Gyanús galambok, gyanútlan galambászok és az állambiztonság 1958-ban

„A galambsportban nem gyakori az ilyen tömeges röptetés. […] Értesüléseink szerint osztrák, nyugatnémet, belga és holland galambok vesznek részt. Szükséges a szoros belső és külső ellenőrzés, mert feltűnés nélkül kicsi csomag gyanánt egy vagy több galambot is lehet átadni magyar személynek, aki egy-két nap múlva engedi útnak. A galamboknál üzenetváltásra alkalmas fémtokban cigarettapapír vékonyságú speciális papíron jelentős terjedelmű szöveg közölhető. Ezért a magyar galambszövetség kb. 30–40 személyt rendel ki tagjai közül rendezőnek.”

 

5. Jelentés a postagalamb-verseny ellenőrzésének tapasztalatairól

1958. október 10.

 

Belügyminisztérium                                                              Szigorúan titkos!

II/2-f alosztály

 

Jelentés

Budapest, 1958. okt. 10-én

 

A f. év július 25-től 27-ig Budapesten megtartott osztrák-ny. német galambröptetésről beérkezett jelentésekből az alábbiakat jelentem:

Hegyeshalomból való indulásnál az egyik osztrák postagalambász, név szerint A. J. azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy ő Győrben le akar szállni két napra, mert ott élő testvéreit meg akarja látogatni. Felhívtuk figyelmét, hogy ez nem lehetséges, mert útlevele, illetve vízuma kollektív, és ő nem testvéri látogatásra jött, hanem a postagalamb-verseny lebonyolításához tolmácsnak. Nevezett győri születésű, és igen jól beszélte a magyar nyelvet. Elmondása szerint 12 éves korában, illetve későbbi elmondása szerint a gimnázium elvégzése után, kb. 16 éves korában ment ki Bécsbe, és azóta ott él.

Nevezett bőröndjét az egyik galambász-szállító kocsiban tartotta, amit az autóbuszba való beszállás után is ott hagyott. Az autóbuszba való beszállás előtt még elment a galambszállító kocsiba azzal, hogy a bőröndjét elhozza, azonban a bőröndöt nem hozta el, hanem csak egy zöld, nylonszerű anyagból készült, cipzáras táskát, amit az egész úton a hóna alatt szorongatott.

Amíg Győrt el nem hagytuk, addig állandóan erőszakoskodott, hogy le akar szállni, de sikerült meggyőzni arról, hogy ez nem lehetséges.

Sné nevű magyar nő egy csomagot küldött ki disszidált fiának. Jelen volt A. is.

Hegyeshalom felé A. újra kísérletet tett arra, hogy Győrben leszálljon, s testvérét meglátogassa. Mivel ez ismét nem sikerült neki, ezért Hegyeshalom előtt H. J-nek, a szövetség elnökének egy csomagot adott át. (Tart[alma]: 6 m krepp nylon rózsaszínű női anyag, egy tokban elhelyezett francia parfüm és kb. 30 db fénykép Nizzából, valamint Ausztria több városából.)

A csomagot átvizsgáltam, és Győrbe, A. I. [...] sz. alá továbbítottam.

Szóban még közölték a jelentést tévő elvtársak, hogy A. két testvére él Győrött, egyik optikus, a másik órás. Elmondták még, hogy A. dicsekedett azzal, hogy ő [a] filmiparban dolgozik, és sokat járja a világot. Mostani útja előtt D[él]-Amerikában járt.

Megjegyzés: A. személye figyelmet érdemel. Jelleménél fogva könnyen elképzelhető, hogy a nyugati hírszerző szervek beszervezték. Magyarországi útjai figyelmet érdemelnek. Győrben lakó testvéreiről beszerezhető adatok támpontul szolgálhatnak a további munkában.

A. adatai: A. J. [...] Lakás: Wien XXIII. [...] Állampolgársága: osztrák.

Intézkedés: A feljegyzés hivatalos kapcsolattól kapott jelentés kivonata. Egy példányát

a feldolgozó csoportnak, és megküldöm a fényképét is.

 

                                                                                              Kajtár László r. fhdgy.

Készült: 2 pld.

Gépelte: PIné

 

Jelzet: ÁBTL 3.1.5. O-13401. 242-242a.


 

Ezen a napon történt december 06.

1912

Ludwig Borchardt irányításával dolgozó német régészcsoport megtalálja Nofertiti portréját.Tovább

1916

I. világháború: A központi hatalmak csapatai bevonulnak az elfoglalt Bukarestbe.Tovább

1917

I. világháború: Az Amerikai Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar MonarchiánakTovább

1917

A kanadai Halifax kikötőjében felrobban az SS Mont-Blanc francia lőszerszállító hajó. 2000 ember életét veszti, 9000 sebesült. 2 km2-es...Tovább

1938

Német–francia megnemtámadási nyilatkozat.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő