Ludwig Borchardt irányításával dolgozó német régészcsoport megtalálja Nofertiti portréját.Tovább
„Utász előtt nincs akadály..."
„a késő délutáni órákban érkeztünk uticélunk határába. E helység is félreesik a bevonulási útvonaltól, de azért ők is várták tegnap a honvédeket. Mivel ma már visszatértek a soros munkához, annál nagyobb meglepetés volt a számunkra a mi ma délutáni megjelenésünk, ami megelőzött ugyan bennünket, mert mire odaértünk, a lakosság egy része a határból futott össze – munkáját otthagyva- fogadtatásunkra. Az egész falun látszott, hogy várta a honvédeket, mert a községbe vezető út két oldalán rögtönzött fenyők vannak ültetve, a község bejáratánál pedig diadalkapu áll.”
Április 1., Zagyvarékas
A védőgát építése az első nap folyamán befejeződött. Az itt-ott található kisebb hibákat mi kijavítottuk. A Szolnokról kirendelt munkaerők és a nem utász fegyvernemhez tartozó alakulatok egységei elvonultak, és az egész védelem biztosítását mi vettük át. A vízszint estig az úttest magasságáig emelkedett. A gát figyelőszolgálata beindult, a felállított mérőléceken naponta 3-szor méretett a vízemelkedés. Éjjel-nappal 2 óránként indult járőr figyelni a gát állapotát. Most már úgy néz ki, hogy az elmúlt 4 nap és éjjel fáradalmait sikerül kipihenni. Szállásunkon - a lehetőségekhez mérten - igyekszünk magunkat rendbe tenni és pihenni. A víz nap-nap után emelkedett, és 6-án elérte a műút szintje feletti 1 méter magasságot. Szerencsére itt megállapodott, és nem emelkedett tovább. Az elmúlt napokban többször voltunk víz alá került tanyák lakóinak mentési munkálatain, kik makacsságból nem hagyták el a tanyát, és a végén az épületek tetejéről szedtük le őket. A szolnoki városi tanács a részünkre megszavazott feljavított élelmezést továbbra is folyósítja, mely valóban kifogástalan. A gátak ellenőrzéskori járőrözésünk során szomorúan néztük a víz alá került tanyák pusztulását, melyek nap nap után rogyadoztak, omlottak össze a vízben.
Április 6-7., Zagyvarékas
6-án reggel erős szél támadt. Az óriási vízfelületről hatalmas hullámokat sodort a gátra, melyet az átcsapódó hullámok elmosással fenyegetett. Sürgősen rőzsekévékkel raktuk végig a gát menti vízfelületet, hogy némileg csökkentsük a hullámok erejét. A két napig tartó szeles időben éjjel-nappal dolgoztunk a hol itt, hol ott gyöngülő gáton, amelyről az átcsapó hullámok többször lesodortak bennünket. Ruhánk, csizmánk csupa sár, víz. Az erős szél a víz alá került tanyák takarmány- és trágyakazlait, épületek fa elemeit és más, víz által felszínen tartható tárgyat sodort a gát mellé, ami szintén sokat csendesített a hullámok erején. Ha több napig tartott volna a szeles idő, nem tudjuk, megbírta-e volna a gátunk a víz nyomását. Szolnok lakossága kétségbe van esve, mert a Tisza is színültig van vízzel.
Április 8., Zagyvarékas
A hajnali órákban elállott a szél és mindannyian megkönnyebbültünk. A nap folyamán sürgősen kijavítottuk a több helyen megrongálódott gátat és a járőr-szolgálatot újból beindítottuk. Este pihenőre tértünk.
Április 9. - 14., Zagyvarékas
A következő napokon a Tisza vízszintje is apadásnak indult, mely reménykedéssel töltötte el a szolnokiakat. Ezen a ránk köszöntött néhány nyugalmas napon a tisztálkodás és a pihenés mellett arra is volt időnk, hogy széjjelnézzünk e víz borította szomorú tájon. Ladikokkal bejártuk a határon romba dőlt tanyákat, szállítottunk a vízen piacra menőket, bejártuk a határon romba dőlt tanyákat, temetést is bonyolítottunk le, mert a falu és a temető közti terület is víz alatt állt, sőt, a partos részen álló temető jó része is. Mivel Zagyvarékast magas védőgát veszi körül, a falubeliek nyugodtabbak voltak itt a Zagyva tövében is, mint a szolnokiak. Az utóbbi két napon a Zagyva árhulláma erős levonulásba kezdett, csak a miáltalunk felfogott víz szintje tartja magát, melynek egyelőre nincs hová lefolyni.
Április 14., Zagyvarékas
Tegnap a déli órákban megérkeztek a Vízügyi Hivatal kubikosai, hogy a műút mellé kanyarodó Zagyva gátat egy 20 folyóméteres szakaszon átvágják, hol a határt borító vizet leereszthessük, mely munka a mai nap délutánjára megtörtént. Közben mi a műútba kalodát építettünk, és a víz kiszivattyúzása után az útburkolatba robbanóanyagot helyeztünk és a késő délutáni órákban a műút e kis szakaszát szétrobbantottuk. A robbantás helyén támadt résen a határt borító víztömeg óriási robajjal indult meg és mindent elsöprő erővel zúdult le a Zagyvába. Ezt a helyszínt - a felszerelésünk elszállítása után - átadtuk a Vízügyi Hivatal embereinek.
Április 15., Szolnok
A hajnali járőrök jelentése alapján a tegnap délutáni robbantás óta a víz csak 20 cm-et apadt a határon. Délelőtt még megnéztük a Zagyvába zúduló vizet, melyet napokkal ezelőtt sok küzdelem árán sikerült felfogni, amely most már valóságos medret mosott magának a robbantás helyén. Utána - elbúcsúzva a Vízügy embereitől és a már ismerős falubeliektől - összecsomagolva gépkocsival visszatértünk a laktanyába. A laktanyában is szokatlan látvány fogadott bennünket. Mindenütt a vízveszélyre felkészülés nyomai voltak láthatóak. A laktanyában maradt bajtársaink örömmel fogadtak bennünket és elhelyezkedésünk után be kellett számolnunk a 19 napig tartó távollétünk eseményeiről.
Az árvízvédelemmel kapcsolatos eseményeket ezennel lezárom.
1940. április 16., Szolnok
Az 1. századunk tisztjei, altisztjei:
Századparancsnok
századosszakaszparancsnok
hadnagy- szakaszparancsnok Veress Sándor hadnagy
- szakaszparancsnok zászlós
Selmeci István hadapród őrmester
Szolgálatvezető
hivatásos szakaszvezetőSzázad raktáros
hivatásos törzsőrmesterIdő közben zászlóaljunk új parancsnokot kapott
alezredes személyében. Középtermetű, nyugodt, komoly ember. A hivatala átvétele után szemlére indult a laktanyában, mely során sok rendetlenséget tapasztalt, melyek megszüntetésére az intézkedést a helyszínen meg is tette, határidő kitűzésével. A főnöknek szigorú utasítást adott a konyhai és rossz élelmezési körülmények azonnali megváltoztatására, melyet napokon belül végre is hajtottak. Ettől kezdve rendes fehér pék kenyeret kapunk, vasárnapi ebédhez sült tészta és gyümölcs. Ünnepnapokon 2 deci bor is. Laktanya szemlére általában egyedül indul, és ilyenkor mindig megszólít egy-egy útjába kerülő katonát, kitől általában származása, családi körülményei felől érdeklődik. Érdeklődése egyébként több mindenre kiterjed.
1940. április 16. - május 26-ig, Szolnok
Az árvízvédelmi riadóztatás elmúltával sürgős rendhelyreállítás folyik a laktanyában, ahol az élet is a normális mederbe zökkent és folyt tovább a megszokott módon. A vízi és szárazföldi gyakorlótereken a különféle hídverési, robbantási, málházási és távolsági menetgyakorlatok (gyalog és kerékpáron) a legkomolyabb formában folytak. Ugyanígy a tisztesképző iskola és a különleges tanfolyamok. A század írnok - ha nem vagyok iskolában - el-el kér a szolgálatvezetőtől irodai munkára. Az az érzésem, hogy engem szemelt ki utódjául, ha ősszel ő leszerel. Pedig én nem rajongok az irodáért. Szabadidőnkben hol egyik, hol másik tisztünk bejött közénk, és elbeszélgettek velünk érdeklődve, magán- és családi életünk felől. Az ilyen beszélgetések során jobban megismertük egymás körülményeit, társadalmi helyzetét, egyéb tulajdonságait. Ők is ismertették élet- és családi körülményeiket és meglepett bennünket, hogy túlnyomó részük egyszerű családból valók. Az ilyen beszélgetések következménye volt, hogy a tisztek és a legénység között őszinte barátság és bizalom kezd kialakulni, amely szerintem egy szilárdabb emberi kapcsolathoz fog vezetni.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 06.
I. világháború: A központi hatalmak csapatai bevonulnak az elfoglalt Bukarestbe.Tovább
I. világháború: Az Amerikai Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar MonarchiánakTovább
A kanadai Halifax kikötőjében felrobban az SS Mont-Blanc francia lőszerszállító hajó. 2000 ember életét veszti, 9000 sebesült. 2 km2-es...Tovább
Német–francia megnemtámadási nyilatkozat.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.
Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.
Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.
Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő