Súlyos vasúti baleset DorozsmánálTovább
Béres Lajos naplója
„Utász előtt nincs akadály..."
1. rész. A bevonulástól Erdély visszatéréséig
„a késő délutáni órákban érkeztünk uticélunk határába. E helység is félreesik a bevonulási útvonaltól, de azért ők is várták tegnap a honvédeket. Mivel ma már visszatértek a soros munkához, annál nagyobb meglepetés volt a számunkra a mi ma délutáni megjelenésünk, ami megelőzött ugyan bennünket, mert mire odaértünk, a lakosság egy része a határból futott össze – munkáját otthagyva- fogadtatásunkra. Az egész falun látszott, hogy várta a honvédeket, mert a községbe vezető út két oldalán rögtönzött fenyők vannak ültetve, a község bejáratánál pedig diadalkapu áll.”
1940. május 27., Szolnok
A reggeli órákban szokatlan mozgolódás volt a század iroda körül. Később mindent megtudtunk. A ma reggel érkezett VI. hadtest parancsa értelmében zászlóaljunknak azonnal mozgósítani kell egy századra való tartalékos állományú tisztet és legénységet. A
iroda a „SAS" jelzéssel ellátott behívójegyeket azonnal postára is adta. E menet századot a mi 1. századunk szereli fel, és a m. kir. 154. honvéd kerékpáros utászszázad nevet kapja, melynek parancsnoka Veress Sándor hadnagy, helyettese G. Szabó László zászlós lettek, valamint Selmeci István hadapród őrmester, 2 hivatásos altiszt és 16 fő az újonc állományból. A kevés irodai gyakorlatommal én lettem a századírnok, ami elleni tiltakozásomra azt a választ kaptam: „majd megtanulod". Ezzel az ügyem lezárult. Így a menetszázad részére az irodai felszerelést a mai napon a zászlóalj irodán fel is vételeztem. A leendő századparancsnokom és a századírnok is elláttak a beosztásommal kapcsolatos útmutatásokkal. Balogh Illés törzsőrmester, a század raktárnoka a kiválasztott ténylegeseket magához vette, és kioktatta őket a tartalékosok felszerelésével kapcsolatosan, mivel ők segítenek neki a felszerelés kiosztásánál.
Május 28-31-ig, Szolnok
Balogh törzsőrmester, amilyen szigorú és hangoskodó, olyan jólelkű is tudott lenni. Amikor megtudta, kik vagyunk ténylegesek beosztva a menetszázadba, behívott bennünket a raktárba, és mind a 16-unkat felöltöztetett ránk méretezett új ruhákba és csizmákba. Másnap megkezdődött a közelebb lakó tartalékosok bevonulása. Én a zászlóalj orvos vizsgálatnál veszem nyilvántartásba az alkalmasnak minősítetteket, amit továbbítok a V.M.K.-hoz. Ezen új beosztásomban - a zászlóaljorvos munkáját figyelve - olyan esetekkel találkoztam, amit én paraszti ésszel nem ismertem. Úgy hívják: „lekenyerezés". Természetesen ez is csak néhány módosabb tartalékos részéről történt meg. Ez is csak azért volt lehetséges, mert az orvos egy személyben végzi a vizsgálatokat, egyenként szólítva az embereket és dönt alkalmasságukról. A bevonulás és beöltözés után a tartalékosokat gépkocsival a szolnoki fűrésztelepen előkészített szállásra szállítják, ahol a bevonulás befejeztével mi ténylegesek is oda kivonulva ott folytatjuk a század további felszerelését.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő