"Föltétlen búzakalász legyen a címeren"

A Lánchíd címereinek cseréje, 1949

A második világháború harcai során a Dunába lőtt budapesti hidak felújítását létfontosságúnak tekintette az új vezetés. A legnagyobb figyelem a főváros legrégebbi hídjára, a Lánchídra irányult. E terv végrehajtása során 1949 augusztusában egy „komoly” – ideológiai indíttatású – probléma merült fel: a Lánchíd pillérein látható faragott koronás címerek ügye. A közlekedési tárca augusztus elején utasítást adott, hogy a koronás címereket azonnali hatállyal el kell távolítani és a helyükre az új népköztársasági címert kell elhelyezni.

Források

Jelentés

 Közlekedésügyi Minisztérium.
571/1949. V. 2.

V. 2. Hídosztály.

Jelentés
Miniszter Úrnak a Lánchídon elhelyezendő címer tárgyában.

Folyó hó 6-án fenti tárgyban tartott értekezlet határozatának megfelelően érintkezésbe léptünk az alábbi gyárakkal, a különféle változatokra nézve:

Kerámia kivitel színes, plasztikus, kb. 2 x 2 nagyságban.

A Finomkerámia Igazgatóság a Zsolnai gyárat ajánlja. A gyárnak az elkészítésre 14 hétre van szüksége, mely a következőképp oszlik meg az egyes munkafázisok között:

megmintázás
formázás
száradás
I. égetés
majolikázás
II. égetés
összesen:

4 hét
2 "
2 "
2 "
2 "
2 "
14 hét

A címer 12 darabra felosztva készülne, az egyes darabokat a helyszínen állítják össze. Az elhelyezéshez a gyár küldene is szakmunkásokat.

Egy címer elkészítése ab gyár 6000 forint, melyhez még az elhelyezési és szállítási költségek járulnak.

A gyár mindent megtesz a gyártási idő lerövidítésére, azonban felelősséget vállalni azért nem tud.

Tárgyaltunk még a Drasche gyárral, mely a munkát nem vállalta, csak a kiégetést, ha a mintázást, formázást és színezést egy művész elkészítené. Ajánlotta Kovács Margit Kossuth-díjas iparművésznőt. Nevezett a munkát vállalná. Határidőre határozott véleményt adni nem tudott és saját munkájáért darabonként 8000 forintot kérne, melyhez égetési és szállítási költségek járulnának.

Bronzöntvény színezés nélkül, bronz színben, domború kivitelben.

Készítené a Lampart bronzöntöde, november 1-re elkészülne. Költsége ab gyár 15. 000 forint lenne darabonként, melybe az öntőminta költsége még nincs benn, azt nekünk kell elkészíttetni.

Zománcozott kivitel, mely esetben domború lemezen a címerrajzból csak a csillag domborodna ki. Ugyancsak a Lampart művek készítené. Egy címer 5 darabból, úgymint csillag, kékmező, kalászkoszorú, alsó szalag készülne, mely darabok a helyszínen lennének összeállítandók.

Elkészítési idő 4-5 hét, költsége 4-5000 forint/db.

Kőfaragási kivitelben, helyszínen új kőből kifaragva, kőszínben hagyva kb. 7500 forintba kerülne darabonként és a határidőre elkészíthető.

Időközben Kiss Tibor építész tanár elkészítette a terveket a címer elhelyezésére 4 változatban.

A terveken végzett tanulmányok alapján formailag és művészileg legmegfelelőbbnek látszana a címereknek kerámia kivitelben való elhelyezése a pillérek északi és déli üres falfelületén.

Miután pedig fentiek szerint a kerámiák a határidőre nem biztosíthatók, ezért javasolnánk helyette ideiglenesen fából készített, színezett, domború címerek elhelyezését a híd megnyitására, mely címereket utólag, egyenként a elkészült kerámia címerekre kicserélnénk.

A művészeti megoldásra nézve élőszóban kívánnánk Kiss Tibor tanárral együtt jelentést tenni és döntést kérni.

Összefoglalásul a költségek a következőképp alakulnak:

1./ Négy db. régi címer beállványozása és lefaragás kb.
2./ Kerámia címer gyártása kb.
3./ Címer elhelyezés kb.
összesen kb.

40. 000.- Ft
28. 000.- Ft
8. 000.- Ft
76. 000.- Ft

Budapest, 1949. augusztus hó 9-én.

Sávos Károly s. k.
miniszteri osztálytanácsos

 

Ullrich Zoltán s. k.
miniszteris tanácsos

MOL-XIX-H-1-gg 27. doboz 24. (Magyar Országos Levéltár -Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium - Közúti Főosztály - Lánchíd újjáépítésének iratai)

Ezen a napon történt július 06.

1941

Magyarország területén hajnali 3 órakor bevezetik a jobb oldali közlekedési rendszert (Budapest és közvetlen környéke kivételével). Ezt az...Tovább

1944

Koszorús Ferenc vezérkari ezredes az esztergomi páncélosok mintaszerű alkalmazásával megakadályozza a Baky László belügyi államtitkár...Tovább

1988

Bartók Béla zeneszerző újratemetése Budapesten, a Farkasréti temetőben.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő