Egy gyanús elvtárs Rómából - A L'Unità tudósító esete 1981-ben

„I. Furgeri nem fogadta meg a KB-ban ideérkezésekor kapott tanácsokat a tájékozódás, korábbi tudósítók esetében problémás csatornáit, módját és formáit illetően. Kapcsolata a Népszabadsággal, amelynek alapvető fontosságot tulajdonítottunk, formális. Ugyanakkor széleskörű kontaktusai vannak a nyugati nagykövetségekkel és D. J. előtt ismeretlen itteni személyekkel. Nyilvánvalóan a széles ismeretségi körnek köszönhető, hogy I. Furgeri meglepően jól informált, sok mindenről előre tud, de D. J. részére érthetetlen módon nem árulja el - ha kérdezik, akkor sem - kitől szerzi értesüléseit."

A nyolcvanas évek elején egy kommunista testvérpárt központi

tudósító-váltása Budapesten még nem jelentene különösebb izgalmat. A közölt dokumentumok révén viszont sok olyan mozzanat válik érzékelhetővé vagy hozható kapcsolatba a korszakkal, amelyek miatt érdemes nagyobb figyelmet szentelni e források tartalmának. Az érintett Olasz Kommunista Párt „státusza", a nemzetközi munkásmozgalom kapcsolatait befolyásoló történelmi vita jellege (elsősorban az olasz párt által képviselt, megjelenített ), az iratok keletkezésének ideje (1981 eleje, az - többek között a lengyelországi szükségállapot kihirdetése előtti hetek), mind olyan tényezők, amelyek közvetve a történet részét alkotják.

A kommunista párt a 2. világháború utáni évtizedek meghatározó ellenzéki tényezője Olaszország történetében. A hetvenes évek derekára második legerősebb ellenzéki pártként történelmi eredményt ért el a parlamenti

. A „szocializmus olasz útjának" taktikai és stratégiai elemeit megfogalmazó és képviselő párt - a „testvéri kritika" jogát fenntartva - egy külön ún. harmadik utas szocializmus koncepció részeként többször konfrontálódott a kelet-európai pártok által képviselt gyakorlattal és elmélettel. A táboron belül ismétlődő politikai, gazdasági és társadalmi válságok hatására (1956. - Magyarország, 1968. - Csehszlovákia, 1980-1981. - Lengyelország) egyre mélyebb árok alakult ki a marxista-leninista eszmeiségű pártok között, eljutva odáig, hogy az OKP tulajdonképpen deklarálta a pluralista szocializmus koncepció létjogosultságát. Az Enrico Berlinguer főtitkár vezette OKP több nemzetközi kérdésben - így Afganisztán, a rakétatelepítések kérdése, a nagyhatalmaktól való egyenlő távolságtartás, a katonai tömbök felszámolása - a szocialista országok által hivatalosan képviseltektől eltérő, kritikus véleményt fogalmazott meg a nyolcvanas évek elején.

Az iratok jelzete: MNL OL M-KS 288. f. 32. cs. 1981/99. ő. e. -
A Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, MSZMP Központi Szervei,
Külügyi Osztály (Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztálya). - Aláírás nélküli tisztázat.

A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetése - igazodva a moszkvai elvárásokhoz is - bírálta a parlamenti pluralista elemeket is magába foglaló eurokommunista irányzat egységbomlasztó tartalmait. Ugyanakkor az SZKP-nál sokkal türelmesebben, tisztázó viták segítségével kívánta megtartani a kiegyensúlyozott együttműködés kereteit. Ezekben az években, évtizedekben az olasz párt illetékesei budapesti megbeszéléseiket követően többször is pozitívan nyilatkoztak a „magyar elvtársak" türelmes, meghallgató attitűdjéről, megállapítva, hogy Budapesten szívesen folytatnak vitát, szemben más kelet-európai fővárosokkal.

A feljegyzések keletkezése előtti másfél év a lengyelországi válság körül kialakult viták jegyében zajlott az OKP és a kelet-európai pártok között. A szocializmus válságához vezető okok eltérő megítélése, a megoldást jelentő eszközök, utak hangsúlybeli eltérései miatt - moszkvai értelmezés szerint - az olasz párt az „imperialista propaganda" oldalára csúszott át, ezzel tulajdonképpen elárulva a „létező szocializmus" érdekeit, történelmi

.

Az MSZMP dokumentumok között az első adat az új L'Unità- tudósító kinevezéséről 1981. február 4-én keletkezett, amelyben az OKP Vezetősége értesítette az MSZMP Központi Bizottságát a napilap szerkesztőségének

. (Italo Furgeri az addigi tudósítót, váltotta).

Az első forrás emlékeztetője D. J., a L'Unità tudósítója mellé beosztott tolmács által 1981. december elsején elmondottakat írja le. Eszerint Furgeri szinte mindenben eltért a külföldi - elsősorban a testvérpártok lapját képviselő - újságírók magatartásától és gondolkodásmódjától. Az ugyancsak Verók Istvánné jegyezte második forrás - a pár nappal később keletkezett tisztázó beszélgetésről - nem erősítette meg a konkrét vádakat. Ennek ellenére - az MSZMP KB hivatalos „vonalát" kihagyva - felvetődött Furgeri esetleges visszahívásának lehetősége. Annak ellenére, hogy nem található közvetlen kapcsolat a közölt dokumentumokban leírtak és a későbbi történések között, az 1982 márciusában

által készített feljegyzés néhány megállapítása negatív irányba mozdíthatta Furgeri ügyét, budapesti tudósítói : „Italo Furgeri [...] a múlt év eleje óta dolgozik Budapesten. Önmagáról azt mondja, hogy nagy kedvvel végzi tudósítói tevékenységét. Mindennapos és sokoldalú tájékozódása eredményeként úgy érzi, már eljutott odáig, hogy átfogó képe van az ország viszonyairól, realitásairól. Jól érzi magát Budapesten. Határozott szándéka, hogy 4-5 évig itt dolgozik, feltéve - mondta - ha magyar részről elégedettek itteni munkájával. Ő személy szerint úgy érzi, hogy megbízatásának tisztességesen eleget tesz. Az Unita szerkesztősége minden esetre elégedett munkájával.

Tapasztalataink szerint Furgeri valóban rendkívül aktív. Az utóbbi időkben az Unita a korábbinál több írását közli le. Témái változatosak, a politikai, gazdasági és kulturális élet különböző területeit érintik. A témák feldolgozásában konkrétságra, objektivitásra törekszik. Írásai tartalmasak, általában jól érzékeltetik fejlődésünk irányát, még ha értékelésével és feltételezéseivel nem mindig lehet egyetérteni."

Horn a pozitív értékelés után néhány konkrét példával illusztrálta a kifogásolható munkamódszert és tartalmi megállapításokat: „Nem ott szerzi információit, ahol indokolt lenne. A Népszabadságot - kezdettől fogva hangoztatott véleményünk figyelmen kívül hagyásával - nem használja bázisként az informálódáshoz."

Kritikai észrevételként rögzítette a L'Unità február 2-ai számában megjelent tudósítás egyes megállapításait: a „magyar csoda" ára, hogy a munkavállalók 70%-ának van másodállása, a gazdasági csoda múlt időben értendő, mert egyre nehezebb a helyzet Magyarországon, ahol az egyik fő gond az alkoholizmus. Ráadásul Furgeri ezt adatokkal alátámasztva részletesen érzékeltette írásában.

Nem bizonyítható, hogy mennyiben befolyásolták a későbbi eseményeket ezek a megállapítások, de tény, hogy 1984 márciusában megszületett Rómában a döntés a L'Unità új tudósítójának

.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő