I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább
"Minden egyes fürdést csak csoportosan lehet eszközölni"
Hogyan fürödtek a kanizsai határőrök 1955-ben?
„Zászlóaljak parancsnokai területükön vételezzék szemre azon helyeket, ahol a személyi állomány szabadba való fürdetése biztosítható, és azt alegységekre vonatkoztatva pontosan a helység és a fürdő nevét meghatározva, parancsba rögzítve adják ki őrsökre.
Az egységeiken belül határozzák meg a fürdési időpontokat, valamint azon felelős személyek nevét, akik a fürdést ellenőrizni fogják.
Minden egyes fürdést csak csoportosan lehet eszközölni, és a szerencsétlenségek elkerülése végett mentőrészleget kell kijelölni, akik a fürdés befejezéséig állandóan készenlétben kell, hogy legyenek.”
Bevezetés
"Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a meleg idők beálltával, az alegységek parancsnokai a személyi állomány nyári fürdetését nem a Szolgálati Szabályzat és a megfelelő biztonsági óvintézkedések szellemében hajtják végre." - szögezte le katonás határozottsággal a Belügyminisztérium Határőrségének 3. Kerületi Parancsnoksága által kiadott 013. sz, 1955-ben kelt parancs. A szigorú rendelkezés valóban súlyos problémát vetett fel: a határőrök soraiban, akik individualista módon gyakorta egyénileg, sőt nem kijelölt helyeken próbálták a nyári melegben hűsíteni magukat, komoly veszteségeket okoztak a fulladásos halálesetek. Ezek száma arányaiban igen magas lehetett: aligha lehet a véletlen számlájára írni, hogy a fürdés módját végső soron parancsban kellett szabályozni.
A közölt dokumentum e szabályozást tartalmazza. Kiderül pl., hogy a fürdőhelyeken cövekekkel kell megjelölni az "úszók" és "nem úszók" részére kijelölt helyeket, de a korszak hangulatának megértéséhez nagyban hozzájárulnak a fogalmazás nyelvi bakugrásai is, különösen akkor, ha a merev szabályozás egy-egy eleme épp egy jól sikerült mondatban nyert megfogalmazást, mint pl.: "Tiszthelyetteseket és határőröket fürdésre zárt rendben kell vezetni.", vagy: "Aki ezen parancs ellen vét, szigorúan fegyelmileg felelősségre fogom vonni."
Hogy a rendelkezés mennyiben volt eredményes, azt a forrásból értelemszerűen nem tudjuk meg. De, hogy a parancs kiadása feltétlenül időszerű volt, az már csak abból is kiderül, hogy: "Amennyiben a parancsnokok a szükséges intézkedéseket mindenkor megtették volna, valamint állandóan szem előtt tartanák azt, hogy a szocialista társadalomban a legfőbb érték az ember, akkor sok esetben elkerülhettük volna azt, hogy a határőreink ne legyenek a szabálytalan fürdés áldozatai." - A forrás rendelkezésemre bocsátásáért Csóti Csaba kollégámnak, a Somogy Megyei Levéltár levéltárosának tartozom köszönettel.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 04.
1914
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő