Elkezdődik a Watergate-ügy bírósági eljárása.Tovább
"Föltétlen búzakalász legyen a címeren"
A Lánchíd címereinek cseréje, 1949
A második világháború harcai során a Dunába lőtt budapesti hidak felújítását létfontosságúnak tekintette az új vezetés. A legnagyobb figyelem a főváros legrégebbi hídjára, a Lánchídra irányult. E terv végrehajtása során 1949 augusztusában egy „komoly” – ideológiai indíttatású – probléma merült fel: a Lánchíd pillérein látható faragott koronás címerek ügye. A közlekedési tárca augusztus elején utasítást adott, hogy a koronás címereket azonnali hatállyal el kell távolítani és a helyükre az új népköztársasági címert kell elhelyezni.
Források
Jelentés
| Közlekedésügyi Minisztérium. 571/1949. V. 2. | V. 2. Hídosztály. |
Jelentés
Miniszter Úrnak a Lánchídon elhelyezendő címer tárgyában.
Folyó hó 6-án fenti tárgyban tartott értekezlet határozatának megfelelően érintkezésbe léptünk az alábbi gyárakkal, a különféle változatokra nézve:
Kerámia kivitel színes, plasztikus, kb. 2 x 2 nagyságban.
A Finomkerámia Igazgatóság a Zsolnai gyárat ajánlja. A gyárnak az elkészítésre 14 hétre van szüksége, mely a következőképp oszlik meg az egyes munkafázisok között: |
megmintázás | 4 hét |
A címer 12 darabra felosztva készülne, az egyes darabokat a helyszínen állítják össze. Az elhelyezéshez a gyár küldene is szakmunkásokat.
Egy címer elkészítése ab gyár 6000 forint, melyhez még az elhelyezési és szállítási költségek járulnak.
A gyár mindent megtesz a gyártási idő lerövidítésére, azonban felelősséget vállalni azért nem tud.
Tárgyaltunk még a Drasche gyárral, mely a munkát nem vállalta, csak a kiégetést, ha a mintázást, formázást és színezést egy művész elkészítené. Ajánlotta Kovács Margit Kossuth-díjas iparművésznőt. Nevezett a munkát vállalná. Határidőre határozott véleményt adni nem tudott és saját munkájáért darabonként 8000 forintot kérne, melyhez égetési és szállítási költségek járulnának.
Bronzöntvény színezés nélkül, bronz színben, domború kivitelben.
Készítené a Lampart bronzöntöde, november 1-re elkészülne. Költsége ab gyár 15. 000 forint lenne darabonként, melybe az öntőminta költsége még nincs benn, azt nekünk kell elkészíttetni.
Zománcozott kivitel, mely esetben domború lemezen a címerrajzból csak a csillag domborodna ki. Ugyancsak a Lampart művek készítené. Egy címer 5 darabból, úgymint csillag, kékmező, kalászkoszorú, alsó szalag készülne, mely darabok a helyszínen lennének összeállítandók.
Elkészítési idő 4-5 hét, költsége 4-5000 forint/db.
Kőfaragási kivitelben, helyszínen új kőből kifaragva, kőszínben hagyva kb. 7500 forintba kerülne darabonként és a határidőre elkészíthető.
Időközben Kiss Tibor építész tanár elkészítette a terveket a címer elhelyezésére 4 változatban.
A terveken végzett tanulmányok alapján formailag és művészileg legmegfelelőbbnek látszana a címereknek kerámia kivitelben való elhelyezése a pillérek északi és déli üres falfelületén.
Miután pedig fentiek szerint a kerámiák a határidőre nem biztosíthatók, ezért javasolnánk helyette ideiglenesen fából készített, színezett, domború címerek elhelyezését a híd megnyitására, mely címereket utólag, egyenként a elkészült kerámia címerekre kicserélnénk.
A művészeti megoldásra nézve élőszóban kívánnánk Kiss Tibor tanárral együtt jelentést tenni és döntést kérni.
Összefoglalásul a költségek a következőképp alakulnak:
1./ Négy db. régi címer beállványozása és lefaragás kb. | 40. 000.- Ft |
Budapest, 1949. augusztus hó 9-én.
Sávos Károly s. k. |
| Ullrich Zoltán s. k. |
MOL-XIX-H-1-gg 27. doboz 24. (Magyar Országos Levéltár -Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium - Közúti Főosztály - Lánchíd újjáépítésének iratai)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő