Moldvai csángók segélykérő levelei a Bácskából

A csángó-kérdés aktualitása

„Mind az 5-en még az elmúlt évben szöktünk Magyarországra. Mindannyiunknak megvan a hazatérési igazolványunk ugyan, haza is akartunk jönni vele, de a románok nem engedték s így kénytelenek voltunk átszökni, hogy megmutassuk igazi magyar mivoltunkat. Szökés után egyenesen Magyarkanizsa-Fogadjistenbe jöttünk, ahol rokonaink vannak, jelenleg azoknál is lakunk, mert mint szökevények házat, földet még nem kaphattunk. Egyelőre 1-2 holdas parcella szántóföldet béreltünk, hogy mégis legyen miből megélnünk.”

2. számú dokumentum

A Bácskába telepített moldvai csángók levele Krywald Ottónak, a Szent László Társulat alelnökének, külön moldvai telepesfalu létesítésének támogátására

Magyarkanizsa, 1944. április 24.

Nagymiltosagos Prelátus urunk.

Nemis tugjuk hová foljamadni hogj joban sikerülne sorsunk legfőbb képpen a valásunk érdekében mert mink Moldovábol hazatért romai katulikus magjarok, egész egj öszezavaradás van ebe a faluba. Magjarkanizsához tartozo Fogadistenben. Nagjon szép a falunk neve, csak aza hiba hogj a valásunkat mainem még ugjsem birjuk tartani amint tartatuk oljan hoszu idő alatt a Romának között mert nagjon sok féle Magjarok vagjunk és mindenkinek más a fogalma. Tehát mink el tölcsük valahogy a rövid életünköt de ara gondolunk hogj még a gjermekejink hátra vannak és félünk a hit el fajulásátol, ameljhez nagjon de nagjon ragaszkadunk a hitünkhöz mivel hogj mostanájigis hála Istenek meg tartatuk és ebből kifojolagos mert mü ara nem gondoltunk hogj ígj el meszülünk a mü erős valásunktól. Idegen országba voltunk és ugjis meg tartatuk a hitünköt itt még pedig jol lássuk hogj naprol napra gjengül meg a valás mink nagj szerencsitlenségünkre nem bírtunk semi hogj tárgjakat hozni magunkal és a Bukovinabol haza tért testvéreink hoztak egj kevés holmit és e véged képesek minket különözni a templomba mint a temetőbe is. Ha csak lehetne hogj egj külön telepet kaphatnánk mink csaka moldovábol haza tért magjarok. Mivel hogj Horthyi Miklos kegjelmes urunk meg igérte hogj a többi testvéreinket közelébről ki fogják hozni romániábol és azért nagjon szeretnők ha maid mingjájan mivel közeléb lehetnők testvéreinkel és akor továbis csendesen föntarthassuk a mink drága romai katulikus valásunkat, mert itt vagjunk ött féle nép és mindegjiknek a valás felöl a mi sok értetlenséget hoz közénk. És hogjha lehetne öszegjuteni a táborakbol a töbi testvérjinket s míg a mi iten vagjunk és heljezenek egj uj telepre csak a moldovaiakat hogj ne legjen ki hogj míg el tívesze más utra a gjermekeinket mert a gjermekbe mar be lehet vésni a roszat. Sok család van még a kinek nincs még föld és nincs miböl élni csak napszámba járnak és pedig ahol nehéz a megélhetés mert nincs mindig azzse hogj fen birja tartani a családját és el futunk kodulni. Minekünk itt a njár és hogjha lehetne rövid időbe uj telepre tegjenek mert mü meg csinálunk mindent házat st - csak anjagat agjanak és akor mü röktön meg csináljuk a saját kezünkel. Iten még a levegö sem használ, mindenki sínli ezt az alföldi levegőt.
Alázatal és könjes szemekel kérjük A Prelátus O miltoságát hogj intézkegjenek rolunk.

Alázat tiszteletel Haza tért Moldvai magjarok.
L. I.
K. M.
J. A.
I. K.
B. Gy.
T. M.
P. J.
Gy. J.
Cs. Gy.
B. I.
J. J.
A. D.
B. M.
B. I.
M. J.
Cs. M.
id. Gy. I.
K. M.
Gy. A.
B. M.
Gy. J.
K. F.
K. M.
Gy. I.
Gy. M.
Gy. J.
Gy. I.
J. M.
T. Gy.

Kézírásos szöveg tisztázott változata.

MOL. P-1431. 29.cs. 6. t. 71-72. (Magyar Országos Levéltár. P 1431 Szent László Társulat iratai. 29. csomó, 6. tétel, 71-72. fólió)

Ezen a napon történt július 27.

1901

A közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról szóló 1901:XXI. törvénycikket az uralkodó szentesítette, majd augusztus 10-én...Tovább

1944

A brit és amerikai légierő pusztító bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellen.Tovább

1944

A zugligeti Szép Ilona villamos kocsiszín melletti a Nagy Béla-féle cukrászdában a detektívekkel folytatott tűzpárbajban életét vesztette...Tovább

1949

Az első sikeres szovjet kísérleti atomrobbantás.Tovább

1955

A szovjet csapatok kivonulnak Ausztriából.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő