Képgaléria megtekintéseNorvégia felmondja a Svédországgal való unióját.Tovább
Moszkva nem hisz a szemének: rés a pajzson...
„A honi légvédelem szolgálatai azonban az adott helyzetben az elemi gondoskodás nélkül, kapkodva és szervezetlenül cselekedtek. Nem biztosították a csapatok összehangolt fellépését, nem vetettek be időben helikoptereket vagy könnyű repülőgépeket, a megfigyelő eszközök leálltak a cél megfigyeléséről, feltételezve, hogy az Ilmeny-tó térségében a repülőgép eltűnt.”
A Gorbacsov nevéhez kapcsolódó átalakítási, demokratizálási időszak szavahihetősége, nyíltsága konfliktus-kezelése - egy évvel a csernobili katasztrófa után - újabb próbatétel előtt állt. 1987. május 28-án (szó szerint) derült égből villámcsapásként érte a szovjet és világközvéleményt egy német fiatalember bravúros és vakmerő teljesítménye: Mathias RustCessna típusú kisrepülőjével szerencsésen landolt a moszkvai Vörös Téren. „Mindenhol nagy visszhangot váltott ki a nyugatnémet sportrepülő légi határsértése. Az emberek meglepetéssel értesültek a történtekről. Sokak számára érthetetlen, hogyan fordulhatott ilyesmi elő. A híradások alapján egyre többen úgy vélik, hogy nemcsak egy fiatalember felelőtlenségéről, hanem jól előkészített, összehangolt provokációról van szó. A gyors és határozott felelősségre vonást példamutatónak tartják. Egyes vélemények szerint a történtek ártottak a szovjet fegyveres erők tekintélyének." - olvasható egy korabeli MSZMP információs jelentésben, összefoglalva a közvélemény reagálását a történtekkel kapcsolatban.
Mathias Rust saját bevallása szerint tettével békeküldetést hajtott végre, erősítve az akkori Szovjetunió pozícióját a kelet-nyugati tárgyalásokon, ill. a peresztrojka folyamatát is egyúttal. A diplomáciai bonyodalmak mellett a Rust-affér alkalmas lehetett belső hatalmi viszonyok, erővonalak átrajzolására mind katonai (az átszervezés áldozatául esett többek között Szergej Szokolov hadügyminiszter is, akit nyugállományba helyeztek), mind politikai vonalon a Szovjetunióban. Természetesen legizgalmasabb és a Szovjetunió szempontjából döntő mozzanata ennek a kissé abszurd kalandnak a berepülés ténye és sikeres végrehajtása volt. A rejtélyes landolás sok nehezen bizonyítható kérdést hagyott nyitva: Hogyan lehetséges, hogy ami a Luftwaffénak nem sikerült 1941-ben, azt különösebb nehézség nélkül megvalósíthatta egy 17 éves tinédzser 46 évvel később? Hogyan tudott szinte észrevétlen maradni, ill. miért hagyta a orosz légvédelem berepülni Moszkva szívéig? Kiknek az érdeke volt ez a „küldetés"? Kik és miért használták fel ezt a malőrt egy belső tisztogatásra szovjet katonai vonalon?
Valószínű, hogy súlyának megfelelően kezelték a NATO körökben az incidenst - sem alá, sem túl nem értékelték jelentőségét - ennek ellenére a nemzetközi közvélemény előtt ártott a Szovjetunió tekintélyének és a hazai (szovjet) közvélemény is értetlenül, döbbenten szembesült a légtér sebezhetőségével.
Mihail Gorbacsov június 4-én megfogalmazott - Kádár Jánoshoz eljuttatott - levele néhány kérdésre magyarázatot adott az eset körülményeivel kapcsolatban. A légvédelem biztosításáért felelős egységek szervezetlen, összehangolatlan, már-már „slendrián" hozzáállása, probléma-kezelése teljesen idegen volt a gorbacsovi gazdasági és társadalmi megújulást meghirdető tartalomtól és gyakorlattól. A felelősségteljes szakszerű konfliktus-megoldás hiánya túlmutatott egy pusztán katonai problematikán.
Rustot az 1987. szeptember 2-án kezdődő bírósági tárgyaláson négy év munkatáborra ítélték, majd kegyelmi kérvényét figyelembe véve 1988. augusztus 3-án szabadon engedték, így hazatérhetett az NSZK-ba.
„Gorbacsovnak tudnia kellett, hogy nekem ezzel a berepüléssel komoly közöm volt ahhoz, hogy beindult a Szovjetunióban a peresztrojka. Az egész peresztrojka az én repülésem nélkül nem lett volna olyan átütő, mint így. Nyilván a repülésem nélkül is átalakult volna a szovjet politikai élet, de hogy az én esetem felgyorsította ezt a folyamatot, az biztos" - értékelte tettét Rust.
Jelzet: MOL M-KS 288. f. 47/778. ő. e. (75-79.)
Ezen a napon történt június 07.
1905
1917
Első világháború: a messines-i csata: Az antant utászai felrobbantják a német vonalak alá telepített aknákat, ezzel 10 000 német katonát...Tovább
1921
Románia előbb az április 23-án Csehszlovákiával, majd a június 7-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal megkötött szerződése révén...Tovább
1942
Második világháború: véget ér a midway-i csata.Tovább
1952
Első alkalommal tartották meg a Pedagógusok napját. Ez alkalomból adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.
Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.
Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.
Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.
A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.
A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. május 19.
Miklós Dániel
Főszerkesztő