Horvátország és Szlovénia elszakadnak Jugoszláviától, és kikiáltják függetlenségüket.Tovább
Panaszlevél a magyar „kultúrkincs” megmentésének érdekében
„Az a csodás „Szilveszteri Műsor” a TV-ben, mesztelen [!] idióta magyar „zenekartagok”.. (?zene-kar?) mesztelenül [!], a farkukra zoknit húzva himbálóztak a TV-ben.. ordítva gorilla hangon, ér-telmetlen szöveget sok-sok néző felháborodására, sok fiatalnak utat mutatva a szabadosság (nem szabadság) felé. Mindezt az állam pénzén. Mennyit költve ezekre a trágár dolgokra és kinek a pén-zét??”
Forrás
Igen tisztelt Miniszter Úr!
Több kortársam és kollégám véleményével egyező felháborodásomat írom meg önnek, s felhívom szíves figyelmét a nagyon elterjedt magyar specialitásokra a kultúra területén.
Amikor Ön Hazánk művelődés és-és kultúrpolitikánk élére került [!] nagyon örültünk, mert egy nagyműveltségű, kiegyensúlyozott, tisztelettel övezett miniszterre számítottunk, aki kézbeveszi az értékes kultúrkincseket, s gátat szab a sok mocsoknak, szennynek ami lassan (hiába cikkeznek róla az újságok nincs semmi eredménye) beteríti ezt a hajdan tekintélyes kultúrkincsekkel dicsekedhető országot.
Ezzel szemben? Soha annyi mocsok, trágárság nem volt még a magyar irodalomban ([popup title="Hernádi [Gyula]" format="Default click" activate="click" close text="Hernádi Gyula (1926. augusztus 23. – 2005. július 21.), író, forgatókönyvíró."] könyvei,
stb.), filmművészetben, mint most. Nincs olyan filmalkotás manapság, melyben ne „kedveskednének" a nézőknek. Perverz szeretkezések, trágár, vulgáris szavak kíséretében. A könnyűzene? Mint a nyavalyatörésben szenvedő, mosdatlan testű és szájú munkakerülő bivalyerős bizonytalan tekintetű ingyenélők ordítanak melódia, ritmus nélküli tébolyult pofákkal, bolondítva a 13-15 éves ifjúságot.Még a - művésznő?? - sem restell „hölgy" létére tökösökről dalolni jókedvében. No igen, ez reprezentálja az ő egyéniségét, de énekelje otthon halkan a hálószobájában.
Az a csodás „Szilveszteri Műsor" a TV-ben, mesztelen [!] idióta magyar „zenekartagok" .. (?zenekar?) mesztelenül [!], a farkukra zoknit húzva himbálóztak a TV-ben.. ordítva gorilla hangon, értelmetlen szöveget sok-sok néző felháborodására, sok fiatalnak utat mutatva a szabadosság (nem szabadság) felé. Mindezt az állam pénzén. Mennyit költve ezekre a trágár dolgokra és kinek a pénzét??
Tisztelt Miniszter Úr! Az ön tárcáján belül is van egynéhány ember - gondoljuk - akinek az elsődleges feladata az lenne, hogy mielőtt engedélyt ad az ilyen műsorok, könyvek, filmek bemutatására, megnézi [és] szelektálja ezeket, s ha nem szolgálják az ízléses, nívós kultúrált szórakozást, nem ad engedélyt arra, hogy ezeket az ízlésromboló, trágár dolgokat bemutassák. Vagy a cél az, hogy valóban a káromkodásról, mocsokról legyen híres ez az ország? Lassan kivetkőznek így is az emberek önmagukból. S a fiatalok? Adni kell alájuk [a] lovat, hogy ha a nyakukba akasztanak egy-két húros gitárt, és lehúzzák a gatyájukat, s himbálják a nemiszervüket, akkor már együttesek, s már „koncert"-jük van. Koncert! Valamikor a koncert a legnemesebb zene hallgatására volt hívatott. Most négy idióta ordít, az már koncert. S erre engedélyt is kap. A művelődés gazdáitól.
Hol vannak a régi, lírai filmek, melodikus zenék, versek?
Ja! Azok gi-ccsesek [!]! Vajon okoztak-e kárt a magyar kultúrában annyit, mint ma a műsorok.
Egy évig Londonban voltunk ösztöndíjasként. Egy év alatt annyi mesztelenséget [!], perverzitást, mocskot nem láttunk, mint otthon két hónap alatt. Ott van pornográfia, de azt a perverzek megveszik maguknak nagy pénzért és titokban tartják, mert ráfizetnek. Nálunk a diákok főműsorban gyönyörködnek
[!] művésznő autóban történő szeretkezésében egy sofőrrel, igazi emberközelben... Mit tanuljanak fiataljaink, ha meg sem próbáljuk fékezni az elszabadult poklot? Félreértés ne essék, nem vagyunk aggastyánok, mi 1954-ben születtünk, talán elég modernek is vagyunk, csak nem trágárok.Pl.
műsor, idióták ordítozása.Jó kezdeményezés a - Valószínű Ők maguk is megundorodtak a sok himbálódzástól, pedig Ők viszonylag sima [!] zenét játszottak. Melódiájuk most kellemes, ízléses, valóban zene, nívós táncmuzsika.
Az újságok cikkeznek a sok trágár műsor miatt, de Önök rá se hederítenek. Lovat adnak a csövesek, munkakerülők alá.
Egy sebész társaság négy tagja.
(Olvashatatlan aláírások.)
MOL XIX-I-9-b-713-1986. (Magyar Országos Levéltár, Köpeczi Béla miniszter, 1986. évi 713-as iktatószámú ügyirat). Eredeti, gépelt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 08.
1991
- <
- 2 / 2
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő