Átadják a Keleti-főcsatornát.Tovább
Moldvai csángók segélykérő levelei a Bácskából
A csángó-kérdés aktualitása
„Mind az 5-en még az elmúlt évben szöktünk Magyarországra. Mindannyiunknak megvan a hazatérési igazolványunk ugyan, haza is akartunk jönni vele, de a románok nem engedték s így kénytelenek voltunk átszökni, hogy megmutassuk igazi magyar mivoltunkat. Szökés után egyenesen Magyarkanizsa-Fogadjistenbe jöttünk, ahol rokonaink vannak, jelenleg azoknál is lakunk, mert mint szökevények házat, földet még nem kaphattunk. Egyelőre 1-2 holdas parcella szántóföldet béreltünk, hogy mégis legyen miből megélnünk.”
Források
1. számú dokumentum
Magyarországra szökött moldvai csángók levele a Magyar Királyi Vöröskereszt Egyletnek hozzátartozóik Magyarországra hozatala érdekében
Magyarkanizsa, 1943. február 3.
Magyar Királyi Vöröskereszt Egylet
Budapest
Alulírott magyarkanizsa-fogadjisteni lakosok azzal az alázatos kéréssel fordulunk a Vöröskereszt Egylethez, hogy Romániában maradt hozzátartozóinkat a bukaresti német Vöröskereszt Egylet által hazahozatni kegyeskedjék. Mi mindaz 5-en Moldvából, Gaiceana /Tekucs m./ községből szöktünk Magyarországba, hozzátartozóink azonban otthon maradtak Romániában.
- Gy. M. 25 éves gaiceanai lakos katonai szolgálatban volt a román hadseregnél, m,egvolt neki a hazatérési igazolványa, de mikor szabadságra hazaeresztették, az ezrednél elvették azt. Felesége J. M. és 1 gyermeke Romániában maradt.
- F. Gy. 32 éves, önként szökött Magyarországra 1942. VIII. 23.-án. Feleségét B. G.-t és 3 gyermekét hagyta ott. Azóta már 1 gyermeke született. Hazatérési igazolványa nincs, de a hozzá szükséges iratokat leküldte Bukarestbe a magyar konzulhoz és azok most is ott vannak
- Gy. J. 23 éves nős. Felesége és 1 gyermeke Romániában maradt. Van neki hazatérési igazolványa odahaza, de azon még 4 testvére is fel van véve, mert nincsenek szüleik s így egy hazatérési igazolványt kaptak.
- D. M. 28 éves. Feleségét K. M.-t és 2 gyermekét hagyta ott. Hazatérési igazolványa megvan.
- Cs. Gy. 42 éves. Feleségét K. K.-t és 5 gyermeket hagyott ott. Hazatéréi igazolványa van.
Mind az 5-en még az elmúlt évben szöktünk Magyarországra. Mindannyiunknak megvan a hazetérési igazolványunk ugyan, haza is akartunk jönni vele, de a románok nem engedték s így kénytelenek voltunk átszökni, hogy megmutassuk igazi magyar mivoltunkat. Szökés után egyenesen Magyarkanizsa-Fogadjistenbe jöttünk, ahol rokonaink vannak, jelenleg azoknál is lakunk, mert mint szökevények házat, földet még nem kaphattunk. Egyenlőre 1-2 holdas parcella szántóföldet béreltünk, hogy mégis legyen miből megélnünk.
Mély alázattal és tisztelettel fordulunk tehát a Magy. Kir. Vöröskereszt Vezetőségéhez, hallgassa meg kérésünket és Romániában maradt feleségeinket és gyermekeinket a bukaresti német Vöröskereszt Egylet által hazahozatni kegyeskedjék.
A Vöröskereszt Egyletnek alázatos szolgái: Gy. M., F. Gy., Gy. J., D. M., Cs. Gy.
Magyarkanizsa-Fogadjisten 1943, febr, 3,
Jelen kérvényben foglaltak valódiságát igazolom:
Oromhegyes 1943. febr. 3.
plébános, fogadjisteni megbízott lelkész
Gépelt másolat tisztázott változata.
MOL. P 1431. 20. cs. 1943. k. 5. (Magyar Országos Levéltár, P 1431 Szent László Társulat iratai. 20. csomó, 1943. köteg, 5. fólió)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 14.
1956
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő