Breszt-Litovszk-ban Szovjet-Oroszország fegyverszüneti szerződést köt a központi hatalmakkal (Németországgal és az Osztrák–Magyar...Tovább
Egy erdélyi vasutas emlékei
„A sors iróniája, hogy ezelőtt 1 órája voltam elbocsátva a magyar vasutaktól is, zsidó faj törvény alapján, és szegény feleségem útban van hozzám 2 kisgyerekkel és biztos egy délibábos reménységgel. Vagy 300 forintom volt már spórolt fizetésemből. Ez az összeg körülbelül egy hónapra, ha elég majd a négyünk megélhetésére.”
Majdnem 20 évig dolgoztam Simerián a vasútnál, nagyon gyakran volt hivatalos ügyem Aradon (Arad 173 km Simeriától), Curtici Aradtól egy pár kilométerre fekszik. Curtici román akkori határállomás forgalmi személyzetét ismertem, magam is gyakran voltam kiküldve mozdonyon hivatalosan technikai minőségben a határállomásig.
Később már hobbimmá vált, hogy az orient express mozdonyán elutaztam ide, amit Simeriai mozdonyvezetők vittek a határig, illetve Curtic-ig. Volt eset gyakran, hogy vasárnapi szabadidőmet is ezzel a hobbimmal ütöttem el.
Lökösházára érve dél után hat óra körül azonnal jelentkeztem a határállomás szolgálati forgalmistájánál, miután leigazoltam, hogy szintén MÁV alkalmazott vagyok, megkértem, hogy engedje meg, hogy telefonon beszéljek az egy km-re lévő román határállomás szolgálati forgalmistájával. A kolléga nagyon kedvesen engedett kérésemnek, főleg miután vázoltam, hogy családomat várom, akik valószínű, hogy már Curtici-on vannak, és egy nagyon fontos közlésem van részükre.
Felhívtam Curtici-ot, románul beszéltem, és vagy három nevet mondtam be azok közül a román forgalmisták közül, akiket személyesen ismertem. Nem ismertem azt, aki a vonal túlsó végén jelentkezett, de nagyon előzékenyen biztosított arról, hogy a három megnevezett közül az egyiket mindjárt küldi, aki jelenleg bent van a vasúti restiben. Vagy öt perc múlva cseng a telefon és jelentkezik Curtici-ról barátom, üdvözöljük egymást. Ez véletlenül volt nálam, amikor Simeriáról áthelyezték Curtici-ra. A következőt mondtam neki románul: feleségemnek két kisgyerekkel ott kell már lennie Curtici-on, mert tegnap kaptam a sürgönyt. Tudtam, hogy úgy Lökösházán, mint Curtici-on nagyok a késések a menő és az érkező családok szerelvényei végett. Megkértem román barátomat, hogy keresse fel családomat, és beszélje reá őket, hogy térjenek vissza.
Itt meg kell jegyeznem, hogy feleségem csak az ingóságokat adta el, a családi kúriám megvolt.
Costica a következőket mondta: Kedves Sandule (Sándor), ha itt volnál, nem hinnél a szemednek. 5-6 km hosszan, hóviharban, batyukkal állnak az asszonyok. Öregek és gyermekek és várják szerelvényüket, egyesek tőletek jönnek, mások odamennek, teljes a fejetlenség, ennek dacára ketten kimegyünk és próbáljuk őket kiabálva nevüket megtalálni, hátha véletlenül jelentkeznek. Nagyon szívesen, ami tőlem telik, rendelkezésedre állok – mondja román barátom. Maradj a telefon mellett, mondta még, mert, ahogy eredményt érek el, közlöm veled, sőt direkt feleségeddel kapcsollak össze.
Eltelt több mint egy óra, amikor Costica közli velem, hogy a sínek egyik oldalán a didergő tömeg előtt egy pályaőr, a másik oldalán pedig ő próbálták megkeresni családom, de sajnos nem jelentkeztek. Szomorúan bár, de le kellett mondjak erről a tervemről, és bele kellett törődjem sorsomba, illetve családom szomorú sorsába.
A lökösházai határállomás egy kis vidéki vasúti intézmény, az egy cca. 20 négyzetméteres váróterme cementpadlózattal, egy pár ülőpaddal ellátva, melyek a szokatlan forgalom végett állandóan foglaltak voltak. Este 9-10 óra volt már, amikor egy újságpapírra egy sarokban a falnak dűlve a földre leültem. A padok és a váróterem közepén lévő asztal is foglalt volt, nálam talán boldogabb utasokkal. Nem aludtam, mert olyan sarkot választottam, hogy az ablakon keresztül láthattam, ha egy szerelvény érkezik, ilyenkor az újságpapírost a sarokban hagytam jelezve, hogy a hely foglalt, és minden egyes esetben kiszaladtam az érkező szerelvény elé, kétségbe esve kiabálva, Baba, Tibi, Babi, hol vagytok?
Az éj folyamán hat szerelvény érkezett zsúfolt vagonokkal, de az enyiméim nem érkeztek meg. Vagy két nap és két éjjel étlen-szomjan, piszkosan vártam és vártam a lökösházi határállomáson, de az én kis családom még mindig nem érkezett meg. Már elkezdtem fantáziálni, és magamban örvendtem, hátha Costica barátom, aki személyesen is ismerte feleségemet, felfedte őket a román oldalon, és közölte velük óhajomat, hogy térjenek vissza. A kis váróteremben állandó jelleggel változtak az utasok, én voltam az egyedüli, aki állandó jelleggel várakozó volt.
Éreztem, hogy két nap és két éjjel után lefogytam, és eléggé elgyengültem. A harmadik napon délután, 1940. december 11-én érkezik egy vonat vagy 12 harmadosztályú vagonnal. Azelőtt egy órája, hogy elkezdett sűrűn, nagy pelyhekben havazni, úgy tűnt, hogy egy igazi karácsony esti hangulat lett, az első téli hírmondó, és valahogy a szép napokra kellemesen emlékeztető időjárás. Újból kiszaladok a váróteremből a személyvonat elé, újból elkiáltom magam, Baba, Tibi, mikor látom, hogy az egyik ablakon kinéz szegény boldogult feleségem és a két gyermek. Meglepődtek, örömüket fejezték ki, hogy én várom őket a határállomáson.
A feleségem, ahogy meglátott engem – ahogy én kinézhettem –, elkezdett sírni, én felugrottam hozzájuk, elfelejtkezve és a
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 05.
Az Egyesült Államokban véget ér az alkoholtilalom.Tovább
A szovjet ellentámadás megindulásának napja Moszkvai csata, a német hadsereg első veresége a II. Világháborúban.Tovább
Londonban a sajátos időjárási viszonyok és a levegő szennyezettsége miatt létrejövő szmog körülbelül 12000 ember halálát okozza.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.
Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.
Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.
Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő