"Minden egyes fürdést csak csoportosan lehet eszközölni"

Hogyan fürödtek a kanizsai határőrök 1955-ben?

„Zászlóaljak parancsnokai területükön vételezzék szemre azon helyeket, ahol a személyi állomány szabadba való fürdetése biztosítható, és azt alegységekre vonatkoztatva pontosan a helység és a fürdő nevét meghatározva, parancsba rögzítve adják ki őrsökre. 
Az egységeiken belül határozzák meg a fürdési időpontokat, valamint azon felelős személyek nevét, akik a fürdést ellenőrizni fogják.
Minden egyes fürdést csak csoportosan lehet eszközölni, és a szerencsétlenségek elkerülése végett mentőrészleget kell kijelölni, akik a fürdés befejezéséig állandóan készenlétben kell, hogy legyenek.”

Forrás

Belügyminisztérium
Határőrség
3. Ker. Parancsnokság

 

"T I T K O S"


.... sz. példány

 

 

BELÜGYMINISZTÉRIUM
Határőrség
3. Ker. Parancsnokság

013. sz. parancsa

Nagykanizsa, 1955. évi június hó 9-én

Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a meleg idők beálltával, az alegységek parancsnokai a személyi állomány nyári fürdetését nem a Szolgálati Szabályzat és a megfelelő biztonsági óvintézkedések szellemében hajtják végre.

Az alegységek parancsnokai nem fordítanak kellő gondot és nem ellenőrzik alegységeiknél, hogy a személyi állomány fürdése hogyan történik.

Nem győződnek meg arról, hogy a harcosok hol fürödnek, tudnak-e úszni, melynek nem egy esetben az lett a következménye, hogy a tiltott helyen való fürdések, valamint a megfelelő óvó intézkedések meg nem tevése sok fiatal határőr életébe került.

Amennyiben a parancsnokok a szükséges intézkedéseket mindenkor megtették volna, valamint állandóan szem előtt tartanák azt, hogy a szocialista társadalomban a legfőbb érték az ember, akkor sok esetben elkerülhettük volna azt, hogy a határőreink ne legyenek a szabálytalan fürdés áldozatai.

Az elmúlt évek hiányosságainak megelőzése érdekében

m e g p a r a n c s o l o m:

1. Zászlóaljak parancsnokai területükön vételezzék szemre azon helyeket, ahol a személyi állomány szabadba való fürdetése biztosítható és azt alegységekre vonatkoztatva pontosan a helység és a fürdő nevét meghatározva, parancsba rögzítve adják ki örsökre.

2. Az egységeiken belül határozzák meg a fürdési időpontokat, valamint azon felelős személyek nevét, akik a fürdést ellenőrizni fogják.

3. Minden egyes fürdést csak csoportosan lehet eszközölni és a szerencsétlenségek elkerülése végett mentőrészleget kell kijelölni, akik a fürdés befejezéséig állandóan készenlétben kell, hogy legyenek.

4. A fürdésre kijelölt helyeket cövekkel kell kijelölni, valamint meg kell jelölni pontosan, jól látható táblákkal az "úszók" és "nem úszók" részére szolgáló helyet.

5. A fürdés időpontjára egy eü. járőrt kell kijelölni, aki az esetleges elsősegélynyújtást azonnal eszközölni tudja.

6. Tiszthelyettesek és határőröket fürdésre zárt rendben kell vezetni, majd a fürdés befejezése után zárt rendben kell az egység körletébe visszavezetni. Az egységben való visszatérés előtt a parancsnok köteles létszám ellenőrzést végezni.

7. Egyénileg való fürdés engedélyezését szigorúan megtiltom.

Aki ezen parancs ellen vét, szigorúan fegyelmileg felelősségre fogom vonni.

Jelen parancsom kézhezvétele után minden alegység parancsnoka azonnal tegye meg a szükséges, ezzel kapcsolatos óvintézkedéseket, tanulmányozzák át a Szolgálati Szabályzatot, Belszolgálati Utasítás 392. pontját és a Helyőrségi és őrszolgálati Szabályzatot, a Helyőrség Komendás feladatával kapcsolatos idevonatkozó részt, 12. oldal utolsó bekezdés és 13. oldal első bekezdést, a továbbiakban a fentiek szerint járjanak el.

A jelen parancsomban foglaltakat az alegységek kötelékrendezésén október 1-ig minden héten egy esetben ki kell hirdetni.

                                                                       

 X. Y.
áv. alez.
Kerületparancsnok

Zala Megyei Levéltár. Nagykanizsai Határőr Igazgatóság iratai. 013/55 sz. kerületi parancsnoki parancs.

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 16.

1919

Eperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot.Tovább

1940

A Szovjetunió megkezdi Észtország megszállását.Tovább

1944

Jaross Andor belügyminiszter a közrend és a közbiztonság megőrzésére hivatkozva feloszlatja a Gyermekbarát Egyesületet. A "veszélyt...Tovább

1948

A Nemzetgyűlés elfogadja az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot (1948:XXXIII. tv.), amelynek végrehajtása...Tovább

1958

Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós halálos ítéletének végrehajtása.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő