"Minden egyes fürdést csak csoportosan lehet eszközölni"

Hogyan fürödtek a kanizsai határőrök 1955-ben?

„Zászlóaljak parancsnokai területükön vételezzék szemre azon helyeket, ahol a személyi állomány szabadba való fürdetése biztosítható, és azt alegységekre vonatkoztatva pontosan a helység és a fürdő nevét meghatározva, parancsba rögzítve adják ki őrsökre. 
Az egységeiken belül határozzák meg a fürdési időpontokat, valamint azon felelős személyek nevét, akik a fürdést ellenőrizni fogják.
Minden egyes fürdést csak csoportosan lehet eszközölni, és a szerencsétlenségek elkerülése végett mentőrészleget kell kijelölni, akik a fürdés befejezéséig állandóan készenlétben kell, hogy legyenek.”

Bevezetés 

"Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a meleg idők beálltával, az alegységek parancsnokai a személyi állomány nyári fürdetését nem a Szolgálati Szabályzat és a megfelelő biztonsági óvintézkedések szellemében hajtják végre." - szögezte le katonás határozottsággal a Belügyminisztérium Határőrségének 3. Kerületi Parancsnoksága által kiadott 013. sz, 1955-ben kelt parancs. A szigorú rendelkezés valóban súlyos problémát vetett fel: a határőrök soraiban, akik individualista módon gyakorta egyénileg, sőt nem kijelölt helyeken próbálták a nyári melegben hűsíteni magukat, komoly veszteségeket okoztak a fulladásos halálesetek. Ezek száma arányaiban igen magas lehetett: aligha lehet a véletlen számlájára írni, hogy a fürdés módját végső soron parancsban kellett szabályozni.

A közölt dokumentum e szabályozást tartalmazza. Kiderül pl., hogy a fürdőhelyeken cövekekkel kell megjelölni az "úszók" és "nem úszók" részére kijelölt helyeket, de a korszak hangulatának megértéséhez nagyban hozzájárulnak a fogalmazás nyelvi bakugrásai is, különösen akkor, ha a merev szabályozás egy-egy eleme épp egy jól sikerült mondatban nyert megfogalmazást, mint pl.: "Tiszthelyetteseket és határőröket fürdésre zárt rendben kell vezetni.", vagy: "Aki ezen parancs ellen vét, szigorúan fegyelmileg felelősségre fogom vonni."

Hogy a rendelkezés mennyiben volt eredményes, azt a forrásból értelemszerűen nem tudjuk meg. De, hogy a parancs kiadása feltétlenül időszerű volt, az már csak abból is kiderül, hogy: "Amennyiben a parancsnokok a szükséges intézkedéseket mindenkor megtették volna, valamint állandóan szem előtt tartanák azt, hogy a szocialista társadalomban a legfőbb érték az ember, akkor sok esetben elkerülhettük volna azt, hogy a határőreink ne legyenek a szabálytalan fürdés áldozatai." - A forrás rendelkezésemre bocsátásáért Csóti Csaba kollégámnak, a Somogy Megyei Levéltár levéltárosának tartozom köszönettel.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 20.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő