Steinschneider Lilly, az első magyar pilótanő
„Gyönyörű repülés, 31 percig időzik Steinschneider a levegőben, és a plató túlsó szélén engedi le a gépet. A közönség oda szalad, vállára emeli Steinschneidert, és diadalmenetben hozza el a hangárokhoz, hol Illner nyakába ugrik, és a mestert össze vissza csókolja. A nézők átugorják a kordont és autogram kérések özönével árasztják el Steinschneider Lilit, ugyanannyira, hogy Teleky grófnak fáradságos törtetés után sikerült csak az ünnepelthez jutni, hogy gratulálhasson.”
A Motor-Luftfahrzeug vállalat felmondó levele 1914. március 16-án
| Wien Direktion |
Wien, den 16. März 1914 |
Mein liebes Fräulein!
Aus unserer heutigen Aussprache ersehe ich immer wieder, dass es Ihnen nicht darum zu tun ist im Dienste meiner Gesellschaft zu arbeiten, sondern um zu fliegen, was ja auch selbstverständlich ist. Leider kann ich Ihnen diesen Wunsch nach den Vorfällen der letzten Zeit noch weniger erfüllen, als früher und bedauere ich daher ausserordentlich, dass die Motor-Luftfahrzeug-Gesellschaft sich veranlasst sieht, auf ihre Dienste für die Zukunft zu verzichten.
Tragen Sie mir dies nicht nach, liebes Fräulein, ich versichere Sie, dass ich auch weiter persönlich in jeder Weise versuchen werde, Ihnen beizustehen. Was die Gesellschaft jedoch betrifft, so habe ich Dispositionen getroffen, die eine andere Einteilung unmöglich machen.
- Mit besten Grüssen verbleibe ich
Ihr
| [Kézzel írt olvashatatlan aláírás] |
- Fräulein
- Lilly Steinschneider.
Wien
* * *
Motor-Luftfahrzeug Gesellschaft m.b.H.
| Bécs Igazgatóság |
Bécs, 1914. március 16. |
Kedves Kisasszony!
Mai beszélgetésünkből ismét kitűnik számomra, hogy Önnek nem szívügye, hogy társaságom szolgálatában dolgozzon, hanem inkább repülne, ami természetesen érthető. Sajnos a legutóbbi események után még kevésbé tudom Önnek ezen kívánságát teljesíteni, mint azt korábban tettem, és kimondhatatlanul sajnálom, hogy a Motoros Repülőgép Társaság az Ön további szolgálatairól a jövőben lemondani kénytelen.
Kérem, ne rója ezt fel nekem, kedves Kisasszony, biztosíthatom Önt, hogy személyesen továbbra is minden lehetséges módon megpróbálok Ön mellett állni. Ami azonban a társaságot illeti, olyan rendelkezéseket hoztam, melyek másfajta elrendezést lehetetlenné tesznek.
- Szívélyes üdvözlettel maradok
az Ön
| [Kézzel írt olvashatatlan aláírás] |
- Steinschneider Lilly
- kisasszony
Wien
Jelzet: Magyar Országos Levéltár Mikrofilmtára, Csehország, Pilzeni Állami Levéltár, Windischgrätz család levéltára, Steinschneider Lilly pilótanőre vonatkozó dokumentumok, C 472 sz. mikrofilm, X 4687
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 22.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő