Gyanús galambok, gyanútlan galambászok és az állambiztonság 1958-ban

„A galambsportban nem gyakori az ilyen tömeges röptetés. […] Értesüléseink szerint osztrák, nyugatnémet, belga és holland galambok vesznek részt. Szükséges a szoros belső és külső ellenőrzés, mert feltűnés nélkül kicsi csomag gyanánt egy vagy több galambot is lehet átadni magyar személynek, aki egy-két nap múlva engedi útnak. A galamboknál üzenetváltásra alkalmas fémtokban cigarettapapír vékonyságú speciális papíron jelentős terjedelmű szöveg közölhető. Ezért a magyar galambszövetség kb. 30–40 személyt rendel ki tagjai közül rendezőnek.”

4. Jelentés a postagalamb-verseny ellenőrzéséről

1958. szeptember 5.

 

Belügyminisztérium                                                              Szigorúan titkos!

II/2-f alosztály

 

Jelentés

Budapest, 1958. szept. 5.

 

A f. év július 25-27-én megtartott nyugatnémet, osztrák postagalamb-röptetésről a BRFK Igazgatásrendészeti Osztály jelenlévő két tiszt elvtársától az alábbi jelentést kaptam:

1958. július 25-én utaztunk le Hegyeshalomba, a küldöttség fogadására. Jávor László r. őrgy. reggel 6 órakor indult, Vasenda Lajos r. hdgy. pedig 7.30 h-kor indult Hegyeshalomba. Előbbi érkezett 9.30 h-kor, utóbbi pedig déli 12 órakor.

A nyugatnémetek 1958. július 25-én délután 15.30 h-kor lépték át a magyar határt. A határállomáson Jávor r. őrgy. Elvtárs az ottani elvtársaknak segített. Vasenda r. hdgy. et. a Budapestről indult küldöttséggel - a Magyar Galambsport Szövetség elnöke, főtitkára - Hegyeshalom községben csatlakozott a nyugatnémet autókaravánhoz. Hegyeshalomból Budapest felé indulás a fenti nap 18 órakor történt. Budapestre való felkísérésnél a Honvédelmi Sportszövetségtől kapott társas autóbusszal vezettük a karavánt. A társas autóbuszon helyet foglaltak a nyugatnémet és osztrák galambszövetség vezetői, valamint azok a kocsikísérők, akikre szükség nem volt a galambszállító autókban. A nyugatnémetek 15 motoros járművel és hét pótkocsival jöttek, mintegy 65 000-70 000 postagalambbal. Hegyeshalomból való indulásnál az egyik osztrák postagalambász, név szerint A. J. azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy ő Győrben le akar szállni két napra, mert ott élő testvéreit meg akarja látogatni. Felhívtuk figyelmét, hogy ez nem lehetséges, mert útlevele, illetve vízuma kollektív, és ő nem testvéri látogatásra jött, hanem a postagalamb-verseny lebonyolításához tolmácsnak. Nevezett győri születésű, és igen jól beszélte a magyar nyelvet. Elmondása szerint 12 éves korában, illetve későbbi elmondása során a gimnázium elvégzése után, kb. 16 éves korában ment ki Bécsbe, és azóta ott él. Nevezett bőröndjét az egyik galambszállító kocsiban tartotta, amit az autóbuszba való beszállás után is ott hagyott. Az autóbuszba való beszállás előtt még elment a galambszállító kocsiba azzal, hogy a bőröndjét elhozza, azonban a bőröndöt nem hozta el, hanem csak egy zöld, nylonszerű anyagból készült, cipzáras táskát, amit az egész úton a hóna alatt szorongatott. Amíg Győrt el nem hagytuk, addig állandóan erőszakoskodott, hogy le akar Győrben szállni, de sikerült meggyőznünk arról, hogy ez nem lehetséges.

A karaván Budapestre 22.30 h-kor érkezett a Margitszigetre. A galambok elhelyezése, etetése, itatása, autók felállítása a pályákon kb. két órát vett igénybe. Utána vacsorázni mentünk, ahova a nyugatnémetek majdnem mind elmentek. A vacsora színhelye: Budapest, III. Kolosy tér,

A nyugatnémet küldöttség tagjai a saját pénzükön vacsoráztak, kivételt képezett 5 személy, akiknek nem volt magyar pénze, de ennek az összegnek a kifizetését - amely kb. 400 Ft-ot tett ki - vállalta, hogy ki fogja egyenlíteni. A vacsora 26-án [popup title="0[2].30-kor" format="Default click" activate="click" close text="Jávor és Vasenda július 28-ai jelentése alapján kiegészítve."] ért véget, igen jó hangulatban, és tekintve, hogy a galambröptetés reggel 4-5 óra közöttre volt tervezve, így nem tartottuk célszerűnek, hogy a korábban kijelölt szálláshelyre menjünk, mert az idő rövid volt, így a hátralévő időt Budapest éjjeli megtekintésével töltöttük. A margitszigeti pályára kb. fél négy órakor érkeztünk, utána egy kis pihenő volt, majd a galambok etetéséhez, itatásához kezdtek, illetve előkészítették őket röptetésre.

Kb. 4.20 órakor K. J., az egyik gépkocsi vezetője [popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="Anonimizálva."] véletlenül a galambszállító autó ajtaját rosszul rögzítette, és mintegy 5-6 reteszből a galambok kiröpültek, így még a teljes világosság előtt kénytelenek voltak a galambászok a többi, ugyanabban a körzetben induló galambokat felereszteni. A többi galamb indítása, illetve röptetése 5 órakor történt, két turnusban. A röptetés általában - az előbb említett hibától eltekintve - a külföldi galambászok véleménye szerint is jól sikerült.

A magyar galambszövetség kb. 50 kijelölt tagja, akik a röptetés előkészítésében segítettek, és a pálya őrzésében részt vettek, a röptetés időpontjáig, illetve annak befejezéséig, egész éjjel kint tartózkodtak a helyszínen.

A röptetés befejezése után a gépkocsikat parkírozásra előkészítették, majd ezt követően kb. 9 órakor a programnak megfelelően Tihanyba mentünk el, ahol a partizán szövetség üdülőjében nyert a csoport elhelyezést, s itt lett az ebéd és a vacsora is lebonyolítva. Erről az útról K. J. [popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="Anonimizálva."] és W. H. [popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="Anonimizálva."] lemaradt. A diákszálló dolgozóinak információi szerint a délutáni órákig aludtak, majd azt követően a szálló környékén sétáltak, illetve tartózkodtak, mindaddig, míg a csoport Tihanyból vissza nem tért. A Tihanyban való tartózkodás alkalmával a résztvevők igen jól érezték magukat, és többen az egyéni beszélgetések során elmondták a nyugatnémetek közül, hogy a népi demokráciában a dolgozóknak igen jó üdülési lehetőségük van, ami a kapitalista Németországban nem lehetséges. Ezt a kijelentést A. H. és O. H. mondották.

A délutáni órákban az időt fürdésre, csónakázásra és a környékbeli terület megtekintésére fordították. Tihanyból a csoport 22.30 órakor érkezett a kijelölt szálláshelyre. Miután a többség pihenésre tért, többen, kb. 15-en, előzetes bejelentés nélkül távoztak, amiről csak másnap szereztünk tudomást. A portás elmondotta, hogy kb. másfél órát voltak távol, és igen jó hangulatban, virágcsokorral tértek vissza. (Az információk szerint a környékbeli vendéglőkben voltak.) A 15 tagú társaság között volt W. H., saarbrückeni lakos, akit másnap, július 27-én a reggeli órákban Sné nevű személy keresett. Hivatkozott Sné, hogy az éjjel telefonon hívta őt W, és közölte vele, hogy üzenetet akar átadni. Sné egy másik nővel ment oda, akik Vasenda r. hdgy-ot megkérték, hogy keresse meg W-t. Miután Vasenda r. hdgy. bement a hálóhelyekre, W. jelentkezett, hogy az éjjel a 182-106 számot felhívta, mert Snénak fia küldött tőle üzenetet. Miután a két fél a beszélgetést lefolytatta, odajött A. J., aki a tolmács volt. Sné elmondotta, hogy fia 1956-ban disszidált, és tekintve, hogy fia igen magas termetű, nadrágokat és egy pár használt cipőt küld fiának, mert 45-ös cipőt ott nem tud kapni. A csomag tartalmát nem láttuk, mert az papírdobozban, fehér csomagolópapírral át volt kötve. Miután a csomagot átadta, W-nak és A-nak egy-egy üveg bort adott át. Több mint valószínű, hogy levelet is küldött, mert megemlítette Sné, hogy egy pár sort írt fiának. Ugyanebben az időben az osztrák küldöttség vezetője, F. W. közölte, hogy többen a gépkocsikkal más utakra akarnak menni, amit ő nem tűr el, hanem a csoport együtt menjen a határig.

