Béres Lajos naplója

„Utász előtt nincs akadály..."

1. rész. A bevonulástól Erdély visszatéréséig

„a késő délutáni órákban érkeztünk uticélunk határába. E helység is félreesik a bevonulási útvonaltól, de azért ők is várták tegnap a honvédeket. Mivel ma már visszatértek a soros munkához, annál nagyobb meglepetés volt a számunkra a mi ma délutáni megjelenésünk, ami megelőzött ugyan bennünket, mert mire odaértünk, a lakosság egy része a határból futott össze – munkáját otthagyva- fogadtatásunkra. Az egész falun látszott, hogy várta a honvédeket, mert a községbe vezető út két oldalán rögtönzött fenyők vannak ültetve, a község bejáratánál pedig diadalkapu áll.”

Július 14., vasárnap

Virradatra Keselymező-Iza-Huszt-Rakasz-Felsőveresmart-Nagyszőllősön át Tiszaújhelyre értünk, ahol pihenőt tartva megreggeliztünk. Utunk tovább folytatva Bene-Nagymuzsaly-Beregszász-Asztely-Beregsurányon át délután 17h-kor érkeztünk Tarpára és elszállásoltunk.

 

Július 15., hétfő, Tarpa

A század részére egész napos pihenő és 

 karbantartás. Mert a század fele indul aratási szabadságra, így én segítséggel írom a szabadságos nyomtatványokat, mert az idő rövid, éppen, hogy kész lettünk az indulásra. Ma arra sem volt időm, hogy szétnézzek a faluban.

 

Július 16., kedd

Az itt maradt fél századnak ma még pihenő és szerelvény karbahelyezés. Rajtunk kívül még pilóták vannak itt az iskolában szálláson. A tarpaiak között otthon érezzük magunkat, kik most végzik az aratási munkálatokat. A lakosság színmagyar, barátságos nép. A század irodát a falu főterén egy üresen álló üzletszerű helyiségben rendeztem be, melynek udvarán helyezkedtek el a szakácsok a konyhával.

 

Július 17-től Tarpa

A mai naptól a század itt maradt része - hogy legyen valami elfoglaltsága - a tőlünk 6 kilométerre lévő Tivadar alatti Tiszára jár vízigyakorlatra. Mivel alig van munkám, néha én is velük kerékpározok, hogy szétnézzek a tájon és néhány felvételt készítsek a vízigyakorlatról. Délutánokon csak beszélgetünk, nézegetünk a faluban, hol még van egy - apáink által emlegetett - 

, de már nem üzemel, aránylag jó állapotban, amit a gyerekek játszóhelynek használnak. Szabadidőnket itt is kirándulásokkal töltjük. Járjuk a környék falvait és érdeklődve nézegetjük e tájnak a különféle építkezési stílusát, úgy a templomok, mint a házak, kapuk, górék terén. Délutánonként többször kimegyünk a tarpai kőbányába, mely különös látvány e sík határban kiemelkedő hegy maradványa, melyből évszázadok óta bányászhatják a követ. A már lemélyült kőbánya itt-ott meglévő peremén még látható néhány gondozatlan szőlőtőke azt mutatja, hogy valamikor szőlőhegynek használták. A lakosság a learatott gabonát a házuk udvarába hordja és rakja asztagba és csépli el, mert itt nincsenek tanyák a határban. A cséplési munkák idején segítettük a cséplőgépeket, kazánokat gépkocsival elvontatni egyik udvarból a másikba, mert igaerővel nehéz volt. Vasárnap délelőtt istentiszteletek vannak, délután szabadfoglalkozás. 29-éig megírtam a II. turnus szabadságos leveleit, mert ha megjönnek, mi azonnal indulunk a fehérgyarmati állomásra. A visszatérők közül - a tisztjeink által - kiválasztott szegény körülmények között élő több családos számára a II. turnusra is írattak szabadságos levelet, mellyel velünk már jöttek is haza, aminek nagyon örültek.

 

Július 31. - augusztus 14-ig

Mire hazajöttem szab[adság]ra, az aratás már az utolsó kaszacsapásoknál tartott. A határon a talajvíz rengeteg szántóföldet borít. Alig ismerek rá a határra. Minden idegen, mindenütt nagy felfordulás a víztavakkal borított határon. Most elébem tárult az Alföld, melyet a Tisza szabályozása előtti időkről rögzített a krónika. Csak a már kiépül műutaknak és vasútnak köszönhető, hogy nem ladikokkal kell evezni egyik településről a másikba. A tanyára is nehezen jutottam ki a dűlőutak hajlataiban lévő vizek miatt. Szántóföldünk hajlatait is víz borította, csak a partosabb foltonkénti területet lehetett úgy-ahogy megművelni. A város tele van mozgósított katonai egységekkel. A város erdőjében táborozik a szolnoki VI. utász zászlóalj is. Egyik nap lóhátra ültem és meglátogattam őket táborhelyükön. Örömmel fogadtak, és be kellett számolnom századunk hogylétéről. Amíg idehaza voltam, néhányan meglátogattak tényleges bajtársaim a lakásunkon.

 

Ezen a napon történt augusztus 09.

1914

Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább

1945

Az Egyesült Államok hadserege atombombát dob NagaszakiraTovább

1945

A Szovjetunió hadat üzen a Japán Birodalomnak és megkezdi Mandzsúria megszállását.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő