Cseppkő mint propaganda-eszköz Aggteleken

1950-ben a Népművelési Minisztériumban az aggteleki–jósvafői cseppkőbarlangot a babonák elleni küzdelem egyik fontos támaszának látták. Javaslatot dolgoztak ki a barlang természettudományos propagandaközponttá való kiépítésére, a megfelelő káderek – jelen esetben a barlangi túra vezetőinek – hiányos dialektikus materialista ismereteinek bővítésére, képzésére, a Barlangmúzeum felállítására, a kisvasút megépítésére, illetve a környék modernizálására.

Kalauz barlangvezetők részére

Aggteleki szakasz

A bejáratnál látható üstnél: „Ezt az üstöt a barlangban megszorult, magasnyomású víz alakított ki."

Csontház: „Az egész barlangot a víz vegyi- és erőművi munkája hozta létre, tehát a természet érdekes alkotása. A víz először keskeny résen a denevérági kijárón folyt be a hegy belsejébe és Jósvafőnél ért felszínre. Ezt a keskeny repedést a víz sokszázezer év alatt bővítette és megalkotta az Aggteleki Barlangrendszert, ami 22,5 km, tehát Európa legnagyobb cseppkőbarlangja. Magyar területen 15,5 km, szlovák területen 7 km terjedelmű. Amikor a barlang üregei kialakultak, megindult a cseppkőképződés. Itt a mennyezeten láthatók az első cseppkövek. A mészkövön átszivárgó víz oldja a kőzetet. A mennyezeten csepp alakjában összegyűlő víz a feloldott meszet parányi gyűrű alakjában lerakja és évszázadok alatt vékony csövet épít belőle. Így keletkezik a függő cseppkő /sztalaktit/. Ahol a csepegés gyors, ott álló cseppkő /sztalagmit/ keletkezik. Egy ilyen cső 1 cm-es növekedéshez 10 év is kell. Aki tehát letör egy vastagabb 10 cm-es darabot, a természet évszázados alkotását teszi tönkre. Ezt az 1934. évi törvény szigorúan bünteti. Ezt a termet Csontháznak nevezik. A fiatalabb, vagy más néven csiszolt kőkorban ez a terem volt az itt élt barlanglakók temetkezési helye. Ásatások 13 csontvázat tártak fel. A csontvázak körül csiszolt kő- és csonteszközök, karcolt díszítésű edénytöredékek és kézimalom kövek kerültek felszínre. A teremben nemcsak kő, de bronz és vaskori tárgyakat is találtak. A bronz és vaskor embere nem a hideg, nem is vadállatok elől menekült a barlangba, hanem embertársa elől. A bronzkorban született meg a magántulajdon, ami az első háború elindítója volt. A bronzkard az első fegyver, amit az ember nem táplálékának megszerzésére, hanem embertársainak a kirablására készített."

Acheron: „A barlangon két barlangi patak; Styx és az Acheron folyik át. Ez itt az Acheron medre, ami a környék csapadékvizét vezeti a barlangba." /Országtáblát - Királykutat nem említeni./ „Itt látható lent egy teknősbéka, felette egy sas és feljebb két fácán felfüggesztve. /Szószéket nem említeni./ „A képződmények színezése a kőzetből kioldott különböző vegyi anyagoktól függ. A fehér, tiszta mészkristály, a vörös vas és a csokoládébarna-fekete mangános lerakódás. Ez itt a barlang kárpitja." /Utána felhívni a figyelmet a víztükörképre./

Az özvegyasszony korsójánál: „Itt látható egy állócseppkő, amire állandóan csepeg a víz és rárakódott mészréteg lassan növeli."

Nagytemplom: „Ez itt a Fekete terem. Előttünk egy ülő oroszlán, mögötte a Mikulás." /A közönséget a most épített nézőtérre irányítani!/ „Szembe velünk az „Óriás cseppkő" /volt Nagyoltár/. „Átmérője 13 méter. Balra fent a falon láthatók vörös, vasas átütések." /Szószéket nem említeni, prédikáció nincs./

Volt Kistemplom: „Ezt itt a Hangverseny Terem, ahol néha hangversenyt szoktak tartani. Itt látható a Színes állókő /volt Szűz Mária/. Az ott a Csiszolt cseppkő /volt Szent István torony/. A lecsiszolt bordák helye azt bizonyítja, hogy a képződmény kialakulása utána a barlangban nagytömegű víz nyomult be és a magával sodort törmelék lecsiszolta a cseppkő csipkés bordázatát."

Táncterem: „Ez itt a Táncterem. Ez a folyosó itt a második barlangi pataknak a Styxnek a medre. A Styx végigfolyik a Domica barlangon és itt ebben a teremben egyesül az Acheronnal. Az a hegyen lévő képződmény a Dévényi vár." /Egy percre felkapcsolni a Barlangtó világítását!/: „Ez itt a Barlangtó, ami 420 méter hosszú." /Visszafelé felállítani a közönséget a kijelölt vonalra és fentről megvilágítani a Hangverseny Termet!/

Tigris terem /volt Paradicsom előcsarnoka/: /Felállítania a közönséget és megmutatni a Tigrist és a mennyezet pettyezettségét./ /Széchenyi oszlopnál nem kell nevet említeni/: „Ezen az oszlopon látható szürkés szín a régebbi fekete és az újabb fehér lerakodás keveréke. Itt is látható, hogy a képződmények komor, fekete színűek. Eleinte azt hitték, hogy a barlanglakók tűzhelyei, és régebben fáklyával járt látogatók fáklyafüstje kormolta be a képződményeket. A barlanglakók tűzhelyei valóban okoztak némi korom lerakódást, de az újabb megfigyelések szerint az elkormozódást a mangánlerakódásokon élősködő mangánbaktériumok okozzák. Ahogy a szürke vasat a rozsdabaktérium barnára színezi, a mangánbaktérium a mangánt koromfeketére változtatja."

Oszlopok csarnoka /volt Paradicsom/: „Ez itt az Oszlopok csarnoka. Nevét a sok oszlopról kapta. Előttünk látható a 13 Aradi vértanú emlékoszlopa, akik a magyar nép szabadságáért áldozták életüket. Fent a mennyezeten látható egy rohamsisak. A teremben látható érdekes vízgyűjtő medencéket 1949. év telén barlangrendezés alkalmával tették szabaddá a helyenként fél méter vastag törmelékektől"

Delphi-i jós: „Ez itt a Delphi-i jós. Ha megszólaltatom, jósol a közönségnek. /Megszólaltatni az állókövet!/: „Ezt mondja ez a jós, hogy: nyugdíjba ment és nem jósol többet, mert az emberek ma nem hisznek a jóslásokban és a babonákban, és így nem is lehet őket az orruknál fogva vezetni."

Oszlopok csarnoka felsőrésze: /Ádám-Éva, Éva papucsa, Tilalomfa nem említendő./.../Mikor a közönség kinézelődte magát, körül vezetni és egyedül a Vízesést említeni!/

Denevérág: „Ennek a folyosónak a nyílása volt a víz elsődleges beömlője. Később, amikor mélyebbre vágta a völgy fenekét, a bejáratot alakította ki. Azért nevezik Denevérágnak, mert a kijárathoz közel lévő Denevércsarnokban időnként sok denevér tartózkodik. A denevér ártalmatlan és hasznos állat, ami sok szúnyogot pusztít." Az első erősen csiszolt képződménynél: „Ebben a folyosóban sok csiszolt képződmény található, ami igazolja, hogy a képződmények kialakulása utána újból nagytömegű víz nyomult a járatba."

Az ásatások helyén: „Ennél az ásatásnál a jégkorszak alatt élt barlangi medve sok maradványát tárták fel."

Petőfi emlékoszlopa: „Itt látható Petőfi Sándor bekarcolt neve és látogatásának évszáma, 1845. A magyar szabadságharc költője átutazóban látogatta meg a barlangot, amit a bejáratnál emléktábla örökít meg."

A második próbagödörnél: „Ennek a gödörnek az oldalán jól láthatók a barlanglakók cölöpágyainak elszenesedett nyomai. Azért készítették fekhelyeiket cölöpökre, hogy a nedves földön ne kapjanak hűlésből eredő betegségeket. Ilyen cölöpnyomok a barlangban közel 2 km-es járatban találhatók."

A Tűzhelynél: „Itt látható a kőkori emberek egy feltárt tűzhelye. Az innét kikerülő faszénszemek és konyhahulladékok azt igazolják, hogy a környék növény és állatvilága már azonos volt a maival."

Denevér csarnok: „Ez a nagy üreg a Denevér csarnok. Fent már láthatjuk a napfényt, az a mi világunk. De ha ennek a fénynek a világításánál gyönyörködünk a természet földfeletti alkotásaiban és szépségeiben, emlékezzünk vissza arra, amit láttunk, hogy a természet alkotó ereje nagy és nemcsak a föld felszínén, de a föld belsejében is csodálatos világot képes létrehozni."

Figyelmezetés!

Felhívom a vezetők figyelmét arra, hogy a részükre készült kalauz szövegét olvassák többször át, és úgy az egyes magyarázatok szövegét, mint az új elnevezéseket pontosan tanulják meg. A közönség előtt adott magyarázataikat ne fűszerezzék tréfás, de helytelen feltevésekre okot adó megjegyzésekkel. Tartsák magukat a részükre készült kalauz szövegéhez. Ezt egyébként ellenőrizni fogom. Ugyancsak felhívom a vezetőket arra, hogy észrevételeiket, vagy javaslataikat a kalauzzal kapcsolatban nálam írásban, vagy szóbelileg tegyék meg. A hosszútúra egyes elnevezéseinek a megváltoztatására is rövidesen sor kerül. Erre vonatkozólag is kérem a vezetők javaslatait. A barlang termeit és képződményeit illető elnevezések megváltoztatását az tette szükségessé, hogy maga a barlang teljes egészében a természeti erők munkájának az eredménye. Ezzel szemben a régi elnevezések képzeletbeli alakokról és a természettel kapcsolatba nem hozható létesítményekről ruháztatták át. Érthető tehát, hogy a barlang termeinek és képződményeinek a lehetőség szerint olyan elnevezést kell adni, ami nemcsak kapcsolatba hozható a természet alkotó,...

MOL XIX-I-3a, 88. doboz, 1816/40-17/1950 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium, Általános iratok) - A dokumentum vége hiányzik.

Ezen a napon történt november 30.

1913

Megalakul a Magyar Turista Szövetség (MTSZ). Elnökének gróf Teleki Sándort jelölik. Mire a lényegi munkát elkezdhették volna, kitört az...Tovább

1918

Alakuló ülését tartja Budapesten az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ), amely a munkáshatalomért folyó harcot tűzi ki célul. Központi...Tovább

1939

A Szovjetunió megtámadja Finnországot. (Ez az ún. téli háború.)Tovább

1963

Budapesten átadják az első gyalogos aluljárót az Astoriánál.Tovább

1990

Hivatalosan is befejeződik a berlini fal bontása.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Sport, társadalom, politika a 20. században

„A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: /és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben” ‒ írta Pierre de Coubertin báró 1912-ben az Óda a sporthoz című versében. Coubertin a modern olimpiai eszme egyik legkiválóbb képviselője volt: mélyen hitt abban, hogy a sport, a tisztességes versengés önbizalmat ad, erkölcsös jellemet formál, megnemesíti az embereket, és hozzájárul a népek megbékéléséhez. Az ókori olimpiák példája nyomán azt szerette volna, ha a játékok idejére szünetelnének a háborúk, és béke honolna a földön. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a világbéke, és ezt leginkább a sport segítségével lehet megvalósítani. Szép és tiszta elgondolása azonban illúziónak bizonyult. Ha ugyanis visszatekintünk a 20. század történelmére, azt látjuk, hogy a politikai, gazdasági, ideológiai megfontolások a legtöbb esetben felülírták az olimpiai eszmét. A két pusztító erejű világháború, az 1945 utáni évtizedek nagyhatalmi szembenállása, vagy a harmadik világban lezajlott számos helyi fegyveres konfliktus mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadban a politikusok többsége az együttműködés, a megbékélés helyett inkább a nyers érdekérvényesítés eszközeit választotta.

Magyarországon a sport a 19. század végén, a 20. század elején vált egyre népszerűbbé: az úszás, az evezés, a korcsolyázás, az atlétika, a kerékpározás mellett elsősorban a labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg, ekkor indult el az első hazai bajnokság is. Az első kettőt az ország legrégebbi futballcsapata, az 1897-ben létrejött BTC (Budapesti Torna Club) nyerte, ezt követően több mint két évtizedig az FTC (Ferencvárosi Torna Club) és az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) versenyzett az első helyért. Rivalizálásuk ‒ sokszoros áttételen keresztül ‒ a magyar társadalom keresztény‒zsidó ellentétét is kifejezte. A két világháború közötti időszakban a sport tömeges méretű időtöltéssé vált, a versenysportok terén pedig Magyarország nagyhatalom lett. Ugyanakkor a testnevelés ‒ amelyet már 1921-ben kötelezővé tettek az iskolákban ‒ egyre nyíltabban kapcsolódott össze a militarista szellemű neveléssel. 1947 és 1951 között szovjet mintára a sportot is állami ellenőrzés alá vonták. Mivel továbbra is a labdarúgás volt az egyik legnépszerűbb sportág, az 1950-es években leginkább ezt politizálták át. Az Aranycsapat kiugró nemzetközi sikereiből a hatalom is igyekezett profitálni, és a sikereket saját diadalaként könyvelte el. A diktatúra nyomásának enyhülésével a politika a sportból is kezdett visszavonulni. E folyamat azonban korántsem volt teljes, ezt az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja is bizonyítja. A Magyar Olimpiai Bizottság ugyanis kénytelen volt elfogadni a pártvezetés azon „ajánlatát”, hogy a Szovjetunió iránti szolidaritásból a magyar sportolók se vegyenek részt ezen az olimpián. A politikának ez a durva és közvetlen beavatkozása komoly törést okozott a magyar sportban, ami a későbbi eredményekben is megmutatkozott.

Az ArchívNet idei 4‒5. összevont számának fő témája tehát: „Sport, társadalom, politika a 20. században”. A témaválasztás azért is aktuális, mert a világjárvány miatt 2020 helyett az idén rendezték meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a XXXII. nyári olimpiai játékokat. Összeállításunkban tizenegy írást közlünk, ezek közül hét kapcsolódik szorosan a témához. Sipos-Onyestyák Nikoletta a politika és a sport kapcsolatát vizsgálja az ún. kis-hidegháború korszakában, külön-külön részletezve a moszkvai, a Los Angeles-i és a szöuli olimpiát. Koós Levente egy 1963-as labdarúgó-mérkőzés kapcsán elemzi a Kádár-korszak legproblémásabb egyesületének számító FTC és a diktatúra irányítóinak viszonyrendszerét. Kántás Balázs és Szerényi Ildikó az egykor világhírű, de mára elfeledett sakkfeladvány-szerző, Neukomm Gyula eseménydús életét eleveníti fel személyes dokumentumok segítségével. Kiss András írása arról szól, miként kapcsolódott össze a két világháború között a testedzés a militarista neveléssel, és milyen szerepet játszottak ebben a vállalatok. Sáfár Gyula az 1950-es évek, míg Szabó Csaba Gábor a Kádár-korszak tömegsportját taglalja a Békés megyei spartakiádok, illetve a Komáromi Állami Gazdaság sportkörei vizsgálata alapján. Bubik Gyöngyi és Garadnai Zoltán a százéves korában nemrég elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg és Magyarország sportkapcsolatairól ír annak kapcsán, hogy a herceg a múlt század hetvenes éveiben sportemberként többször megfordult Magyarországon, részt vett a Magyar Lovassport Szövetség által szervezett bajnokságokon, és a nemzetközi versenyeken is a magyar csapat riválisának számított. Négy további forrásközlést is olvashatunk. Völgyesi Zoltán a gyermekvasút építését és az ehhez kapcsolódó korabeli kommunista propagandát mutatja be. Csikós Gábor és Ö. Kovács József Varga Zsuzsanna közelmúltban megjelent, a magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-európai kontextusban tárgyaló angol nyelvű könyve kapcsán készít mérleget a jelenkortörténeti források feltárásának és értelmezésének módszertani kérdéseiről. Összeállításunk zárásaként Veres Emese-Gyöngyvér a székelyföldi evangélikus missziós egyház történetéről ír, Somorjai Ádám OSB pedig Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius utolsó magyarországi jelentéseit közli és beszámol a nuncius 1945-ös távozásáról is.

Budapest, 2021. november 26.

L. Balogh Béni

főszerkesztő