Kb. július 27-én reggel 9 órakor a Móricz Zsigmond körtéren az egész társaság megreggelizett, utána a magyar galambszövetség székházába, Verseny u. 16. szám alá mentünk, ahol minden egyes nyugatnémet és osztrák személy a szövetség elnökétől, H. J-től egy-egy postagalamb-jelvényt kapott, valamint a legutóbb megjelent Galambsport újság példányát. Itt rövid üdvözlőbeszédet mondottak H. J. és W. Sch., ahol röviden a két nemzet galambsportjának kiépítéséről és a békéért való küzdelemről beszéltek. A nyugatnémet küldöttek mind a két beszédet lelkesen fogadták. Ugyanitt rövid beszédet mondott A. is magyarul. Ezután a Népstadiont tekintették meg, amit a külföldiek tetszéssel szemléltek. Úgy a galambsport szövetség székháza előtt, mint a stadionban fényképfelvételeket készítettek.

Kb. fél 11 órára a Margitszigetre mentünk, ahol a gépkocsik tankolásával, az utazás előkészületeivel foglalkoztak kb. 11.30-ig, majd elindultunk Hegyeshalom felé. Megjegyezzük még, hogy útközben A. újra kísérletet tett arra, hogy Győrben leszálljon, s testvéreit meglátogassa. Mivel ez ismét nem sikerült neki, ezért Hegyeshalom előtt H. J-nek, a szövetség elnökének egy csomagot adott át. (A csomag tartalma: kb. 6 méter krepp nylon rózsaszín női anyag, egy tokban elhelyezett francia parfüm és kb. 30 db fénykép Nizzából, valamint Ausztria több városából.) A csomagot H. átvette, és részünkre átadta. A-tól azzal vette át a csomagot, hogy azt bátyjának, A. I., Győr [...] szám alatti lakosnak el fogja juttatni. Miután a csomag tartalmát úgy mi, mint Kajtár et. megszemlélte, azt továbbítás végett H. J. elvtársnak átadtuk.

Kb. 16.30-kor érkeztünk Hegyeshalomba, ahol a határőrök részére a galambászokat átadtuk.

Általános benyomásunk az volt, hogy úgy a fogadtatással, mint a röptetéssel kapcsolatos szervezéssel, rendezéssel, beleértve a budapesti és tihanyi látogatásokat is, meg voltak elégedve. Megelégedésüknek több esetben is kifejezést adtak. Egyéni beszélgetésünk során A. H. pl. elmondotta, hogy ő a második világháború során az afrikai harctéren szolgált, és ott esett fogságba. Az amerikaiak fogságában 7 évet töltött el, különböző dél-amerikai és egyéb más fogolytáborokban. A beszélgetés során elmondotta, és kifejezésre juttatta, hogy utálja az amerikaiakat, de mindezt hangosan, a társaság jelenlétében nem merte elmondani, hanem „fülbe súgva" közölte velü[n]k. H-ről a rövid idő alatt szerzett benyomásunk az, hogy amit Magyarországon ez alatt a rövid idő alatt tapasztaltunk, az mind találkozott a tetszésével. Amikor a galambszövetség elnökétől a magyar galambszövetség jelvényét - amelynek középső részén egy kis vörös csillag látható - megkapta, azt nagy tetszéssel fogadta, és azonnal megjegyezte, hogy náluk a vörös csillag biztos nem fog tetszeni, de őneki tetszik.

Beszélgettünk ezenkívül még Sch. G-gal, aki éjszakai közvilágításra vonatkozóan elég lekicsinylően nyilatkozott, de miután gépkocsival a József Attila utcán és a Népköztársaság útján végighaladt, az ottani világításra, és általában a városnak a belső részeiről igen elismerőleg nyilatkozott. Az éjszakai városnézés során az autóbusz ablakából egy VIRÁGÉRT üzlet portáljára mutatott, és megkérdezte, hogy ez a kis üzlet is államosítva van[-e] nálunk. Miután közöltük vele azt, hogy ez az üzlet is államosított, kifejezésre juttatta, hogy ő is szociáldemokrata, tehát szocialista, azonban nem híve az ilyen nagymértékű államosításnak, s ezt több ízben is hangsúlyozta. Mikor közöltük vele azt, a fenti üzleten kívül igen sok kis üzlet van Magyarországon, amely nincs államosítva, tehát magánkézben van, valamennyire megnyugtatóan vette ezt, a korábbi álláspontja mellett azonban továbbra is kitartott. Arra a kérdésre, hogy miért nem tartja helyesnek az üzletek államosítását, azonban választ adni nem tudott. Példaképpen elmondotta, hogy ők odahaza az elmúlt évek során egy munkásotthont építettek fel társadalmi munkában, és amikor az épület készen lett, a munkásotthont [az] öttagú vezetőség kisajátította, és azt a saját céljaikra használták fel. Hozzáfűzte még azt, hogy a szocialista eszme elméletben és gyakorlatban igen sok esetben eltér egymástól, mint ezt az általa elmondott példa is igazolja. Elmondotta még, hogy 1942-ben a szovjet fronton megsebesült, mely alkalommal a jobb lábát amputálni kellett. Sch-rel folytatott további beszélgetésünk során azt a következtetést vontuk le, hogy bár a Szovjetunió ellen semmiféle, még csak közvetett megnyilvánulása sem volt, ennek ellenére nevezettben és a jelen lévő németek egy részében is a korábbi nevelés hatása még mindig erősen érezhető.

Tihanyba érkezve az úton úttörők vonultak csapatzászlóval és vörös nyakkendővel, amikor is a buszban utazó németek egy része azt a megjegyzést tette, hogy „Hitlerjugendek". A megjegyzés kezdeményezője és folytatója H. W. volt. Megjegyzését a busz német utasai derültséggel fogadták.

Megjegyezzük még, hogy a margitszigeti röptetés alkalmával több német és magyar galambász kölcsönösen megadta egymásnak a lakáscímét levelezés, illetve postagalamb-csere végett.

Fentieken kívül amennyiben a németek itt tartózkodásával kapcsolatosan bármilyen konkrét, érdemleges cselekmény tudomásunkra jut, azt pótlólag jelenteni fogjuk.

 

Megjegyzés:

Helyesnek mutatkozik, hogy a jövőben és hasonló versenyeken ezen elvtársak jelen legyenek. Munkájuk jellegénél fogva jól ismerik a sportágat és némelyeket is. Mivel ezideig is minden jelentős röptetésnél jelen voltak, feltűnést nem keltenek, és így op[eratív] munkában nagyon jól felhasználhatók. Figyelmük az apró részletekre is kiterjed.

Szóban közölték az elvtársak, hogy tudomásukra jutott, hogy néhány magyar postagalambot otthon hagytak, néhányat pedig elvittek. Lehetőségük van, hogy szakmailag megvizsgálják a kapott galambot, hogy fiatalok-e (ebben az esetben még nem képesek tenyészhelyükre visszarepülni), vagy nevelt, képzett, öreg galambok (amelyek tenyészhelyükre visszarepülnek), és a személyekről valamint a vizsgálati eredményről jelentést készítenek.

 

Intézkedés:

1. A jelentésben szereplő csomagot (A. küldi öccsének Győrbe) átvizsgáltam részletesen, és a csomag értékének csekély volta figyelembevételével engedélyeztem a továbbítását.

2. A. a beszélgetés során többször ellentmondásba keveredett. Hazudott. Magatartása így gyanús. Ezért Győrben lakó két testvér[é]ről - egyik órás, a másik optikus - véleményt szerzek be, és további adatokat gyűjtök személyére.

3. A 182-106-os telefonszám tulajdonosát felderítem, és anyagot gyűjtök nevezettre.

 

Javaslat: Mivel a Magyar Galambsport [Szövetség] vezetői gyakran utaznak külföldre, alkalmas személyt szervezzünk be útjai alkalmával folytatandó hírszerzésre. Autóval mennek, nincsenek nagyon lekötve. Sokat látnak, és sokat mozoghatnak is.

 

                                                                                              Kajtár László

r. fhdgy.

 

Készült: 2 pl.

Gépelte: Szné

 

Jelzet: ÁBTL 3.1.5. O-13401. 67-71.

Ezen a napon történt október 15.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő