Moldvai csángók segélykérő levelei a Bácskából

A csángó-kérdés aktualitása

„Mind az 5-en még az elmúlt évben szöktünk Magyarországra. Mindannyiunknak megvan a hazatérési igazolványunk ugyan, haza is akartunk jönni vele, de a románok nem engedték s így kénytelenek voltunk átszökni, hogy megmutassuk igazi magyar mivoltunkat. Szökés után egyenesen Magyarkanizsa-Fogadjistenbe jöttünk, ahol rokonaink vannak, jelenleg azoknál is lakunk, mert mint szökevények házat, földet még nem kaphattunk. Egyelőre 1-2 holdas parcella szántóföldet béreltünk, hogy mégis legyen miből megélnünk.”

Források

1. számú dokumentum

Magyarországra szökött moldvai csángók levele a Magyar Királyi Vöröskereszt Egyletnek hozzátartozóik Magyarországra hozatala érdekében

Magyarkanizsa, 1943. február 3.

Magyar Királyi Vöröskereszt Egylet

Budapest

Alulírott magyarkanizsa-fogadjisteni lakosok azzal az alázatos kéréssel fordulunk a Vöröskereszt Egylethez, hogy Romániában maradt hozzátartozóinkat a bukaresti német Vöröskereszt Egylet által hazahozatni kegyeskedjék. Mi mindaz 5-en Moldvából, Gaiceana /Tekucs m./ községből szöktünk Magyarországba, hozzátartozóink azonban otthon maradtak Romániában.

  1. Gy. M. 25 éves gaiceanai lakos katonai szolgálatban volt a román hadseregnél, m,egvolt neki a hazatérési igazolványa, de mikor szabadságra hazaeresztették, az ezrednél elvették azt. Felesége J. M. és 1 gyermeke Romániában maradt.
  2. F. Gy. 32 éves, önként szökött Magyarországra 1942. VIII. 23.-án. Feleségét B. G.-t és 3 gyermekét hagyta ott. Azóta már 1 gyermeke született. Hazatérési igazolványa nincs, de a hozzá szükséges iratokat leküldte Bukarestbe a magyar konzulhoz és azok most is ott vannak
  3. Gy. J. 23 éves nős. Felesége és 1 gyermeke Romániában maradt. Van neki hazatérési igazolványa odahaza, de azon még 4 testvére is fel van véve, mert nincsenek szüleik s így egy hazatérési igazolványt kaptak.
  4. D. M. 28 éves. Feleségét K. M.-t és 2 gyermekét hagyta ott. Hazatérési igazolványa megvan.
  5. Cs. Gy. 42 éves. Feleségét K. K.-t és 5 gyermeket hagyott ott. Hazatéréi igazolványa van.

Mind az 5-en még az elmúlt évben szöktünk Magyarországra. Mindannyiunknak megvan a hazetérési igazolványunk ugyan, haza is akartunk jönni vele, de a románok nem engedték s így kénytelenek voltunk átszökni, hogy megmutassuk igazi magyar mivoltunkat. Szökés után egyenesen Magyarkanizsa-Fogadjistenbe jöttünk, ahol rokonaink vannak, jelenleg azoknál is lakunk, mert mint szökevények házat, földet még nem kaphattunk. Egyenlőre 1-2 holdas parcella szántóföldet béreltünk, hogy mégis legyen miből megélnünk.

Mély alázattal és tisztelettel fordulunk tehát a Magy. Kir. Vöröskereszt Vezetőségéhez, hallgassa meg kérésünket és Romániában maradt feleségeinket és gyermekeinket a bukaresti német Vöröskereszt Egylet által hazahozatni kegyeskedjék.

A Vöröskereszt Egyletnek alázatos szolgái: Gy. M., F. Gy., Gy. J., D. M., Cs. Gy.

Magyarkanizsa-Fogadjisten 1943, febr, 3,

Jelen kérvényben foglaltak valódiságát igazolom:
Oromhegyes 1943. febr. 3.

plébános, fogadjisteni megbízott lelkész

Gépelt másolat tisztázott változata.

MOL. P 1431. 20. cs. 1943. k. 5. (Magyar Országos Levéltár, P 1431 Szent László Társulat iratai. 20. csomó, 1943. köteg, 5. fólió)

Ezen a napon történt június 23.

1915

I. világháború: Az első isonzói csata kezdete, az olasz hadsereg támadásával szemben az Osztrák–Magyar Monarchia sikeresen védekezik.Tovább

1940

Hitler látogatást tesz a német csapatok által megszállt Párizsban.Tovább

1941

Szlovákia csatlakozik a Szovjetunió elleni hadjárathoz.Tovább

1961

Életbe lép a nemzetközi Antarktisz-egyezmény, amely kiköti a kontinens semlegességét.Tovább

1983

II. János Pál pápa első külföldi látogatása során Varsóban tárgyal Lengyelország államfőjével, Jaruzelski tábornokkal, és Zakopanéban...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő