I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább
Moldvai csángók segélykérő levelei a Bácskából
A csángó-kérdés aktualitása
„Mind az 5-en még az elmúlt évben szöktünk Magyarországra. Mindannyiunknak megvan a hazatérési igazolványunk ugyan, haza is akartunk jönni vele, de a románok nem engedték s így kénytelenek voltunk átszökni, hogy megmutassuk igazi magyar mivoltunkat. Szökés után egyenesen Magyarkanizsa-Fogadjistenbe jöttünk, ahol rokonaink vannak, jelenleg azoknál is lakunk, mert mint szökevények házat, földet még nem kaphattunk. Egyelőre 1-2 holdas parcella szántóföldet béreltünk, hogy mégis legyen miből megélnünk.”
Források
1. számú dokumentum
Magyarországra szökött moldvai csángók levele a Magyar Királyi Vöröskereszt Egyletnek hozzátartozóik Magyarországra hozatala érdekében
Magyarkanizsa, 1943. február 3.
Magyar Királyi Vöröskereszt Egylet
Budapest
Alulírott magyarkanizsa-fogadjisteni lakosok azzal az alázatos kéréssel fordulunk a Vöröskereszt Egylethez, hogy Romániában maradt hozzátartozóinkat a bukaresti német Vöröskereszt Egylet által hazahozatni kegyeskedjék. Mi mindaz 5-en Moldvából, Gaiceana /Tekucs m./ községből szöktünk Magyarországba, hozzátartozóink azonban otthon maradtak Romániában.
- Gy. M. 25 éves gaiceanai lakos katonai szolgálatban volt a román hadseregnél, m,egvolt neki a hazatérési igazolványa, de mikor szabadságra hazaeresztették, az ezrednél elvették azt. Felesége J. M. és 1 gyermeke Romániában maradt.
- F. Gy. 32 éves, önként szökött Magyarországra 1942. VIII. 23.-án. Feleségét B. G.-t és 3 gyermekét hagyta ott. Azóta már 1 gyermeke született. Hazatérési igazolványa nincs, de a hozzá szükséges iratokat leküldte Bukarestbe a magyar konzulhoz és azok most is ott vannak
- Gy. J. 23 éves nős. Felesége és 1 gyermeke Romániában maradt. Van neki hazatérési igazolványa odahaza, de azon még 4 testvére is fel van véve, mert nincsenek szüleik s így egy hazatérési igazolványt kaptak.
- D. M. 28 éves. Feleségét K. M.-t és 2 gyermekét hagyta ott. Hazatérési igazolványa megvan.
- Cs. Gy. 42 éves. Feleségét K. K.-t és 5 gyermeket hagyott ott. Hazatéréi igazolványa van.
Mind az 5-en még az elmúlt évben szöktünk Magyarországra. Mindannyiunknak megvan a hazetérési igazolványunk ugyan, haza is akartunk jönni vele, de a románok nem engedték s így kénytelenek voltunk átszökni, hogy megmutassuk igazi magyar mivoltunkat. Szökés után egyenesen Magyarkanizsa-Fogadjistenbe jöttünk, ahol rokonaink vannak, jelenleg azoknál is lakunk, mert mint szökevények házat, földet még nem kaphattunk. Egyenlőre 1-2 holdas parcella szántóföldet béreltünk, hogy mégis legyen miből megélnünk.
Mély alázattal és tisztelettel fordulunk tehát a Magy. Kir. Vöröskereszt Vezetőségéhez, hallgassa meg kérésünket és Romániában maradt feleségeinket és gyermekeinket a bukaresti német Vöröskereszt Egylet által hazahozatni kegyeskedjék.
A Vöröskereszt Egyletnek alázatos szolgái: Gy. M., F. Gy., Gy. J., D. M., Cs. Gy.
Magyarkanizsa-Fogadjisten 1943, febr, 3,
Jelen kérvényben foglaltak valódiságát igazolom:
Oromhegyes 1943. febr. 3.
plébános, fogadjisteni megbízott lelkész
Gépelt másolat tisztázott változata.
MOL. P 1431. 20. cs. 1943. k. 5. (Magyar Országos Levéltár, P 1431 Szent László Társulat iratai. 20. csomó, 1943. köteg, 5. fólió)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 04.
1914
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő