Steinschneider Lilly, az első magyar pilótanő

„Gyönyörű repülés, 31 percig időzik Steinschneider a levegőben, és a plató túlsó szélén engedi le a gépet. A közönség oda szalad, vállára emeli Steinschneidert, és diadalmenetben hozza el a hangárokhoz, hol Illner nyakába ugrik, és a mestert össze vissza csókolja. A nézők átugorják a kordont és autogram kérések özönével árasztják el Steinschneider Lilit, ugyanannyira, hogy Teleky grófnak fáradságos törtetés után sikerült csak az ünnepelthez jutni, hogy gratulálhasson.”

A Motor-Luftfahrzeug vállalat felmondó levele 1914. március 16-án

 

  Wien
Direktion
Wien, den 16. März 1914

Mein liebes Fräulein!

Aus unserer heutigen Aussprache ersehe ich immer wieder, dass es Ihnen nicht darum zu tun ist im Dienste meiner Gesellschaft zu arbeiten, sondern um zu fliegen, was ja auch selbstverständlich ist. Leider kann ich Ihnen diesen Wunsch nach den Vorfällen der letzten Zeit noch weniger erfüllen, als früher und bedauere ich daher ausserordentlich, dass die Motor-Luftfahrzeug-Gesellschaft sich veranlasst sieht, auf ihre Dienste für die Zukunft zu verzichten.

Tragen Sie mir dies nicht nach, liebes Fräulein, ich versichere Sie, dass ich auch weiter persönlich in jeder Weise versuchen werde, Ihnen beizustehen. Was die Gesellschaft jedoch betrifft, so habe ich Dispositionen getroffen, die eine andere Einteilung unmöglich machen.

 
Mit besten Grüssen verbleibe ich

Ihr

 

  [Kézzel írt olvashatatlan aláírás]
Fräulein
Lilly Steinschneider.

Wien

* * *

Motor-Luftfahrzeug Gesellschaft m.b.H.

 

  Bécs
Igazgatóság
Bécs, 1914. március 16.

Kedves Kisasszony!

Mai beszélgetésünkből ismét kitűnik számomra, hogy Önnek nem szívügye, hogy társaságom szolgálatában dolgozzon, hanem inkább repülne, ami természetesen érthető. Sajnos a legutóbbi események után még kevésbé tudom Önnek ezen kívánságát teljesíteni, mint azt korábban tettem, és kimondhatatlanul sajnálom, hogy a Motoros Repülőgép Társaság az Ön további szolgálatairól a jövőben lemondani kénytelen.

Kérem, ne rója ezt fel nekem, kedves Kisasszony, biztosíthatom Önt, hogy személyesen továbbra is minden lehetséges módon megpróbálok Ön mellett állni. Ami azonban a társaságot illeti, olyan rendelkezéseket hoztam, melyek másfajta elrendezést lehetetlenné tesznek.

 
Szívélyes üdvözlettel maradok

az Ön

 

  [Kézzel írt olvashatatlan aláírás]
Steinschneider Lilly
kisasszony

Wien

Jelzet: Magyar Országos Levéltár Mikrofilmtára, Csehország, Pilzeni Állami Levéltár, Windischgrätz család levéltára, Steinschneider Lilly pilótanőre vonatkozó dokumentumok, C 472 sz. mikrofilm, X 4687

Ezen a napon történt március 27.

1918

Besszarábia csatlakozik Romániához.Tovább

1921

IV. Károly magyar király első visszatérési kísérlete.Tovább

1934

Csurka István Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, politikus (MIÉP) (†2012)Tovább

1936

Milan Hodža csehszlovák miniszterelnök megbeszéléseket folytat a Hlinka-féle Szlovák Néppárt képviselőivel a párt kormányba lépéséről, de...Tovább

1968

Jurij Gagarin szovjet repülőtiszt, az első űrhajós (*1934)Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő