az eredmény nem kielégítő.
Javaslat:
A barlangvezetőket vagy le kell váltani és felcserélni olyan marxista képzettségű vezetővel, aki alkalmas a fenti feladat megoldására, vagy a mostani vezetőket sürgősen egy átképző iskolára kell elküldeni.
Dancza igazgató hangsúlyozta, hogy a jósvafői barlangbejáratnál lévő turistaszálló vezetősége rendkívül rossz szállodapolitikát folytat. Azt a szállót, aminek a barlangot látogató turisták befogadása a feladata, olyan polgári elemeknek adják ki üdülés céljaira, akiknek semmi közük a barlanghoz és a természettudományos látványokhoz. A szálló szobáit 45 Ft-os napi áron forgalmazzák, amit a dolgozó egyáltalán nem tudnak megfizetni. Kívánatos, hogy az IBUSZ vendéglátó-ipari osztályának vezetőségét értesítsük.
Javaslat
A barlang felügyeleti jogát a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Idegenfogalmi Főosztálya tartja kézben. Szükséges, hogy a Népművelési Minisztérium megbízásából a Magyar Természettudományi Társulat ellenőrzési joggal legyen felruházva és politikai, szakmai irányítást adjon a barlang igazgatóságának. Döntő feladat ez, mert ez egész évben 10 ezernél több látogatója lesz a barlangnak és lehetetlen az, hogy meg nem felelő formában ismertessenek a barlangvezetők.
Dancza János igazgató kommunista és munkáját politikai és szakmai szempontból alaposan végzi. Munkájában való támogatását javaslatai alapján szükségesnek tartom.
Budapest, 1950. július 24.
| Mérő József |
MOL XIX-I-3a, 88. doboz, 1816/40-17/1950 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium, Általános iratok)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 29.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő
