Béres Lajos naplója

„Utász előtt nincs akadály..."

1. rész. A bevonulástól Erdély visszatéréséig

„a késő délutáni órákban érkeztünk uticélunk határába. E helység is félreesik a bevonulási útvonaltól, de azért ők is várták tegnap a honvédeket. Mivel ma már visszatértek a soros munkához, annál nagyobb meglepetés volt a számunkra a mi ma délutáni megjelenésünk, ami megelőzött ugyan bennünket, mert mire odaértünk, a lakosság egy része a határból futott össze – munkáját otthagyva- fogadtatásunkra. Az egész falun látszott, hogy várta a honvédeket, mert a községbe vezető út két oldalán rögtönzött fenyők vannak ültetve, a község bejáratánál pedig diadalkapu áll.”

Április 1., Zagyvarékas

A védőgát építése az első nap folyamán befejeződött. Az itt-ott található kisebb hibákat mi kijavítottuk. A Szolnokról kirendelt munkaerők és a nem utász fegyvernemhez tartozó alakulatok egységei elvonultak, és az egész védelem biztosítását mi vettük át. A vízszint estig az úttest magasságáig emelkedett. A gát figyelőszolgálata beindult, a felállított mérőléceken naponta 3-szor méretett a vízemelkedés. Éjjel-nappal 2 óránként indult járőr figyelni a gát állapotát. Most már úgy néz ki, hogy az elmúlt 4 nap és éjjel fáradalmait sikerül kipihenni. Szállásunkon - a lehetőségekhez mérten - igyekszünk magunkat rendbe tenni és pihenni. A víz nap-nap után emelkedett, és 6-án elérte a műút szintje feletti 1 méter magasságot. Szerencsére itt megállapodott, és nem emelkedett tovább. Az elmúlt napokban többször voltunk víz alá került tanyák lakóinak mentési munkálatain, kik makacsságból nem hagyták el a tanyát, és a végén az épületek tetejéről szedtük le őket. A szolnoki városi tanács a részünkre megszavazott feljavított élelmezést továbbra is folyósítja, mely valóban kifogástalan. A gátak ellenőrzéskori járőrözésünk során szomorúan néztük a víz alá került tanyák pusztulását, melyek nap nap után rogyadoztak, omlottak össze a vízben.

 

Április 6-7., Zagyvarékas

6-án reggel erős szél támadt. Az óriási vízfelületről hatalmas hullámokat sodort a gátra, melyet az átcsapódó hullámok elmosással fenyegetett. Sürgősen rőzsekévékkel raktuk végig a gát menti vízfelületet, hogy némileg csökkentsük a hullámok erejét. A két napig tartó szeles időben éjjel-nappal dolgoztunk a hol itt, hol ott gyöngülő gáton, amelyről az átcsapó hullámok többször lesodortak bennünket. Ruhánk, csizmánk csupa sár, víz. Az erős szél a víz alá került tanyák takarmány- és trágyakazlait, épületek fa elemeit és más, víz által felszínen tartható tárgyat sodort a gát mellé, ami szintén sokat csendesített a hullámok erején. Ha több napig tartott volna a szeles idő, nem tudjuk, megbírta-e volna a gátunk a víz nyomását. Szolnok lakossága kétségbe van esve, mert a Tisza is színültig van vízzel.

 

Április 8., Zagyvarékas

A hajnali órákban elállott a szél és mindannyian megkönnyebbültünk. A nap folyamán sürgősen kijavítottuk a több helyen megrongálódott gátat és a járőr-szolgálatot újból beindítottuk. Este pihenőre tértünk.

 

Április 9. - 14., Zagyvarékas

A következő napokon a Tisza vízszintje is apadásnak indult, mely reménykedéssel töltötte el a szolnokiakat. Ezen a ránk köszöntött néhány nyugalmas napon a tisztálkodás és a pihenés mellett arra is volt időnk, hogy széjjelnézzünk e víz borította szomorú tájon. Ladikokkal bejártuk a határon romba dőlt tanyákat, szállítottunk a vízen piacra menőket, bejártuk a határon romba dőlt tanyákat, temetést is bonyolítottunk le, mert a falu és a temető közti terület is víz alatt állt, sőt, a partos részen álló temető jó része is. Mivel Zagyvarékast magas védőgát veszi körül, a falubeliek nyugodtabbak voltak itt a Zagyva tövében is, mint a szolnokiak. Az utóbbi két napon a Zagyva árhulláma erős levonulásba kezdett, csak a miáltalunk felfogott víz szintje tartja magát, melynek egyelőre nincs hová lefolyni.

 

Április 14., Zagyvarékas

Tegnap a déli órákban megérkeztek a Vízügyi Hivatal kubikosai, hogy a műút mellé kanyarodó Zagyva gátat egy 20 folyóméteres szakaszon átvágják, hol a határt borító vizet leereszthessük, mely munka a mai nap délutánjára megtörtént. Közben mi a műútba kalodát építettünk, és a víz kiszivattyúzása után az útburkolatba robbanóanyagot helyeztünk és a késő délutáni órákban a műút e kis szakaszát szétrobbantottuk. A robbantás helyén támadt résen a határt borító víztömeg óriási robajjal indult meg és mindent elsöprő erővel zúdult le a Zagyvába. Ezt a helyszínt - a felszerelésünk elszállítása után - átadtuk a Vízügyi Hivatal embereinek.

 

Április 15., Szolnok

A hajnali járőrök jelentése alapján a tegnap délutáni robbantás óta a víz csak 20 cm-et apadt a határon. Délelőtt még megnéztük a Zagyvába zúduló vizet, melyet napokkal ezelőtt sok küzdelem árán sikerült felfogni, amely most már valóságos medret mosott magának a robbantás helyén. Utána - elbúcsúzva a Vízügy embereitől és a már ismerős falubeliektől - összecsomagolva gépkocsival visszatértünk a laktanyába. A laktanyában is szokatlan látvány fogadott bennünket. Mindenütt a vízveszélyre felkészülés nyomai voltak láthatóak. A laktanyában maradt bajtársaink örömmel fogadtak bennünket és elhelyezkedésünk után be kellett számolnunk a 19 napig tartó távollétünk eseményeiről.

Az árvízvédelemmel kapcsolatos eseményeket ezennel lezárom.

 

1940. április 16., Szolnok

Az 1. századunk tisztjei, altisztjei:

Századparancsnok 

 százados

szakaszparancsnok 

 hadnagy

  1. szakaszparancsnok Veress Sándor hadnagy
  2. szakaszparancsnok  zászlós

Selmeci István hadapród őrmester

Szolgálatvezető 

 hivatásos szakaszvezető

Század raktáros 

 hivatásos törzsőrmester

Idő közben zászlóaljunk új parancsnokot kapott 

 alezredes személyében. Középtermetű, nyugodt, komoly ember. A hivatala átvétele után szemlére indult a laktanyában, mely során sok rendetlenséget tapasztalt, melyek megszüntetésére az intézkedést a helyszínen meg is tette, határidő kitűzésével. A  főnöknek szigorú utasítást adott a konyhai és rossz élelmezési körülmények azonnali megváltoztatására, melyet napokon belül végre is hajtottak. Ettől kezdve rendes fehér pék kenyeret kapunk, vasárnapi ebédhez sült tészta és gyümölcs. Ünnepnapokon 2 deci bor is. Laktanya szemlére általában egyedül indul, és ilyenkor mindig megszólít egy-egy útjába kerülő katonát, kitől általában származása, családi körülményei felől érdeklődik. Érdeklődése egyébként több mindenre kiterjed.

 

1940. április 16. - május 26-ig, Szolnok

Az árvízvédelmi riadóztatás elmúltával sürgős rendhelyreállítás folyik a laktanyában, ahol az élet is a normális mederbe zökkent és folyt tovább a megszokott módon. A vízi és szárazföldi gyakorlótereken a különféle hídverési, robbantási, málházási és távolsági menetgyakorlatok (gyalog és kerékpáron) a legkomolyabb formában folytak. Ugyanígy a tisztesképző iskola és a különleges tanfolyamok. A század írnok - ha nem vagyok iskolában - el-el kér a szolgálatvezetőtől irodai munkára. Az az érzésem, hogy engem szemelt ki utódjául, ha ősszel ő leszerel. Pedig én nem rajongok az irodáért. Szabadidőnkben hol egyik, hol másik tisztünk bejött közénk, és elbeszélgettek velünk érdeklődve, magán- és családi életünk felől. Az ilyen beszélgetések során jobban megismertük egymás körülményeit, társadalmi helyzetét, egyéb tulajdonságait. Ők is ismertették élet- és családi körülményeiket és meglepett bennünket, hogy túlnyomó részük egyszerű családból valók. Az ilyen beszélgetések következménye volt, hogy a tisztek és a legénység között őszinte barátság és bizalom kezd kialakulni, amely szerintem egy szilárdabb emberi kapcsolathoz fog vezetni.

 

Ezen a napon történt október 05.

1919

Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok megakadályozza a budapesti Nemzeti Múzeumnak a megszálló román hadsereg általi szervezett...Tovább

1922

A cionista mozgalom fellendítése céljából megalakult a Makkabea Ros Szövetség, zömmel egykori Makkabea tagokból. Első vacsorájukat október...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő