Német csapatok jelennek meg Luxemburgban, válaszul Franciaország mozgósítja haderejét.Tovább
Gyanús galambok, gyanútlan galambászok és az állambiztonság 1958-ban
„A galambsportban nem gyakori az ilyen tömeges röptetés. […] Értesüléseink szerint osztrák, nyugatnémet, belga és holland galambok vesznek részt. Szükséges a szoros belső és külső ellenőrzés, mert feltűnés nélkül kicsi csomag gyanánt egy vagy több galambot is lehet átadni magyar személynek, aki egy-két nap múlva engedi útnak. A galamboknál üzenetváltásra alkalmas fémtokban cigarettapapír vékonyságú speciális papíron jelentős terjedelmű szöveg közölhető. Ezért a magyar galambszövetség kb. 30–40 személyt rendel ki tagjai közül rendezőnek.”
2. Jelentés a galambászok megfigyeléséről
1958. július 25-26.
Belügyminisztérium Szigorúan titkos!
II/9-b
69-2009/958. Figyelés kezdete: 25-én 19.00 h-kor
Figyelés vége: 26-án 22.30 h-kor
1. számú jelentés
külső figyelésről
II/2-f alosztálynak, „Galambosok"
Budapest, 1958. július hó 25-26-án
21. 58 h-kor „Galambosok" kb. 40 fővel, 18 db tehergépkocsival, melyben postagalambok voltak, megérkeztek a margitszigeti Dózsa pályához, ahol a magyar galambszövetség több tagja várta őket, és ezek irányításával a gépkocsikat a Dózsa pályán elhelyezték, majd a galambok etetését és itatását végezték.
23.25 h-kor „Galambosok" több hivatalos magyar férfi társaságában kijöttek a pályáról, beszálltak a már velük érkezett, GB-304 f[orgalmi] r[end]sz[ám]ú autóbuszra, mellyel a Margitszigeten, Margit hídon, Árpád fejedelem útján, Dara u., Zsigmond tér, Lajos u., Kiskorona u.,
, Mókus utcában lévő vendéglő elé hajtattak.Itt, mivel az étterem zárva volt, továbbhajtottak a Mókus u., Lajos u., a Kolosy térre. Itt leszálltak az autóbuszról és
23.45 h-kor bementek a Kolosy tér 3. sz. alatt lévő Vadászkunyhó Étterembe. Az étterem belső helyiségében helyet foglaltak, és vacsorát majd bort fogyasztottak. A társaság vidám hangulatban beszélgetett. Közülük többen kisé ittas állapotban voltak.
02.00 h-kor „Galambosok" a magyar kísérőkkel együtt kijöttek az étteremből, és az ott várakozó gépkocsihoz mentek, ahol megállva, nevetve élénken beszélgettek kb. 5 percig. Majd felszálltak az autóbuszba, ahol helyet foglalva a Kolosy téren, Lajos u., Zsigmond tér, Frankel Leó u., Török u., Mártírok u., Széna tér, Moszkva tér, Krisztina krt., Attila u., Alagút u., Alagút, Clark Ádám tér, Lánchíd, Roosevelt tér, József Attila u.,
haladva [a] Köröndig hajtattak.Itt két magyar férfi (akik a magyar galambszövetség részéről voltak jelen) leszálltak az autóbuszról. (Nem követtük.)
Ezután az autóbusz továbbhajtott a Népköztársaság útján, Dózsa György út, Thököly út, Baross tér, Rákóczi u.,
, Dohány u., , , Szt. István krt., Margit híd, Margitszigeten a Dózsa pályáig. Itt leszálltak az autóbuszról és csoportosan02.50 h-kor bementek a Dózsa pályán felállított gépkocsik közé.
03.20 h-kor „Galambosok" hozzáfogtak a galamb röptetésének előkészítéséhez. Ekkor kb. 40-50 magyar férfi volt jelen, majd később 130-150 főre emelkedett az érdeklődők száma, akik közül többen segítettek a röptetés előkészítésében.
04.25 h-kor, 04.35 h-kor, 04.45 h-kor és 05.10 h-kor, négy részletben a galambokat felengedték.
„Galambosok" ezután a gépkocsikat kitakarították, majd a Duna-part sétányára állították őket, majd csoportosan visszamentek a Dózsa pályára, amikor mindnyájan együtt voltak, négy magyar férfi társaságában (akik a galambszövetséghez tartoztak).
06.15 h-kor kijöttek a pályáról, és beültek az ott várakozó, GB-304 f[orgalmi] r[end]sz[ám]ú autóbuszra, mellyel a Margitszigeten, Margit hídon, Szt. István krt., Marx tér, Lenin krt., József krt., Blaha Lujza térre hajtottak, ahol két magyar férfi leszállt az autóbuszról. (Nem követtük.)
Az autóbusszal a Blaha Lujza téren, Rákóczi u., Puskin u., Bródy Sándor u., Múzeum krt., Kálvin tér,
, , Szabadság híd, Gellért tér, Bartók Béla u., Móricz Zsigmond körtér, Villányi u., Szüret u., Somlói utca 14-16. sz. ház elé hajtottak.Itt mindnyájan kiszálltak az autóbuszból, és
06.47 h-kor bementek a Somlói u. 14-16. sz. házban lévő Kertészeti és Szőlészeti Főiskola diákszállójának épületébe, a két magyar férfivel együtt.
08.30 h-kor „Galambosok" a két magyar férfivel együtt kijöttek a diákszállóból, és beszálltak az ott parkoló autóbuszukba, és a Somlói u., Hegyalja u., Budaörsi úton a 7. sz. műúton, Székesfehérváron keresztül, a 702. sz. műúton, majd a Balaton partján [a]
elé hajtattak. Itt mindannyian leszálltak az autóbuszról, és12.02 h-kor bementek a partizán üdülőbe. (Nem követtük.)
„Galambosok" közül a délután folyamán kisebb csoportokban többen kimentek a Balaton partjára, és ott sétálgattak.
18.45 h-kor „Galambosok" a két magyar férfivel együtt kijöttek az üdülőből, és beszálltak az autóbuszukba, mellyel a tihanyi komp-átkelőhelyhez hajtottak. Itt az autóbuszból többen kiszálltak, és az ott lévő ajándékboltból kisebb ajándékokat vásároltak. Majd utána visszaültek az autóbuszba.
19.00 h-kor elindultak, és kb. 50-60 km-es sebességgel a Balaton mellett, a 71. sz. műúton, 7. sz. műúton, Budaörsi úton, Hamzsabégi u., Bartók Béla u úton a Kosztolányi Dezső térig hajtottak.
Itt [az] egyik magyar férfi kiszállt az autóbuszból, és eltávozott a Bartók Béla úton. (Nem követtük.) Az autóbusz pedig továbbhajtott a Bartók Béla u., Fadrusz u., Villányi u., Szüret u., Somlói úton a 14-16. sz. házig. Itt valamennyien kiszálltak az autóbuszból, és
22.20 h-kor bementek a Somlói utca 14-16. sz. házban lévő Kertészeti és Szőlészeti Főiskola diákszállójába. Az autóbusz pedig üresen eltávozott a Hegyaljai út irányába.
22.30 h-kor a figyelést befejeztük.
Dobróka János r. alez. Fejes István r. őrgy.
osztályvezető alosztályvezető
Nyilv. sz.: 78/342. RJ-né
Készült: 2 pld., 2 lap
Kapják: 1 pld. II/2-f, Kajtár elvt.
1 pld. letét
Jelzet: ÁBTL 3.1.5. O-13401. 73-74.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 02.
1914
1934
Hindenburg német elnök halála után Adolf Hitler megszerzi az elnöki és a kancellári hatalmat is (vezér és nemzeti kancellár lesz).Tovább
1945
Véget ér a potsdami konferencia, többek közt megállapodás születik a mai lengyel-német határról (Odera-Neisse határvonal) és Berlin négy...Tovább
1945
A Beneš-dekrétumok megfosztják állampolgárságuktól a szlovákiai magyarokat.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő